A francia nemzetgyűlés első olvasatban két hetes vitát követően elfogadta a köztársaság elveinek tiszteletét megerősítő törvény javaslatának (ld. eredeti nyelven, projet de loi n. 3649, 2020. december 9.) február 10-i keltű szövegét, amelyet az Államtanács is – az ilyenkor szokásos módon – véleményezett. A vita a szenátusban március végével folytatódik majd.
A törvényjavaslat szövegének két érdemi fejezete a köztársaság elveinek tiszteletével és a vallásszabadság gyakorlásának kérdéseivel foglalkozik, bár a nemzetközi sajtó a magyar „rabszolgatörvény” mintájára csak „iszlámtörvénynek” vagy „szeparatizmus törvénynek” nevezte el, ugyanis sokak számára nem világos, hogy a szabályozás pusztán a radikális iszlám ellenében javasol reformokat és nem iszlámellenes. De lássuk, miről is szól a törvényjavaslat valójában. (Az átmeneti és vegyes rendelkezések bemutatásától eltekintünk.)
Az első címben szó esik például a közszolgáltatások nyújtása kapcsán a laicitás és a neutralitás alapelveinek megtartásáról, amely minden törvény alapján közszolgáltatást nyújtó állami és magánszervezetet kötelez (első fejezet). Ebben a vonatkozásban a javaslat számos francia jogszabályt módosít, többek között – és a teljesség igénye nélkül – pl. megváltoztatja a területi önkormányzatokra (collectivités territoriales) vonatkozó törvény pár rendelkezését, a büntetőeljárási és büntető anyagi jogi kódex számos rendelkezését, valamint pl. a köztisztviselők (fonctionnaires) kötelezettségeit tartalmazó jogszabály tartalmát is. Ezek közül most a közigazgatás rendje elleni bűncselekmények (atteintes à l’administration publique) körét emelnénk ki, amelyet érintően fontosabb változások már tavaly decemberben hatályba is léptek. A közfunkciót betöltő (exerçant un fonction publique), vagyis közfeladatot ellátó személyek megfélemlítése és fenyegetése tárgyában a legutóbb 2017-ben módosított szabályokat a javaslat 4. cikke alapján úgy szigorítanák, hogy a közfeladatot ellátó személyekkel szembeni bármely fenyegetést, erőszakot vagy megfélemlítést 5 éves szabadságvesztéssel és 75000 EUR összegű pénzbüntetéssel sújtanának, és mellékbüntetésként az ország területéről történő végleges vagy maximum 10 éves időtartamra szóló kiutasítást is lehetővé tennék minden, a fentiek bármelyikében bűnösnek talált külföldi állampolgárral szemben.
Az első cím második fejezetében többek között pl. a belbiztonsági törvény módosításait találjuk (8. cikk), de a változások érintik a gazdaság modernizációját célzó jogszabályokat (9. cikk), vagy az adó- és illetékjogszabályokat (11-12. cikk). Az első cím harmadik fejezete az emberi méltósághoz kapcsolódó rendelkezések címet viseli, módosítva – többek között – a polgári törvénykönyv, illetve a külföldiek tartózkodására és a menedékjogra vonatkozó szabályokat (13-14. cikkek). Ez utóbbi vonatkozásban pl. a javaslat szerint a Franciaországban többes házasságban (poligámiában) élve érkező külföldieknek (vagy hozzátartozóiknak) semmilyen tartózkodási dokumentum nem állítható ki. Az emberi méltóság védelméhez kapcsolódó rendelkezések ugyan, de a javaslatban külön fejezetcím alatt szerepelnek a gyűlöletbeszéd elleni intézkedések, amelyek szintén a büntetőjogi szabályozás reformját célozzák, különös tekintettel az online gyűlöletbeszéd elleni harcra (18. cikk), és itt is a fentiekben már leírt kiegészítéssel élnek a közfunkciót gyakorló személlyel szemben elkövetett minősített eset, és a kiszabható mellékbüntetés tekintetében a francia Btk. 223-1. cikke vonatkozásában. A digitális gazdaságot (économie numérique) érintő 2004-es jogszabály változását is előirányozza a törvényjavaslat, amennyiben arról rendelkezik, hogy milyen kötelezettségeknek való megfelelés révén kell eleget tenni a bíróság olyan ítéletének, amely online gyűlöletbeszéd miatt egy online kommunikációs szolgáltatás közönség számára elérhetetlenné tételét teszi lehetővé, kitérve arra is, hogy a keresőmotorokban hogyan kell ennek az intézkedésnek érvényt szerezni. A soron következő negyedik fejezet az oktatásra és a sportra vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz, külön kiemelve a magán oktatási intézményekre és azok bezárására vonatkozó szabályokat (22. cikk).
