A jogerős ítéleti tényállás szerint a sértett a családjával együtt elhatározta, hogy kivándorolnak az Amerikai Egyesült Államokba. A sértett a terhelttel egy kivándorlással kapcsolatos Facebook-csoportban ismerkedett meg, majd folyamatosan a Facebookon keresztül tartották a kapcsolatot, továbbá a terhelt többször is személyesen felkereste a sértetett és a családját. A terhelt, valótlanul azt állítva, hogy családjával az Egyesült Államokban él és kettős állampolgár, a kivándorláshoz teljes ügyintézését ígért a sértetteknek, floridai lakóingatlan vásárlását, zöldkártyát, ügyvédi és bevándorlási adminisztrációt, amihez több részletben összesen több mint 8 millió forintot kért a sértettől. A számos más ügyintézési részcselekmény mellett a terhelt arra is pénzt kért a sértettől, hogy a bevándorlási hivatal ügyintézőjének kenőpénzt fizessen. A terhelt mindeközben Magyarországon élt a családjával, és célja a minden valóságot nélkülöző ígértekkel kizárólag a jogtalan haszonszerzés volt.
Az elsőfokon eljáró járásbíróság ítéletét a másodfokon eljáró törvényszék helyben hagyta, a terheltet folytatólagosan és üzletszerűen elkövetett csalás bűntettében mondta ki bűnösnek, emiatt 3 év 10 hónapi börtönbüntetésre ítélte. Az ítélet ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, abban döntően arra hivatkozott, hogy az eljárást törvénysértően folytatták le a távollétében [Be. 649. § (2) bekezdés d) pont; 608. § (1) bekezdés d) pont].
A Kúria a felülvizsgálati indítvány eltérő okból találta alaposnak. A Legfőbb Ügyészség átiratában jelzettekkel teljesen egyezően megállapította ugyanis, hogy az elsőfokú bíróság túllépte a hatáskörét. A felülvizsgálati végzés szerint a hatáskör túllépésének vizsgálata annak a megítélését teszi szükségessé, hogy
– egyfelől, a járásbíróság mint elsőfokú bíróság eljárásának eredményeként meghozott jogerős ítéletben felrótt bűncselekménynek (vagy azok valamelyikének) az elbírálása a törvényszék hatáskörébe tartozik-e;
– másfelől, a jogerős ítélet a felrótt cselekményeket helyesen minősítette-e olyan bűncselekményként, amelynek elbírálása a járásbíróság hatáskörébe esik;
– harmadrészt, a járásbíróság hatáskörébe tartozó, helyesen minősített bűncselekmények mellett nem maradt-e elbírálatlanul olyan, a terhelt terhére megállapított cselekmény, amely a törvényszék hatáskörébe eső további bűncselekmény megvalósítására lehet alkalmas. (Indokolás [36])
A hatáskör túllépését érintő állásfoglalás során nem annak van tehát jelentősége, hogy az ügyészség a vád tárgyát képező cselekményt a vádiratban miként minősítette. A vádirati minősítés nem köti bíróságot. A vád tárgyává tett cselekményt az ügyészségtől eltérően is minősítheti, sőt, a vádtól eltérő minősítés lehetőségét már a tárgyalás előkészítésének szakában vizsgálni köteles [Be. 495. § (1) bek.]. Ha pedig ennek eredményeként úgy foglal állást, hogy a – járásbíróság előtt emelt – vád tárgyává tett cselekmény a vádirati minősítéshez képest a törvényszék hatáskörébe tartozó más bűncselekmény vagy a törvényszék hatáskörét megalapozó további bűncselekmény megállapítására lehet alkalmas, akkor az ügyet átteszi a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező törvényszékhez (Be. 485. §). (Indokolás [37])
Az irányadó tényállás a terhelt cselekményeinek sorában – a váddal egyezően – tartalmazza, hogy a sértett a banki utalásait – egyebek mellett – a terhelt azon valótlan hivatkozása nyomán indította, hogy az USA-ba történő letelepedés érdekében a bevándorlási hivatal ügyintézőjének kenőpénzt fizessen. Ez a részcselekmény pedig alkalmas a befolyással üzérkedés bűntette minősített esetének megállapítására, amikor is a tettes azt állítva kér jogtalan előnyt, hogy hivatalos személy veszteget. A bűncselekmény akkor is megállapítható, ha azt külföldi hivatalos személlyel kapcsolatban követik el [Btk. 299. § (1) bekezdés és (2) bekezdés a) és c) pont, (5) bekezdés]. (Indokolás [39]-[40])
