A felperes 2008-ban szerzett agrármenedzseri végzettséget az alperes felsőoktatási intézmény mezőgazdasági-tudományi karán, vállalkozásmenedzsment szakirányon. A felperes ezt követően felvételt nyert az alperes által 2014 márciusában indított, szakirányú továbbképzést biztosító, önköltséges 4 féléves talajtani szakmérnöki, levelező tagozaton elvégezhető képzésre. A felperes hallgató és az alperes felsőoktatási intézmény között 2014. március 4-én felsőoktatási hallgatói képzési szerződés és ennek alapján felsőoktatási hallgatói jogviszony jött létre.
A felperes a képzési tantervben előírt vizsga- és egyéb tanulmányi kötelezettségeit teljesítette, részére az alperes 2016. január 14-én végbizonyítványt állított ki. A felperes záróvizsgájára 2016. január 20-án került volna sor, de azt körülbelül egy héttel megelőzően az alperes telefonon arról tájékoztatta a felperest, hogy nem tehet záróvizsgát, tekintettel arra, hogy az alapdiplomája nem felelt meg a szakirányú továbbképzéshez szükséges felvételi követelményeknek.
A kialakult helyzet megoldása érdekében 2016. február 4-én a felek megállapodást kötöttek, amely szerint a felperes – a költségeinek az alperes által nyújtandó ösztöndíjjal történő fedezése mellett – felvételizhet és elvégezheti a gazdasági agrármérnöki mesterszakot, a mesterszakon szükséges tantárgyak egy részét pedig a mielőbbi diplomaszerzés érdekében részképzés útján, térítésmentesen teljesítheti. Az agrármérnöki mesterszak eredményes elvégzése után jelentkezhet a talajtani szakmérnöki képzésre, ott záróvizsgát tehet és megszerezheti a szakmérnöki végzettséget. A felperes a megállapodás ellenére nem vett részt 2016 februárjától a részképzésben és 2016 szeptemberében a gazdasági agrármérnöki mesterképzésre sem jelentkezett.
Az alperes 2017. március 1-jén hozott határozatával a felperes részére a talajtani szakmérnöki szakoklevél kiadását megtagadta. A felperes jogorvoslati kérelmét 2017. augusztus 18-án az alperes elutasította. Az alperesi határozat ellen a felperes közigazgatási pert indított, amelyet a bíróság – a keresetlevél jogvesztő határidőn túli benyújtása miatt – megszüntetett.
A felperes többször módosított keresetében az alperest kártérítés címén 3.917.370 Ft tőke és járulékai megfizetésére kérte kötelezni. A keresetét elsődlegesen arra alapította, hogy 2014 márciusában végzettsége megfelelő volt, hogy részt vegyen a szakirányú továbbképzésen, így az alperes felróható módon járt el, amikor a szerződés teljesítését, a diplomája kiadását megtagadta. Másodlagosan a képzési szerződés semmisségére hivatkozott, a semmisség jogkövetkezményeként pedig kérte annak hatályossá nyilvánítását (a régi Ptk. alapján), továbbá szerződésszegés folytán az alperes kártérítésre való kötelezését.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolásában rögzítette, hogy a felsőoktatási hallgatói jogviszony közjogi jellegű jogviszony, a hallgatói képzési szerződésekből ugyanis hiányoznak azon elemek, amelyek egy magánjogi kötelmi jogviszony sajátjai. A képzési szerződés nem tekinthető polgári jogi értelemben vett szerződésnek, így a Ptk.-nak a szerződések semmisségére és a szerződésszegésre vonatkozó rendelkezései sem alkalmazhatóak.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Egyetértett azzal, hogy a hallgatói jogviszony közjogi jellegű, amelyből következően a hallgatói szerződések esetében a Ptk. felperes által hivatkozott rendelkezéseit sem kell alkalmazni a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény (a továbbiakban: Nftv.) eltérő rendelkezése hiányában. A másodfokú bíróság egyúttal megállapította az alperes kártérítési felelősségét, azonban megállapította azt is, hogy a felperes a kár elhárítása körében nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható, így a diploma meg nem szerzése miatt felmerült kárát nem követelheti.
A felülvizsgálati kérelem alapján eljáró Kúriának elsődlegesen abban kellett állást foglalnia, hogy a hallgatói képzési szerződés és az ennek alapján létrejövő hallgatói jogviszony magánjogi szerződésnek és jogviszonynak minősül-e és így arra irányadók-e a Ptk. rendelkezései.
A Kúria egyetértett az eljárt bíróságokkal abban, hogy a magánjogi jogviszonyokra és az azokat létrehozó szerződésekre jellemző mellérendeltség, szerződéses szabadság, diszpozitivitás a felsőoktatási hallgatói képzési szerződés és jogviszony esetében nem áll fenn. A felsőoktatási hallgatói jogviszony, valamint annak létrejöttének egyik elemét képező hallgatói képzési szerződés egy speciális, külön törvény hatálya alá tartozó jogviszony és szerződés, amelyre a magánjogi szabályok – így a Ptk. rendelkezései – csak abban az esetben alkalmazhatóak, ha azt a jogviszonyt szabályozó jogi norma lehetővé teszi. Az Nftv. alapján erre kizárólag a hallgató által a felsőoktatási intézménynek, valamint a felsőoktatási intézmény által a hallgatónak a hallgatói jogviszonnyal összefüggésben okozott károk esetében van lehetőség.
A Kúria álláspontja szerint a felvételi feltételek vizsgálata az alperes felsőoktatási intézmény kötelezettségének a körébe tartozott, az ebben a körben bekövetkezetett mulasztása vagy tévedése nem tekinthető működési körén kívül eső, elháríthatatlan oknak, így az alperes kártérítési felelőssége fennáll.
Alappal hivatkozott azonban a felperes arra, hogy a másodfokú bíróság tévesen alkalmazta az 1959-es Ptk.-nak a kárelhárításra, kárenyhítésre vonatkozó szabályait.
A Kúria álláspontja szerint a kárelhárítási, kárenyhítési kötelezettség – mint a károsulttól elvárható magatartás – elmulasztása a kármegelőzés elhanyagolásában, a károkozás során tanúsított felróható magatartásban, a kárenyhítési kötelezettség elmulasztásában juthat kifejezésre. A károsulttól elvárható kötelezettség körébe azonban általában nem tartozik bele a kárának bekövetkezte után, a kár megszüntetése érdekében való cselekvés.
A felperesnek a károkozásban közrehatása nem volt, így nem volt neki felróható a 2016. februári szerződés teljesítésének az elmaradása. A Ptk. csak a kármegosztásra ad alapot, a teljes kártérítés megfizetése alól azonban a károkozót semmiképpen nem mentesítheti.
Jogeset száma: BH 2021. 140.
Szerző: Bodzási Balázs
A vételi ajánlat közlése az elővásárlásra jogosult tulajdonostársakkal