2023. január 1-től módosultak a pótmagánvádas és a magánvádas eljárás szabályai

Korábbi cikkünkben foglalkoztunk az Alkotmánybíróság 9/2022. (V. 25.) AB határozatával: https://jogaszegylet.hu/jogelet/alkotmanyellenes-mulasztas-miatt-szukseges-a-buntetoeljarasi-torveny-potmaganvadas-eljarasi-szabalyainak-modositasa/

E határozat mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet állapított meg, és kimondta, hogy a Be. 810. §-a nem a jogbiztonság követelményének megfelelően szabályozza a pótmagánvádló azon mulasztásának jogkövetkezményét, amikor a másodfokú eljárásban megszűnt jogi képviseletéről a bíróság felhívására a kitűzött határidőben nem gondoskodik. Az előterjesztői indokolásból kitűnik, hogy a szabályozás felülvizsgálata során a jogalkotás felismerte, hogy a Be. szabályozásában a különböző mulasztási jogkövetkezmények – így pl. a kötelező megjelenés elmulasztása vagy a kötelező jogi képviselet megszűnése – nem csak a pótmagánvádas, de a magánvádas eljárás esetében sem voltak koherens módon szabályozva. Így az AB határozatban megállapított mulasztás orvoslásán túlmenően olyan koherens szabályozás kialakítása vált szükségessé, ami egységes elvek szerint szabályozza valamennyi, a magánvádló, a pótmagánvádló, illetve képviselőjük magatartásához köthető jogkövetkezményeket.

Az indokolás helyesen hangsúlyozza, hogy „a magánvádas és a pótmagánvádas eljárásban a sértett saját döntése a magánvádlóként, illetve pótmagánvádlóként történő fellépés, erre tekintettel a megfelelő jelenlét biztosítása – a törvényben meghatározott esetben akár képviselő útján is – elvárható tőle. Ezért a módosítás értelmében a magánvádló és a pótmagánvádló aktív magatartásában megnyilvánuló eljárás megszüntetését célzó akarata, valamint a magánvádló és a pótmagánvádló mulasztása, vagy rendzavaró magatartása egységesen, és minden eljárási szakaszra kiterjedően (kiemelés tőlem: Sz.Zs.) az eljárás megszüntetését fogja eredményezni. Kiemelten fontos, hogy a jogkövetkezmény – mind a magánvádas, mind a pótmagánvádas eljárásban – kizárólag a sértett, illetve a jogi képviselő megfelelő figyelmeztetése mellett alkalmazhatóak.”

A szabályozás részletes citálásától eltekintünk. A magánvádas eljárás esetén a Be. 771. § (1) bekezdése és a 776. § (2) bekezdése, a pótmagánvádas eljárásban a Be. 806. § (2) bekezdése taxálja az elsőfokú eljárás megszüntetésének speciális esetköreit, amelyek a kifejezett vádejtésen túl a magánvádló és a pótmagánvádló különböző – így egyebek mellett a jogi képviselet biztosításával is összefüggő – mulasztásaira vezethetők vissza.

A jogalkotás pótolta azt a hiányt is, amely az AB határozat alapjául szolgáló ügyben merült fel: a másodfokú eljárásban nem elegendő az eljárás megszüntetését jogkövetkezményként meghatározni, mert a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatáról is rendelkeznie kell. Ezért az új szabályozás [Be. 776. § (2) bekezdés és 810. § (1a) bekezdés] e vádlói mulasztások jogkövetkezményeként egységesen – az eljárás megszüntetése mellett – az elsőfokú ügydöntő határozat hatályon kívül helyezését írja elő. Az indokolás kiemeli, hogy „Javaslat a másodfokú eljárás szabályozása tekintetében tartózkodik az eljárási szabályok felesleges duplikációjától. A másodfokú eljárás során az elsőfokú eljárás szabályait értelemszerűen alkalmazni kell.”

