BH 2020. 358.
A konkrét ügyben a védő arra hivatkozással terjesztett elő perújítási indítványt, hogy a terhelt elmeállapotára vonatkozóan új szakvéleményt szerzett be, amely a beszámítási képesség korlátozottságát állapította meg, ezért új bizonyítéknak tekintendő és perújítási alapot jelent, mivel a jogerős ítéletben figyelembe vett korábbi szakvélemény – bár azonos diagnózis mellett – de a vádlott beszámítási képességét nem tartotta korlátozottnak.
A Kúria összefoglalta a perújítás ún. novum esetkörének feltételrendszerét [Be. 637. § (1) bek. a) pont]. Eszerint akkor rendelhető el a perújítás, ha
- a bejelentett bizonyíték újnak tekinthető; az alapügyben nem merült fel, vagy felmerült, de azt az eljárt bíróság nem értékelte; és
- az (ekként) újnak tekintendő bizonyíték alkalmas arra, hogy valamely ténynek – a jogerős határozatban foglaltaktól – eltérő, vagy önmagában új tény megállapítását eredményezze; s végül
- az újnak tekintendő bizonyíték az eltérő, illetve új tény megállapítására való alkalmassága folytán perdöntő jellegű, azaz egyben azt is valószínűsíti, hogy lényegesen meg kell változtatni a jogerős határozat bűnösségre vagy büntetéskiszabásra vonatkozó rendelkezését, illetve az eljárást meg kell szüntetni.
A Be. értelmében ebben a sorrendben kell-– egyenként és minden új bizonyítékként felmerült körülmény kapcsán – az egyes feltételek meglétét vizsgálni. Ha valamelyik feltétel esetében nemleges az eredmény, akkor a továbbiak vizsgálata már közömbös. Az új bizonyítéknak a Be. 637. § (1) bekezdés a) pontja szerint tényre kell vonatkoznia; ez szükségszerű feltétele annak, hogy alkalmas legyen eltérő tényállás megállapításának valószínűsítésére. Jelen esetben a perújítás alapjaként megjelölt szakvéleményt készítő szakértők eltérő véleményének alapja nem új, vagy a korábbiaktól eltérő tény, hanem ugyanazt, az alapeljárásban eljárt szakértők által is megállapított állapotot értékelték – szakkérdésben – részben másként. Ez azonban nem új tényre vonatkozó bizonyíték, hanem csupán eltérő szakértői álláspont.
A perújítás alapjaként megjelölt szakvélemény ugyanabban a ténybeli körben, a korábban eljárt szakértők által is ismert orvosi adatok és azonos diagnózis (azaz azonos tény) alapján helyezkedett arra az eltérő álláspontra, miszerint a terhelt disszociatív személyiségzavara a beszámítási képességét az elkövetés idején enyhe fokban korlátozta. Ez pedig csupán a bírói ténymegállapításra vonatkozó jogi mérlegelés újraperesítését célozza, így a perújítást nem teszi lehetővé.
Az ügyhöz kapcsolható másik határozat, a BH 2020. 266. szerint a perújítás megengedhetőségéhez nem a bizonyítási eszköznek, hanem a bizonyítéknak kell újnak lennie. Ugyanaz a bizonyíték más forrásból, más bizonyítási eszköz révén nem új bizonyíték. Ez ratio decidendi a fenti ügyben megjelölt szakvéleményekre is releváns lehet, amelyek eltérő bizonyítási eszközök, de belőlük új bizonyíték nem feltétlenül származik.
Szerző: Szomora Zsolt
A másodfellebbezés lehetőségének törvénysértő biztosítása