Még 2021 márciusában született meg az a főtanácsnoki indítvány, amelyet az Unió Bírósága előtt döntésre váró román előzetes döntéshozatali ügyekben (C-811/19 és C-840/19) Bobek főtanácsnok fogalmazott meg.
Az indítvány két román felsőbíróság, a Legfelsőbb Semmitőszék (legfelsőbb bíróság) és az Alkotmánybíróság közötti „belharcban” próbál meg igazságot tenni, miután az előbbi bíróság nemzetközi szintre utalta a másikkal hosszú évek óta fennálló konfliktusát egy előzetes döntéshozatali eljárás keretében, amelyet az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére fűzött fel. Az indítvány szövege azonban a feltett előzetes kérdések tartalma alapján nem csak erre az intézményi kettősre hat, hanem az abban megfogalmazottak, a nemzeti alkotmánybíróságok uniós joggal kapcsolatos viszonyát és működését is fenyegethetik, amennyiben az Unió Bírósága azokat elfogadja és ítéletébe ülteti át.
Ugyan az indítvány érvei a döntésre váró román ügyek tényeihez és körülményeihez tökéletesen igazodnak, azok hatása a nemzeti AB-k működésére vetítve – függetlenül az ügyek konkrét összefüggéseitől – igen aggályossá válhat a jövőben. Ennek oka, hogy az indítványban Bobek főtanácsnok arra vállalkozik, hogy az ügyet előterjesztő román Legfelsőbb Semmitőszék által feltett alábbi kérdésre találjon választ: „Vajon az uniós jog elsőbbsége lehetővé teszi-e egy nemzeti bíróság számára, hogy egy Alkotmánybíróság [döntését] ne alkalmazza.”
A főtanácsnok erre a kérdésre óvatosan megfogalmazott válasza az adott ügy körülményeire tekintettel pedig az, hogy „az EU-jog feljogosítja a nemzeti bírót arra, hogy ne kövesse egy felsőbb bíróság (nemzeti jog szerint egyébként kötelező) döntését, ha úgy véli, hogy az abban adott jogértelmezés ellentétes az uniós joggal.” Ehhez hozzáteszi, hogy „az elsőbbség elvét úgy kell értelmezni, hogy az lehetővé teszi egy nemzeti bíróság számára, hogy ne alkalmazza egy nemzeti alkotmánybíróság döntését, amely a nemzeti jog értelmében kötelező, ha [e] bíróság ezt szükségnek véli azért, hogy az uniós jog közvetlenül hatályosuló rendelkezéseiből fakadó kötelezettségének eleget tegyen.” (Az idézett részek az indítvány angol szövegének 139-141. pontjaiban olvashatóak.) Ezen esetekben az indítvány szerint, mivel ilyenkor a nemzeti bíróság az uniós jog alapján hozza meg ezen döntését, figyelemmel kell lennie az Alapjogi Chartában foglalt követelmények maradéktalan érvényesülésére.
Magyar bírósági (és az ezt közvetítő jelen akadémiai) nézőpontból viszont számos probléma adódik ebből az érvelésből, ha azt a román ügy összefüggései közül kiemeljük és általánosságban a bírákra kötelező szabályokra nézve értelmezzük. A nemzeti bírák ugyanis csak (az alkotmánnyal összhangban lévő) törvénynek (és a jogszabályoknak) és belső meggyőződésüknek vannak alárendelve. (Ha nem így lenne, illetve, ha úgy találnák, hogy a törvény nincs összhangban az alkotmánnyal, akkor bírói kezdeményezés formájában az AB eljárását kellene kezdeményezniük.) Az AB – a nemzeti alkotmány egyedüli autentikus értelmezőjeként – ezen felül erga omnes (mindenkire kötelező) hatállyal értelmezi az Alaptörvényt, és biztosítja ezáltal többek között a jogszabályok azzal való összhangját is. Ennek kapcsán természetesen egyértelműnek tűnik, hogy az AB ilyen döntései esetében a „mindenki” a bírákra is kiterjed, így ők ezen döntéseknek is alárendeltek.
Ezek alapján egy a magyarhoz hasonló nemzeti struktúrában nehezen elképzelhetőnek tűnik, hogy ha a bíró belső meggyőződése arra vezetne, hogy egy – ítélkezési tevékenységét egyébként meghatározó – mindenkire kötelező hatályú AB döntés ellentétes lenne az EU-joggal, akkor azt egyszerűen félretenné és nem alkalmazná azért, hogy ezzel uniós jogból származó kötelezettségének tegyen eleget. Ezek, és az indítványból kiolvasható ehhez hasonló további következtetések igen súlyosak lehetnek a nemzeti alkotmánybíróságok célját, uniós joggal kapcsolatos hatásköreit és működését tekintve, de ezen a ponton hasztalan a további találgatás, amíg az EUB meg nem hozza ítéletét az ügyben.
