A Kúria EBH2019. B.21. számon közzétett törvényességi jogorvoslati határozata a Hableány-katasztrófa nyomozási szakaszában elrendelt kényszerintézkedéshez kapcsolódott és elvi éllel mondta ki, hogy ha valamely ügyben a bűnismétlés, vagy a bizonyítás megnehezítésének kockázata fennáll, akkor az óvadék nem fogadható el.
A büntetőeljárási törvénynek a 2020. évi XLIII. törvénnyel, 2021. január 1-i hatállyal módosított 284. §-a szerint az óvadék megállapításának a törvény eltérő rendelkezése hiányában valamennyi, a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés Be. 276. § (2) bekezdésében meghatározott oka esetén helye van: így a szökés, elrejtőzés, a bűnismétlés és a bizonyítás megnehezítése tényének vagy veszélyének esetén is. A Be. eltérő rendelkezést a 285. § (6) bekezdésében tartalmaz, kizárva az óvadék lehetőségét az előzetes kényszergyógykezelés esetében, valamint távoltartás esetén enyhébb magatartási szabályok előírása érdekében.
A módosításhoz fűzött miniszteri indokolás kiemeli, hogy a jogalkalmazó a jogalkotói célt figyelmen kívül hagyva, indokolatlanul szűkítette az óvadék alkalmazási körét a szökés, elrejtőzés mint kényszerintézkedési ok esetére. Ezért került sor a Be.-be a fenti mondatnak a beiktatására, a fennálló jogértelmezési kérdést az alternatív kényszerintézkedések tágabb alkalmazhatóságának irányába döntve el. A jogértelmezési kérdés abból fakadt, hogy az 1998. évi Be. kizárólag a terhelti jelenlét biztosítása érdekében tette lehetővé az óvadék elfogadását, míg a 2017. évi Be. az intézkedés céljára vonatkozó ilyen megszorítást már nem tartalmazott. A Be. mostani módosítása egyértelművé tette, hogy a korábbi kényszerintézkedési cél nem véletlenül került ki a Be.-ből, ezzel bővítendő az óvadék alkalmazási körét.
Szerző: Szomora Zsolt