A Kúria Kfv.VI.37.806/2022/4. számú végzésének releváns tényállása szerint a hatóság az ingatlan homlokzatán jogellenesen kihelyezett reklám miatt bírság megfizetésére, egyúttal annak eltávolítására és az eredeti állapot helyreállítására kötelezte a felperest. Az alperes az önkéntes teljesítés elmaradása folytán végzéseivel elrendelte a határozat végrehajtását. A végzések a felperes részére 2022. június 10. napján kerültek kézbesítésre, amelyekkel szemben július 11. napján keresetlevelet terjesztett elő. Az alperes védiratában elsődlegesen a keresetlevél elkésettség miatti visszautasítását, másodlagosan a kereset elutasítását kérte. Elsődleges kérelmében kifejtette, hogy a keresetindítási határidő a 4/2003. PJE határozat alapján anyagi jogi határidőnek minősül, így a keresetlevélnek a keresetindítási határidőn belül meg kell érkeznie a közigazgatási szervhez. Jelen esetben azonban a keresetlevél csak a 31. napon került előterjesztésre, és csak a 32. napon érkezett meg az alpereshez. Utalt arra is, hogy a keresetlevél benyújtása nem eljárási cselekmény, ezért arra a Pp. 146. § (5) bekezdésében foglalt szabály sem alkalmazható.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet az alperes keresetlevél elkésettségére vonatkozó védekezésére csupán a tényállási részben tért ki annyiban, hogy a Kp. 39. § (1) bekezdése szerinti keresetindítási határidőt a Pp. 146. § (5) bekezdése folytán megtartottnak kell tekinteni.
A jogerős ítélettel szemben az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Ebben kifejtette, hogy a bíróságnak a keresetlevelet elkésettség miatt vissza kellett volna utasítania. Sérelmezte, hogy bár védirata elsődlegesen erre irányult, az ítélet mégsem tartalmaz részletes indokolást a keresetindítási határidőre nézve. Álláspontja szerint a 4/2003. PJE határozat alapján a keresetindítási határidőt anyagi jogi határidőnek kell tekinteni, amelyre így a Pp. 146. § (5) bekezdését sem lehet alkalmazni, következésképp a keresetlevelet elkésettként vissza kellett volna utasítani.
A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. Végzésének indokolásában megállapította, hogy az elsőfokú ítélet indokolása a keresetindítási határidő megtartottsága körében olyan mértékben hiányos, hogy annak érdemi felülvizsgálatára nincs lehetőség. Kifejtette, hogy a Kp. 42. § (4) bekezdése alapján, ha a keresetlevél visszautasításának van helye, az alperes védiratában csak erre köteles kitérni, ilyen esetben érdemi védekezést nem kell előadnia. Ha azonban a bíróság nem tartja alaposnak az alperes pergátló akadályra vonatkozó, „alaki” védekezését, akkor fel kell hívnia őt az érdemi védekezés előterjesztésére. A bíróságnak ilyen esetben az ügy érdemében hozott határozatában kell számot adnia arról, hogy miért nem tartotta alaposnak az alperes perakadály fennállására vonatkozó álláspontját.
Az elsőfokú bíróság jelen ügyben ugyanakkor a perakadály kapcsán előadott alperesi álláspontot egyáltalán nem ismertette, arra csak az ítélet tényállásában reagált egy mondattal, amely csak a Pp. 146. § (5) bekezdésének ismertetéséből és a Kp. 39. § (1) bekezdésének felhívásából állt. A bíróság ugyanakkor nem vezette le, hogy a felhívott jogszabályhelyekből a konkrét esetben hogyan következik a keresetindítási határidő megtartottsága. A Kúria kiemelte azt is, hogy bár a bíróságnak a kereset megalapozottságáról kell döntenie, ebből azonban nem következik, hogy az alperest ne illetné meg az indokolt döntéshez való jog a perakadályra való hivatkozása körében is. Különösen arra figyelemmel, hogy az alperes a bíróság perakadályra vonatkozó álláspontját csak az ügy érdemében hozott határozatból ismerhette meg, így azt csak a határozattal szembeni perorvoslat keretén belül kifogásolhatta. A Kúria e körben hivatkozott a tisztességes eljáráshoz való jogra is, amely megköveteli, hogy az alperes által hivatkozott perakadály hiányát megállapító határozat olyan indokolással legyen ellátva, amely lehetővé teszi az alperes számára a tényleges, érdemi és hatékony jogorvoslat igénybevételét. A jogerős ítélet indokolása nem felel meg e követelménynek, mivel abból nem állapítható meg, hogy az elsőfokú bíróság a védiratban előadott alaki védekezést miért nem tartotta alaposnak, és azzal szemben mi a jogi álláspontja.
A Kúria határozata két szempontból érdemel kiemelést. A végzés egyfelől azt a fontos elméleti kérdést feszegeti, hogy az alperes közigazgatási perbeli védekezésének terjedelme meddig terjed, és a bíróság mennyiben köteles reagálni az alperes védiratában foglalt „alaki” vagy érdemi védekezésére (ehhez ld. F. Rozsnyai Krisztina: Felróható magatartására előnyök szerzése végett a közigazgatási szerv sem hivatkozhat In: Közjogi Szemle 2022/3. 14-21.). Másfelől a végzés felveti azt a kérdést is, hogy a közigazgatási perbeli keresetindítási határidő anyagi vagy eljárásjogi határidő? Az alperes által hivatkozott, a polgári perbeli keresetindítási határidőt anyagi jogi jellegűnek minősítő 4/2003. PJE határozat közigazgatási (megtámadási) perbeli alkalmazhatósága ugyanis nem magától értetődő, és a bírói gyakorlatban is van példa mindkét álláspontra (anyagi jogi: Kúria Köf.5026/2013/2.; Kpkf.VI.39.265/2020/3.; Főv. Ít. 1.Kpkf.750.688/2022/2.; 1.Kpkf.750.072/2023/3. eljárásjogi: Kúria Kfv.III.38.192/2014/9.; Kpkf.VI.39.717/2021/2.; Kpkf.IV.39.539/2021/4.). Bár a Kúria jelen ügyben nem foglalhatott állást e kérdésben, azonban jelezzük, hogy e kérdéskör csak egyértelmű felsőbírósági iránymutatás nyomán juthatna nyugovópontra.
Hivatkozott döntés: Kfv.VI.37.806/2022/4.
Szerző: Kárász Marcell
Dekriminalizálták a médiában elkövetett rágalmazást és becsületsértést