Lássuk tehát az ügyet magát, és annak lényegét, amely a fenti következtetésekhez vezetett.
Az előzetes döntéshozatali kérelemben feltett kérdéseket a Legfelsőbb Semmitőszék az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére vonatkozó EUMSz 325. cikke vonatkozásában fogalmazta meg román büntetőbíróságok által korrupciós ügyekben meghozott ítéletek román Alkotmánybíróság általi, e bíróságok ítélkező tanácsainak összetételére visszavezetett semmissé minősítése kapcsán.
Az indítványban a főtanácsnok így foglalja össze az eldöntendő főkérdést:
Összefér-e az EU-joggal egy olyan nemzeti alkotmánybírósági döntés, amely a nemzeti legfelsőbb bíróság oldalán mulasztást állapít meg a korrupciós bűncselekményeket első fokon tárgyaló szaktanácsok (specialist panels) létrehozása kapcsán, és amely ezáltal az EU-s források felhasználásával kapcsolatosan már elbírált korrupciós ügyek újratárgyalásához vezet? (ld. 1. pont)
Az előterjesztő bíróság e körben az EUMSz. 325. cikkének (12) bekezdése, valamint az Alapjogi Charta 19. cikk (1) bekezdése, illetve 47. cikke alapján valószínűsiti, hogy e szabályok az ilyen alkotmánybírósági határozatok meghozatalát nem teszik lehetővé.
[Fontos, hogy a C‑357/19 and C‑547/19, Euro Box Promotion and Others ügyekben szintén Bobek főtanácsnoki fogalmaz meg indítványt, amely ügyek számos aspektusa releváns ezen eljárás vonatkozásában is, és korábbi, hasonló román eljárásokban is közreműködött már a főtanácsnok (pl. Asociaţia Forumul Judecătorilor din România and Others), amelyekre szintén alapoz az itt elemzett megállapítások kapcsán.]Bobek főtanácsnok szerint a fenti összefüggések között úgy ítélhető meg valamely nemzeti szabály összeférhetősége az EUMSz 325. cikk rendelkezéseivel az Unió pénzügyi érdekei hatékony védelmének veszélyeztetése esetén, hogy a szóban forgó szabályok tartalmát normatív és szisztematikus szempontok szerint értékelik; megvizsgálják céljukat és a nemzeti összefüggéseket; valamint azok észszerűen észlelhető vagy várható gyakorlati következményeit; továbbá tekintettel vannak azon alapvető jogokra és a jogszerűség elvére, amelyek a nemzeti szabályok és gyakorlatok EUMSz 325. cikk (1) bekezdésével való összeegyeztethetőségének értékelése során az e rendelkezés értelmezése keretében a belső egyensúly részét képezik. (ld. 113. pont) Az indítvány ennek kapcsán azt fogalmazza meg, hogy az EUMSz idézett rendelkezésének közvetlen hatálya van, és erre tekintettel, amikor az eljáró nemzeti bíróságok a nemzeti jogot és a nemzeti szabályokat potenciálisan félreteszik azoknak az EU közvetlenül alkalmazandó szabályaival való összeegyeztethetetlensége miatt, ilyen esetekben a nemzeti bíróság „természetesen” az uniós jog hatálya alatt találja magát. Ezért pedig tiszteletben kell tartania az uniós joggal összeegyeztethetetlen nemzeti szabályok félretételének következményeivel összefüggésben is a Charta által garantált alapvető jogokat. (ld. 142. pont.)
Ennek pedig szükségszerű következménye az indítvány szerint (ahogy azt Bobek főtanácsnok a C-357/19 és C-547/19-es egyesített ügyekben kifejtett korábbi álláspontja alapján írja), hogy az EU jog felhatalmazza a rendes bíróságokat, hogy a felsőbíróságok (superior court) véleményét félretegyék, ha úgy ítélik meg, hogy az ellentétes az EU joggal. (ld. 140. pont, illetve ld. bővebben a bevezetőben fentebb írtakat.) Az EUB ítéletét ezek után nemcsak a román, de az összes nemzeti alkotmánybíróság is minden bizonnyal élénk figyelemmel várja.
A végkifejlet kapcsán a főtanácsnok álláspontja az, hogy a nemzeti és az uniós érdekeknek egymásra tekintettel kell lennie és azokat egyensúlyba kell hozni. Ha mégis sérülne a fenti követelmény, akkor kivételes esetben, az EU pénzügyi érdekeire tekintettel el kell végezni a fenti tesztet (ld. 113. pont), amely során meg kell vizsgálni, hogy fennáll-e az Unió pénzügyi érdekei sérelmének veszélye. Bobek szerint az ügyek tárgyát képező román nemzeti rendelkezések pedig nem felelnek meg a fenti követelményeknek és aránytalanul befolyásolják az Unió védett pénzügyi érdekeit. (ld. 114. pont)
Szerző: Sulyok Márton
Pályázati felhívás