A Kúria Kfv.II.37.352/2023/7. számú végzésének releváns tényállása szerint a felperes közterület-használati hozzájárulás iránti kérelmet terjesztett elő az elsőfokú hatóságként eljárt polgármesterhez. A felperes az elsőfokú határozattal szemben igazolási kérelmet is tartalmazó fellebbezést terjesztett elő. A másodfokú hatóságként eljárt képviselő-testület az igazolási kérelmet végzésével elutasította, míg a fellebbezést annak elkésettségére hivatkozással külön végzéssel visszautasította (a továbbiakban: alperesi végzések) Az elsőfokú határozaton és az alperesi végzéseken ügyintézőként ugyanazon személy neve, valamint azonos ügyszám került feltüntetésre.
A felperes ezután újabb közterület-használati hozzájárulás iránti kérelmet terjesztett elő, egy későbbi időszakra nézve. Az elsőfokú hatóságként eljárt polgármester a kérelmet határozatával elutasította, egyúttal ismételten megállapította a jogellenes közterület-használat tényét, és az elmaradt díj megfizetésére kötelezte a felperest. A felperes fellebbezése nyomán eljárt alperes határozatával helybenhagyta az elsőfokú határozatot (a továbbiakban: alperesi határozat).
A felperes keresetet terjesztett az alperesi végzésekkel, valamint az alperesi határozattal szemben is. Az alperes végzéseivel szembeni keresetében többek között arra hivatkozott, hogy a másodfokú eljárásban kizárási ok állt fenn, az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi Cl. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 23. § (2) bekezdése szerint ugyanis az ügy másodfokú elintézéséből kizárt, aki az ügy elintézésében első fokon részt vett. Márpedig az elsőfokú határozaton és az alperesi végzéseken ügyintézőként ugyanazon személy került megjelölésre, sőt az ügyszám is azonos volt.
Az elsőfokú bíróság az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően megsemmisítette, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte, ezt meghaladóan azonban – az alperesi végzések vonatkozásában – a keresetet elutasította. Az alperesi végzések kapcsán kifejtette, hogy felperes által hivatkozott, Ákr. 23. § (2) bekezdése szerinti kizárási szabály csak a hatáskör címzettjére vonatkozik. Rögzítette, hogy az iratok szerint az elsőfokú határozatot a polgármester hozta és az alpolgármester kiadmányozta, míg másodfokon a képviselő-testület járt el. Önmagában az, hogy az elsőfokú határozatot és az alperes végzéseit ugyanazon személy „öntötte formába” mint ügyintéző, nem jelent kizárási okot.
A jogerős ítélet keresetet elutasító rendelkezésével szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben továbbra is fenntartotta érvelését, miszerint az Ákr. 23. § (2) bekezdése szerinti kizárási ok fennállását megalapozza az a tény, hogy az elsőfokú határozaton és az alperes végzésein ugyanazon ügyintéző került feltüntetésre. E körben hivatkozott a Kúria Kfv.IV.37.155/2013/9. számú határozatára. Utalt arra is, hogy az alperes ezen eljárása a tisztességes eljárás követelményének nem felel meg.
A Kúria a jogerős ítélet keresetet elutasító rendelkezését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot e körben új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. Végzésnek indokolásában kifejtette, hogy az Ákr. 23. § (2) bekezdése szerint az ügy másodfokú elintézéséből kizárt, aki az ügy elintézésében első fokon részt vett. Jelen ügyben az eljáró hatóságok a döntések fejlécében megjelölésre kerültek, így egyértelmű volt, hogy a hatáskör gyakorlója elsőfokon a polgármester, míg a másodfokon a képviselő-testület volt. Az elsőfokú határozatot a polgármester nevében az alpolgármester, az alperesi végzéseket pedig a képviselő-testület képviseletére feljogosított polgármester írta alá. A Kúria idézte az 1/2019 KMPJE határozat hatáskörre és kiadmányozási jogra vonatkozó megállapításait is. Mindezekre tekintettel megállapította, hogy a hatáskörre és kiadmányozásra vonatkozó szabályok az ügyben nem sérültek, e körben az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg a kizárási ok fennálltának hiányát.
A Kúria azonban rögzítette azt is, hogy az elsőfokú bíróság nem tulajdonított jelentőséget az ügyszám azonosságának, valamint annak, hogy ügyintézőként mindkét fokon ugyanazon személy járt el. A Kúria szerint önmagában az elsőfokú ügyszám másodfokú döntésen való feltüntetése nem eredményez kizárási okot, mivel a döntésen emellett a másodfokú ügyiratszám is szerepelt. Az elsőfokú bíróság ugyanakkor nem vizsgálta a kizárási ok fennálltát annak kapcsán, hogy az első- és másodfokon eljáró ügyintéző azonos személy volt, aki a döntéseken név szerint is feltüntetésre került.
E körben a Kúria kiemelte, hogy az 1/2019. KMPJE határozat szerint általában nem jogsértő, ha egy ügyben a hatáskör gyakorlója nevében, a szükséges speciális ismeretekhez és szakértelemhez igazodóan az arra kijelölt ügyintéző jár el. Más a helyzet azonban, ha az ügy érdemi intézésében részt vevő ügyintéző a jogorvoslati eljárásban is feltűnik úgy, hogy neve az alakszerű döntésen is szerepel. A felperes által is hivatkozott Kfv.IV.37.155/2013/9. számú kúriai határozat is megállapította, hogy nem lehet pártatlannak tekinteni a másodfokon eljáró fórumot akkor, ha az magasabb szintű fórum ugyan, de az eljárásában részt vesznek az első fokon eljárt személyek is.
A Kúria erre tekintettel leszögezte, hogy az ügyintéző egyes ügyekben történő eljárása önmagában nem jogsértő. Ha azonban az első- és másodfokú döntés meghozatalánál ugyanazon ügyintéző jár el, a tisztességes eljárás követelményéből is fakadóan nem mellőzhető annak vizsgálata, hogy az ügyintéző a döntés meghozatalában milyen mértékben vett részt, az eljárás során kifejtett tevékenysége az ügy miként eldöntését érdemben befolyásolta-e. Az ügyintézőnek ugyanis lényeges szerepe lehet az elsőfokú döntés előkészítésénél, végső kialakításánál. Ezesetben a tisztességes eljárás követelménye sérülhet, ha az elsőfokú döntéssel szemben előterjesztett jogorvoslat során az első fokon eljárt ügyintéző álláspontja szintén figyelembevételre kerül, esetlegesen a másodfokú döntés az ő előkészítésén, álláspontján alapszik. Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság megsértette az Ákr. 23. § (2) bekezdését, amikor e kizárási ok vizsgálata során a felperes kereseti hivatkozása ellenére nem tulajdonított jelentőséget azon körülménynek, hogy az elsőfokú határozaton és az alperesi végzéseken ügyintézőként ugyanazon személy szerepel.
Hivatkozott döntés: Kfv.II.37.352/2023/7.
Szerző: Kárász Marcell
Dunántúli Jogászbál – 2024. február 3.