A javaslat második címében jutunk el a vallásszabadság gyakorlásának szabályaiig, amelyek az állam és egyház elválasztásával kapcsolatos 1905-ben elfogadott törvény kapcsán eredményezik a vallási tevékenységet végző egyesületekre (associations culturelles) vonatkozó rendelkezések módosulását (26-29. cikkek), kimondva, hogy azok kizárólagos célja vallásgyakorlás lehet, nagykorú tagságuk lehet csupán (minimum 7 fő), az egyesületi alapszabály szerinti lakóhelyre vagy tartózkodási helyre vonatkozó korlátozásokkal. Az ezen egyesületeknek járó előnyök megvonásával kapcsolatban az állam területi szintű képviselője kontradiktórius eljárást kezdeményezhet, ha úgy véli, hogy a szervezet (már) nem felel meg a törvény alapján előírt feltételeknek vagy működése közrendbe ütközik. Ha egy ilyen eljárásban a szervezet sikerrel bizonyítja, hogy megfelel a feltételeknek, akkor 5 éven keresztül profitálhat ezen státusz előnyeiből.
Külön módosító szabályokat találunk a javaslatban a vallásszabadság gyakorlásával összefüggő egyéb egyesületekre, pl. a nyilvános vallásgyakorlásra vonatkozó szabályok módosításán keresztül (30. cikk), amelyek a gyülekezési jogot garantáló 1881. június 30-i törvényre vezetnek vissza. E cím rendelkezései között is találunk a Btk.-t módosító szabályokat (31. cikk), pl. a vallásgyakorlás céljából tartott szertartások helyszínével kapcsolatos szabálysértések vonatkozásában (a helyszínt biztosítók, azon résztvevők és a szervezők bírságolása kapcsán). A javaslat egy év szabadságvesztéssel és 15000 EUR pénzbüntetéssel sújtja azokat, akik szokásosan vallásgyakorlás céljára fenntartott helyen vagy ettől elválaszthatatlan helyiségben politikai gyűléseket tartanak, vagy választási propagandát folytatnak. Ezeken a helyeken választási eljárási cselekmény sem folytatható francia vagy külföldi választások kapcsán. Továbbá érdekesség, hogy az 1881-es sajtószabadsági törvény 24. cikkében foglalt cselekmények (pl. élet elleni cselekmény, lopás, rongálás, vagy ezen eszközökkel a nemzet alapvető érdekeit sértő cselekmények elkövetésének provokálása, valamint háborús és emberiesség elleni bűncselekmények tagadása, vagy felforgatásra való felhívás) büntetése 7 év szabadságvesztésre és 75000 EUR pénzbüntetésre változik, amennyiben azokat vallásgyakorlásra alkalmas helyen követik el. Számos ponton tartalmaz a javaslat hasonló módosításokat a büntetési tételek vonatkozásában a 31. cikk rendelkezései között. A kiszabható mellékbüntetések között említi a javaslat azt is, hogy ha valakit a fenti cselekmények miatt jogerősen elítélnek, akkor hat éven keresztül nem vezethet vagy irányíthat vallási intézményt vagy vallási tevékenységet végző egyesületet.
A javaslat második címének következő fejezete a közrend megóvásának kérdéseivel foglalkozik. E körben elsőként a vallásgyakorlás finanszírozásának kérdéseit taglalja hosszasan (32-36. cikkek), majd az ezzel kapcsolatos rendészeti jellegű kérdésekre tér át, ismét az állam és egyház szétválasztását kimondó 1905-ös törvény (valamint a fentebb is említett 1881-es törvény) vonatkozásában. Az 1905-ös jogszabály módosításával (a javaslat 44. cikke) olyan lehetőség előtt nyitja meg az utat a bűnüldöző szervek számára, hogy időlegesen (az összes körülmény fényében max. 2 hónapra) bezárathassák azokat a vallásgyakorlásra alkalmas helyeket, ahol olyan ideológiákat és elméleteket hirdetnek vagy olyan tevékenységeket folytatnak, amelyek személyek vagy személyek egy csoportja elleni gyűlöletre vagy erőszakra uszít vagy igazolni törekszik ezen cselekmények jogosságát.
Áttekintve a fentieket látható, hogy a vallási közösségek között fokozódó gyűlölet veszélyének lehetősége és a gyűlöletre való uszítás problémája valójában nagyon súlyos kihívás elé állíthatja a francia kormányzatot és jogalkotót, ha a köztársaság inherens karakterét adó „önazonossági elvek” tisztelete érdekében ilyen szigorú szabályokkal kénytelen szankcionálni a fentiekben példálózó jelleggel bemutatott magatartásokat, személyi csoportokat vagy szervezeteket. Természetesen a jogalkotási eljárás még nem zárult le, de a most megismerhető jogalkotási javaslat még hosszú ideig feltehetően bőven termő táptalaja lesz a vallás szabad gyakorlását övező európai vitáknak.
Szerző: Sulyok Márton
A szülő és gyermek kapcsolattartására a járványügyi védekezés „social distancing” normái nem vonatkoznak, elkerülendő az alapjogsérelmet