A Kúria Kfv.VI.37.880/2025/5. számú határozatának releváns tényállása szerint a felperes mozgásszervi állapotának romlása folytán ún. boka-láb ortézis (a továbbiakban: AFO) viselésére kényszerült, amelyre figyelemmel fogyatékossági támogatás megállapítása iránti kérelmet terjesztett elő az alperes kormányhivatalhoz (a továbbiakban: kormányhivatal). A kérelem mellékletét képező ambuláns kezelőlap szerint a felperes „egyoldali könyökmankóval és bo. dinamikus ortesissel, jo. AFO-val hosszabb távon járóképes.”
A kormányhivatal határozatával elutasította a felperes kérelmét. Indokolása szerint a rehabilitációs szakértői szerv által kiadott szakvélemény szerint a felperes nem minősül súlyos mozgásszervi fogyatékosnak, mivel a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól szóló 141/2000. (VIII. 9.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm.r.) 1. melléklet 5. pontjában felsorolt segédeszköz állandó, életvitelszerű használatára nem szorul, valamint a 6. pontban foglalt feltételeknek sem felel meg.
A felperes keresettel támadta az alperes határozatát. Ebben sérelmezte, hogy az alperes figyelmen kívül hagyta a kérelemhez mellékelt ambuláns kezelőlap azon megállapításait, miszerint kétoldali aktív ortézist használ, ekként járása nehezített. Keresetleveléhez további ambuláns kezelőlapokat csatolt, majd a tárgyaláson zárójelentéseket nyújtott be a bírósághoz.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a kormányhivatal határozatát megsemmisítette, és a kormányhivatalt új eljárásra kötelezte.
Ítéleti indokolása szerint a perben csatolt orvosi dokumentumok alapján a megelőző eljáráshoz képest az az új tény merült fel a perben, hogy a felperes a bal lábán nem dinamikus ortézist, hanem AFO-t visel, mivel a dinamikus ortézis már nem nyújt számára megfelelő támasztást. Utalt rá, hogy ezen új tény vonatkozásában szükséges a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 78. § (4) bekezdése szerinti vizsgálat lefolytatása. Megállapította, hogy a határozat és a szakvélemény nem említi meg a felperes által használt segédeszközöket, továbbá az alperes nem vizsgálta meg személyesen a felperest. Rögzítette, hogy a felperes az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 76. §-ában foglaltak ellenére nem ismerhette meg a szakvéleményt, és arra az Ákr. 5. §-ában foglaltak ellenére nem tehetett nyilatkozatot. Erre figyelemmel a felperes számára a megelőző eljárásban nem válhatott egyértelművé, hogy a bal lábán viselt AFO miatt nem teljesülnek a fogyatékossági támogatás feltételei. Rögzítette, hogy az iratbetekintési és nyilatkozattételi jog biztosításának elmaradása olyan körülmény, amely megalapozza a felperes önhibájának hiányát a Kp. 78. § (4) bekezdés alkalmazásában, így a felperes jogosult volt elsőként a perben hivatkozni ezen új tényre.
Az elsőfokú bíróság erre figyelemmel igazságügyi orvosszakértőt rendelt ki a perben, akinek szakvéleménye alapján megállapította, hogy a felperes egészségügyi állapota rosszabb annál, mint amit a Korm.r. 1. melléklet 5. pont b) pont ba) alpontja megkövetel. Utalt rá, hogy a Korm.r. e rendelkezése a jogosultsági szint „felső határát” szabályozza, tehát azok a személyek sem zárhatók ki a fogyatékossági támogatásból, akik még a Korm.r.-ben meghatározott segédeszközök használata mellett sem képesek a helyváltoztatásra, következésképp a felperes sem.
A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben kifejtette, hogy a perben becsatolt dokumentumok már a támogatás iránti kérelem benyújtásakor is a felperes rendelkezésére álltak, így az azokban foglalt új tényeket az elsőfokú bíróság nem vehette volna figyelembe a Kp. 78. § (4) bekezdése alapján. Utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett a kereseten, mivel a felperes nem hivatkozott nyilatkozattételi jogának sérelmére. Hivatkozott arra is, hogy a Korm.r. 1. melléklet 5. pontja taxatív felsorolást tartalmaz, így a felperes nem felel meg a súlyos fogyatékosság feltételeinek, mivel esetében az ott szereplő segédeszközök állandó és szükségszerű használata nem volt megállapítható.
