A járásbíróság a felperes nagyszülők unokája vonatkozásában a felperesek gyermekének házastársát, az édesanyát jogosította fel a szülői felügyeleti jogok teljes körű gyakorlására. A felperesek nagyszülői kapcsolattartás szabályozása iránti kérelmet terjesztettek elő az alperes járási hivatalánál, amelyben az arra való feljogosításukat kérték, hogy az unokájukat minden páros héten vasárnap reggel 9 órától 18 óráig magukkal vihessék. Az alperes gyámügyi szakügyintézője meghallgatta a felpereseket és az unokájuk édesanyját is. A felperesek fenntartották a kapcsolattartás iránti kérelmüket, a gyermek édesanyja azonban csak ahhoz járult hozzá, hogy a felperesek az apai kapcsolattartás idején találkozhassanak az unokájukkal.
Miután az alperes járási hivatala az eljárást megszüntette, illetőleg a felperesek ismételten előterjesztett kérelmét az azt elbíráló alperes másodfokon is helybenhagyta, a felperesek az alperes jogerős határozatának bírósági felülvizsgálata iránt terjesztettek elő keresetet. Ezt a keresetet a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletben utasította el.
A felperes nagyszülők ezt követően keresetet nyújtottak be, amelyben a magánélethez és a „teljes” családi élethez fűződő személyiségi jogaik – ebbe beleértve a gyermek és nagyszülő kapcsolattartásra való személyiségi jogát –, valamint a hátrányos megkülönböztetés megállapítását, továbbá az alperes személyenként 300.000 Ft sérelemdíj megfizetésére kötelezését kérték. Álláspontjuk szerint az alperes megsértette a magánélethez, a „teljes” családi élethez fűződő személyiségi, továbbá a jogérvényesítéshez, valamint a tisztességes és pártatlan eljáráshoz fűződő jogaikat. Sérelmezték az eljárás – általuk jogellenesnek vélt – megszüntetését, illetve az eljárás indokolatlan elhúzódását.
Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. A fellebbezés alapján eljárt Debreceni Ítélőtábla a fellebbezést nem találta alaposnak.
Az ítélet indokolásában az ítélőtábla rámutatott, hogy a magánélet védelme a társadalmi berendezkedés egyik alapvető eleme, amelynek középpontjában az egyénnek a személyére vonatkozó információ feletti rendelkezési joga áll, és hatékony védelme megköveteli az egyén kontrollját a saját társadalmi környezete felett. A magánélethez való jog azt jelenti, hogy az ember ellenőrizheti, illetőleg tetszése szerint nyithatja vagy zárhatja magánszférájának, intimszférájának határait.
Az ítélőtábla álláspontja szerint sem a családi élethez, sem a magánélethez való jogból nem vezethető le a gyermek és a különélő szülő/nagyszülő/kapcsolattartásra jogosult más hozzátartozó közötti kapcsolattartási jog mint önálló személyiségi jog. A Ptk. 2:42. § (1) bekezdésében írt kapcsolattartás nem azonos a gyermek és a szülő/nagyszülő/kapcsolattartásra jogosult más hozzátartozó közötti, a Ptk. 4:178. § és 4:179. §-aiban szabályozott kapcsolattartással.
Az ítélőtábla álláspontja szerint a gyermek és a szülő/nagyszülő/kapcsolattartásra jogosult más hozzátartozó közötti kapcsolattartási jog alkotmányos alapjog, gyermekjog, illetőleg alapvető emberi jog, de nem önálló személyiségi jog. A személyiségi jogi jogsértés emiatt csak többlettényállás esetén állapítható meg, azaz akkor, ha az alapjog mellett a fél személyhez fűződő jogai külön is sérelmet szenvedtek.
Az ítélőtábla azt is kiemelte, hogy a családjogi viták – így a különélő szülőnek a gyermekkel való kapcsolattartási problémái – nem személyiségi jogi jogvitában rendezhetők, az ezzel kapcsolatos esetleg szankciók alkalmazása a családjog körébe tartozik. A személyiségi jogi per bíróságának nem feladata a családjogi viták eldöntése és véleményezése.
A bírói gyakorlat a gyermek és a szülő/nagyszülő/kapcsolattartásra jogosult más hozzátartozó közötti kapcsolattartási jog védelmét a személyiségi jogok általános védelmén keresztül biztosítja. A bírói gyakorlat azonban csak többlettényállási elemek megvalósulása esetén lát lehetőséget személyiségi jogi jogsértés, így az emberi méltóság megsértésének megállapítására.
Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen vonta le azt a következtetést, hogy a tisztességes eljáráshoz és annak részjogosítványaként a pártatlan eljáráshoz fűződő alkotmányos alapjog nem személyiségi jog. A tisztességes eljáráshoz fűződő jog védelmét a Ptk. a személyiségi jogok általános védelmén keresztül biztosítja azzal, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog megsértése csak személyiségi jogot/jogokat is sértő többlettényállás megvalósulása esetén vezethet személyiségi jogsértés megállapításához. A tisztességes eljáráshoz való jog megsértése tehát járhat az emberi méltóság megsértésével, de nem szükségképpen jelenti egyben az emberi méltóság megsértését is.
Jogeset száma: BDT 2021. 4341.
Szerző: Bodzási Balázs
A felsőoktatási hallgatói jogviszonyt és a képzési szerződést érintő egyes kérdések értelmezése a Ptk. rendelkezéseinek tükrében