BH 2020. 357.
Az ügyészség a terheltet kábítószer-kereskedelem bűntettének kísérletével vádolta. Az elsőfokú bíróság a vádlottat bűnösnek mondta ki kábítószer birtoklása bűntettében, egyúttal a kábítószer-kereskedelem bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól felmentette. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság döntését megváltoztatva a vádlott terhére megállapított egészséget veszélyeztető bűncselekményt társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettének minősítette, s tekintetében az elsőfokú ítélet felmentő rendelkezését mellőzte, egyúttal biztosította a másodfellebbezés lehetőségét.
A harmadfokú bíróság helytállóan mutatott rá, hogy az elsőfokú bíróság a vádról döntött (azt kimerítette) és úgy foglalt állást, hogy a vádlott cselekménye nem a vád szerinti kábítószer-kereskedelem bűntettének kísérlete, hanem kábítószer birtoklása bűntettének minősül, azaz az elsőfokú ítélet a bűncselekmény jogi minősítése kérdésében a vádtól eltérően döntött. Ezért a kábítószer-kereskedelem bűntettének kísérlete miatt emelt vád alóli felmentés szükségtelen volt, az ítéletszerkesztési hiba, a vádtól eltérő jogi minősítés esetén ugyanis nem hozható felmentő rendelkezés. A másodfokon eljáró törvényszék csupán ezt az ítéletszerkesztési hibát korrigálta, és helyesen mellőzte a felmentő rendelkezést. Nem arról volt tehát szó, hogy a másodfokú bíróság olyan vádlott bűnösségét állapította meg, akit az elsőfokú bíróság felmentett.
A másodfokú ítéleti változtatás nem eredményezett a bűnösség kérdésében eltérő döntést, csupán annak a cselekménynek a minősítését érintette, amelyben az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségét már megállapította. Így a harmadfokú eljárás megnyílásához szükséges, a Be. 616. § (1) bekezdés és (2) bekezdés a) pontjában írt feltétel nem teljesül, a másodfellebbezés a törvénynél fogva kizárt.
A Kúria továbbá rámutatott a következő elhatárolási kérdésre: ugyanannak a vád tárgyát képező egy cselekménynek az elsőfokú bíróság ítéletében a vádtól eltérő minősítése és ugyanennek a cselekménynek a másodfokú felülbírálat során az elsőfokú ítéletben alkalmazott minősítéstől eltérő minősítése nem azonos az alaki vagy anyagi halmazatban lévő cselekmények ellentétes irányú kétfokú elbírálásával, mely esetekben kétségtelenül vizsgálat tárgyát képezné az ellentétes döntés meghozatalának kérdése.
A harmadfokú eljárás megnyílása, az annak alapjául szolgáló esetkörök pontos értelmezése azért is érdekes kérdés, mert a jogorvoslati jog törvénysértő biztosítása – paradox módon – egyes esetekben akár a jogorvoslathoz való jog alkotmányellenes elvonásához is vezethet. Ehhez lásd Szomora Zsolt: A Győri Ítélőtábla harmadfokú döntése a kiskorú veszélyeztetéséről. A testi sértés halmazatának kizárása. Jogesetek Magyarázata (JeMa) 2011/4. https://jema.hu/index.php?o=10&optenadmin=&fszam=8&fev=2011
Szerző: Szomora Zsolt
Az összbüntetés tárgyában hozott ítélet vagy végzés nem ügydöntő határozat, így felülvizsgálat tárgya nem lehet