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta ítéletével.
Ennek indokolásában kifejtette, hogy az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében rögzített tisztességes hatósági eljáráshoz való jog magába foglalja a bizonyítékok megismeréséhez való jogot, mivel az ügyfél csak a bizonyítékok megismerését követően tudja kialakítani jogi álláspontját, továbbá nyilatkozattételhez való jogát is csak ezt követően tudja gyakorolni. Erre figyelemmel a bizonyítékok megismeréséhez, az iratbetekintéshez, valamint a nyilatkozat- és indítványtételhez való jog biztosításának elmaradása olyan súlyú, a per során nem orvosolható jogsértés, amely már önmagában is a határozat megsemmisítéséhez vezet a Kp. 92. § (1) bekezdés b) pontja alapján. Következésképp az elsőfokú bíróság feleslegesen bocsátkozott annak vizsgálatába, hogy a szakvélemény felperessel való ismertetésének elmaradása milyen következményekkel járt, mivel az ilyen eljárási szabályszegést mindig az ügy érdemére kihatónak kell tekinteni.
A Kúria utalt rá, hogy az elsőfokú bíróság helyesen ismerte fel, hogy az Ákr. 76. §-a és 5. §-a garanciális szabályokat tartalmaz, azonban e rendelkezéseket tévesen hozta összefüggésbe a Kp. 78. § (4) bekezdésével.
A megelőző eljárásban a kormányhivatal a felperes állapotát iratok alapján vizsgálta, a szakvélemény nem került megküldésre részére, így a felperes a szakvéleményt a határozat meghozatala előtt nem ismerhette meg, arra nem tehetett nyilatkozatot. A kormányhivatal Ákr. 5. § (1) bekezdését és 76. §-át sértő eljárása azt eredményezte, hogy a felperes a bizonyíték- és iratmegismerési, nyilatkozattételi, indítványtételi jogaival nem tudott élni az ügyben.
A Kúria kiemelte, hogy a Kp. 78. § (4) bekezdése a perbeli bizonyításra vonatkozó rendelkezés, amely azt feltételezi, hogy a megelőző eljárás az Ákr. szabályainak megfelelően zajlott, és erre az esetre írja elő, hogy a bírósági jogorvoslat során a felperes csak akkor hivatkozhat a megelőző eljárás idején fennálló, de abban nem értékelt tényre, körülményre, ha arra a megelőző eljárásban önhibáján kívül nem nyilatkozott. Jelen esetben azonban nem arról van szó, hogy a felperes önhibáján kívül nem hivatkozott bal lábának tényleges állapotára a megelőző eljárásban. A felperes azért nem hivatkozhatott erre a megelőző eljárásban, mivel a rehabilitációs szakértői szerv a felperes állapotát iratok alapján vizsgálta, valamint mivel a kormányhivatal nem biztosította a felperes számára a szakvélemény megismerését. Az a körülmény, hogy a megelőző eljárásban a felperes a szakvéleményt nem ismerhette meg és arra nem nyilatkozhatott, a tisztességes hatósági eljáráshoz való alapjoggal, és nem pedig a Kp. 78. § (4) bekezdésben foglaltakkal van összefüggésben.
Az elsőfokú bíróság ezért tévesen vizsgálta érdemben a kormányhivatali határozat jogszerűségét. Az elsőfokú bíróságnak csupán azt kellett volna megállapítania, hogy a kormányhivatal eljárása nyomán a felperes garanciális ügyféli jogai sérültek, ami az ügy érdemére is kihatott, és ennek következményeként kellett volna a határozat megsemmisítéséről rendelkeznie. A bíróság tehát szükségtelenül vizsgálta a Korm.r. 1. melléklet 5. pontjában foglalt feltételek fennállását, és szükségtelenül folytatott le szakértői bizonyítást.
Szerző: Kárász Marcell
Hivatkozott döntés: Kfv.VI.37.880/2025/5.
