Engedtessék meg, hogy e sorokat a szokásostól eltérően kissé személyesebb hangvétellel nyissam, mint a címben említett elhunyt oktató kolléga volt tanítványa.
Másodéves jogász hallgatóként az Alkotmányjog I. előadótermében ülve egyszer belépett egy tiszteletet parancsoló küllemű, mellényes szemüveges idősebb úr, aki megkérdezte, hogy miért nem ég a villany, mire felkapcsolta, felírta a táblára, hogy „Fiat Lux”. Ezt követően kérdően nézett a társaságra, hogy beszélünk-e latinul, majd mikor nagy nehezen kinyögtük, hogy valamicskét, az alábbi szavakkal kiegészítve az előbbieket így írt a táblára: „POLSKI Fiat DE Lux.” Majd ismét megkérdezte, hogy tudjuk-e, hogy mit jelent a táblán lévő kifejezés. Időben az ezredfordulón járunk ekkor, így azért néhányunknak még rémlett, hogy miről is van szó, így rávágtuk a választ. Ezt követően az úr csak azzal válaszolt, hogy jó-jó, hogy ezt tudjuk, de azt is tudjuk-e, hogy ez volt a mostani Kelet-Európa leghíresebb terméke a ’70-’80-as években, amelyet Lengyelországban gyártottak. Innentől már csak egy logikai lépés volt az, hogy akkor „tekintsük át, hogy melyek voltak a ’70-es, ’80-as évek Kelet-Európájának alkotmányjogi termékei, amelyek később az ún. rendszerváltozáshoz vezettek”. S így kezdetét is vette a több előadáson átívelő modern európai alkotmányfejlődésről szóló összehasonlító alkotmányjogi anyag ismertetése.
Ezzel az egy történettel tudnám személyes élmények alapján leírni Tóth Károly Tanár Urat, és azt az egyéniséget, amelyet a hallgatóként vele eltöltött előadások, később pedig a kollégakénti közös munka során megismerhettem. Munka- és pályatársai, valamint volt tanítványai is hasonló lelkületben, a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) Rektori Hivatalának falai között szakmai előadásokon keresztül emlékeztek meg az éppen egy éve elhunyt alkotmányjogász előadói kiválóságáról, méltatva humorát is. A hely szelleme azért is jelentős volt, mert Tóth Károly alapító dékánja volt a KRE jogi karának. Elméleti munkássága mellett hosszú éveken keresztül tagja volt az Országos Választási Bizottságnak is, amely munka által érintett területen kutatási érdeklődését is kamatoztatni tudta.
Köszöntőjében Trócsányi László rektor a családhoz és a jelenlévőkhöz is szóló, személyes hangvételű előadást tartott, amelyben leírta szakmai kapcsolatát Tóth Károllyal, valamint szegedi és budapesti egyetemi munkásságát, és egyetemen belüli valamint kívüli közéleti tevékenységét mutatta be.
A szakmai előadások sorát, Tanár Úr szakmai munkásságához is igazodva, Kukorelli István professzor úr nyitotta meg, aki a közvetlen demokratikus eszközök gyakorlására vonatkozó alkotmányi rendelkezések történeti áttekintésének összefüggései között beszélt arról, hogy mi a különbség a „parlamentbarát” és az „alapjogbarát” felfogások között, és hogy mennyiben nem értékelhető visszalépésként az Alaptörvény erre vonatkozó szabályozása, amely az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlatára épül. Aztán beszélt azon reformokról is, amelyek a napi gyakorlatot „kevésbé alapjogbaráttá” tették az utóbbi 10 év során, és hangsúlyozta, hogy az alkotmánymódosításra vonatkozó tiltás a népszavazási tárgyak között egyedülálló a világon. Az előadásban érintette az Alkotmánybíróság és a Kúria közötti szerepcserét a népszavazásokkal kapcsolatos felülvizsgálati hatáskör vonatkozásában, e változások történeti okait is bemutatva.
Rixer Ádám professzor soron következő előadásában a civil részvétel és a részvételi demokrácia eszközeinek erősítéséről beszélt, amely alapvető részét képezi a szuverenitással, szuverén döntéshozatallal foglalkozó kutatásoknak. E terület is szervesen kapcsolódik Tóth Károly szakmai életművéhez. Az előadás során a konzultatív szervek demokratikus döntéshozatalban elfoglalt helyét vizsgálta, valamint azt, hogy e vonatkozásban mint jelent a „parlamentközpontú” demokrácia és ahhoz képest a bevonást segítő eszközök körének növelése miként lehetséges. A társadalmi párbeszéd lehetséges eszközeinek felsorolásán túl szót ejtett belső és külső konzultatív szervek között.
Téglási András docens úr a volt tanítványok sorát nyitotta, s előadásában szintén a szuverenitás kérdéskörét járta körül, Tóth Károly munkásságának fontosabb megállapításai köré csoportosítva az elmondottakat. Felvetette, hogy valóban elkülöníthető-e egymástól, s ha igen, miként a szuverenitás mint korlátlan állami főhatalom külső és belső oldala, s azok külön-külön korlátozhatóak-e. Ezek után pedig a jogszuverenitás és a jogállamiság fogalmainak kapcsolatrendszeréről, átfedéseiről, különbségeiről ejtett szót.
Homicskó Árpád professzor úr a szociális jogok alaptörvényi és arra épülő törvényi szintű kereteinek rendelkezéseit ismertette, tekintettel az O) cikkben megjelenő „önfelelősség” elvére, s ebből levonható következtetésekre, valamint az Alaptörvény XIX. cikkében foglalt államcélokra, illetve a XX. cikk rendelkezéseire.
Csink Lóránt professzor úr az elhunyt Tóth Károly „joghoz kötött optimizmusa” lelkületében beszélt újfent a népszavazások intézményének hazai gyakorlatáról, illetve a 10/2022 (VI. 2.) AB határozat jelentőségéről az Alkotmánybíróság hatásköreinek kiterjedése vonatkozásában, tekintettel a tiltott tárgyak körére, illetve a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmére.
A konferencia zárszavában az elhunyt Tóth Károly címzetes egyetemi tanár oktatásszervezési érdemeit méltatta, s „aprólékos műgonddal dolgozó organizátorként” mutatta be, akinek nagyon fontos volt a jogi szaknyelv védelme és a jogi szakkifejezések pontos használata. Többször utaltak az előadók Tóth Károly magánkiadásban megjelent Címszavak alkotmányjogi kislexikonhoz c. művére is, amelyben életének munkásságát átívelően összegezte azon jogi szakkifejezések fogalmait, amelyek a mai napig az alkotmányjogi oktatásának gerincét képezik.
Szerző: Sulyok Márton
Kép forrása: http://www.juris.u-szeged.hu/hirek-esemenyek/szte-ajtk-2021/in-memoriam-dr-toth
Élénk szakmai vita bontakozott ki Németországban a helyettesítő szabadságvesztést érintő reformtervezet kapcsán