Ekként a terheltnek a vádban is szerepeltetett, és a jogerős ítéletben is megállapított tényállásban foglalt cselekménye a befolyással üzérkedés bűntettének a megállapítására is alkalmas lehet. A befolyással üzérkedés a Btk. XXVII. Fejezetében szabályozott korrupciós bűncselekmény, a korrupciós bűncselekmények miatt pedig az eljárás első fokon a törvényszék hatáskörébe tartozik [Be. 20. § (1) bek. 11. pont]. Ezért a járásbíróság a hatáskörét túllépve hozta meg az ítéletét, ami abszolút eljárási szabálysértésként feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező ok. (Indokolás [42]-[44])
Ki kell még emelni, hogy mivel az elsőfokú bíróság a hatáskörét túllépve hozta meg az ítéletét, a határozata semmis. Közömbös, hogy a hatáskörrel nem rendelkező bíróság tárgyalásán – a felülvizsgálati indítványban állítottak szerint – az eljárás kötelező jelenléttel érintett résztvevői jelen voltak-e, mert a bíróság hatáskörének túllépése a jelenléti jog, illetve kötelezettség érvényesülésétől függetlenül kényszeríti ki az ügydöntő határozat hatályon kívül helyezését (Indokolás [34]). Az eljárásjogi felülvizsgálati okok körében tehát a hatáskör megtartottságának vizsgálata megelőzi a kötelező részvételhez kapcsolódó szabálysértések vizsgálatát.
Észrevételek a határozathoz:
Érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a terhelt befolyással üzérkedést megvalósító cselekménye itt a további részcselekményekkel megvalósított csalással valóságos anyagi halmazatban áll. Egyetlen részcselekmény (látszólag a bevándorlási ügyintézőnek kenőpénz kérése) valósítja meg a befolyással üzérkedés bűntettét, a bevándorlási ügyintézés további részében a terhelt jogtalan haszonszerzés érdekében téveszti meg a sértettet, tehát csalást követ el. A két bűncselekmény anyagi halmazat valóságos.
Ellenben ha egyetlen cselekményt kifejve az elkövető pusztán a külföldi hivatalos személy megvesztegetését állítja, akkor ennek valótlansága esetén a befolyással üzérkedés bűntette speciális bűncselekmény a csaláshoz képest, az alaki halmazat a két bűncselekmény között tehát csak látszólagos (lásd pl. BH 1989. 388. és BH 2009. 346). A befolyással üzérkedés jogtalan előnyszerzésre irányul és csalárd, megtévesztő eleme is van.
Fontos továbbá szem előtt tartani, hogy a befolyással üzérkedő ügyfele, azaz a konkrét ügyben a csalási cselekmény sértettje is bűncselekményt követett el, méghozzá (aktív) hivatali vesztegetést, tekintettel arra, hogy a (külföldi) hivatalos személyre tekintettel a befolyással üzérkedőnek adott jogtalan előnyt (kenőpénzt). Az, aki másnak azért ad előnyt, hogy ügyének kedvező elintézése céljából azt az eljáró hivatalos személynek juttassa, a hivatali vesztegetés miatt vonható felelősségre [Btk. 293. (1) bekezdés 2. fordulat] akkor is, ha az előny átvevője csupán állította, illetve csupán azt a látszatot keltette, hogy hivatalos személyt fog megvesztegetni. [Az elhatárolási és halmazati kérdésekhez lásd Mezőlaki Erik: 299. §. In: Karsai Krisztina (szerk.): Nagykommentár a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvényhez. Wolters Kluwer Hungary. Jogtár-formátumú kiadás, 2025.]
A sértett esetleges büntetőjogi felelősségére a Kúria végzése helyesen, a vádelv maximális tiszteletben tartásával nem tér ki, a sértett felelősségének lehetőségét semmilyen formában sem említi. Az ügy egészének megítéléséhez ugyanakkor hozzátartozik, hogy a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban az ügyészségnek vádat kell emelnie a csalás sértettjével szemben is, hivatali vesztegetés miatt.
A határozat száma: Kúria Bfv.II.980/2024/9. (BH2025. 246.)
Szerző: Szomora Zsolt