A szabályozás egységes elvekre és szerkezetre helyezése mindenképpen üdvözlendő, újabb probléma fakad viszont abból, hogy a szabályozás olyannyira az elsőfokú eljárás egységes szabályait követi, hogy a másodfokú eljárásban nem veszi figyelembe a vádlott érdekeit és azt, hogy ellentétes irányú fellebbezések esetén a vádlott fellebbezését is el kell(ene) bírálni. Az AB határozat [51]-[53] bekezdései kiemelik, hogy „amennyiben a pótmagánvádló jogi képviselettel összefüggő, másodfokú eljárásban történt mulasztása az eljárás megszüntetése mellett az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését vonná maga után, akkor egy olyan elsőfokú ítélet semmisülne meg, amelyet szabályos, törvényes elsőfokú eljárásban hoztak, amelyben valamennyi eljárási szereplő teljesítette a Be.-ben előírt kötelezettségeit. Ezzel szemben a pótmagánvádló is csak a másodfokú eljárásban mulasztott, ezért akkor tisztességes az eljárás, ha a mulasztását – hasonlóan a pótmagánvádló egyéb mulasztásaihoz – az adott eljárási szakaszban szankcionálja a bíróság”. A vádlott jogorvoslathoz való jogával összefüggésben továbbá arra is rámutatott az Alkotmánybíróság, hogy „további alkotmányos aggályok merülhetnek fel abban az esetben, ha a pótmagánvádló a jogi képviselő kijelölésével összefüggő mulasztását olyan másodfokú eljárásban tanúsítja, amelyben az elsőfokú ítélet ellen nemcsak a pótmagánvádló, hanem a vádlott is fellebbezést terjesztett elő. A probléma – speciális szabály híján – a harmadfokú eljárásban is fennáll.”

Mint láttuk, az új szabályozás éppen ebbe a hibába esik, minden mulasztási esetre egységesen az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezését írja elő. Ebből a szempontból dogmatikailag – és alapjogilag is – helyesebb volt a 2021. január 1-től hatályban volt azon (egyébként töredékes és hiányos) szabály, amely a vádlói mulasztás egyes eseteiről úgy rendelkezett, hogy azt a fellebbezés visszavonásának kell tekinteni [2022. december 31-ig hatályban volt Be. 810. § (1a) bekezdés]. A vádlói fellebbezés visszavonása esetén ugyanis: 

– a vádlotti fellebbezést – amennyiben volt – el kellett bírálni;

– további fellebbezés hiányában pedig a másodfokú bíróságnak meg kellett állapítania az elsőfokú határozat jogerőre emelkedését [a Be. 458. § (1) bekezdés b) pontjával összhangban].

Ehhez képest a 2023. január 1-től hatályos szabályozás alapján a vádlói mulasztások következménye az elsőfokú határozat kötelező hatályon kívüli helyezése. Az dogmatikai szempontból is érthetetlen, hogy egy másodfokú eljárásban beálló mulasztás eljárási szankciója miért hat ki az elsőfokú eljárásra. Mindebből újabb alapjogi anomáliák fakadnak, két példát írunk ennek szemléltetésére:

– Amennyiben az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségét állapítja meg, a magán/pótmagánvádló a büntetés súlyosítása végett, míg a terhelt felmentés érdekében jelent be fellebbezést, akkor a vádlói mulasztás következménye a bűnösséget megállapító ítélet hatályon kívül helyezése és az eljárás megszüntetése. Ennek következtében, a terhelt nem tudja a felmentésének kimondását elérni, fellebbezését a kógens hatályon kívül helyezést előíró rendelkezés miatt nem lehet elbírálni.

– Amennyiben a terheltet felmentő ítélet születik első fokon, és a bűnösség megállapítása végett fellebbező magán/pótmagánvádló a másodfokú eljárásban mulaszt, a felmentő ítélet hatályon kívül helyezésére fog sor kerülni, ami megint a vádlott érdekeit és a tisztességes eljáráshoz fűződő alapjogát sérti.

Álláspontunk szerint a másodfokú eljárásban megállapítandó jogkövetkezmények újraszabályozása indokolt.

Szerző: Szomora Zsolt