A román állampolgárságú Cristian-Vasile Terheş, aki az Európai Parlamentben 2019 óta képviselő, pert indított a román állammal szemben az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt, arra hivatkozással, hogy a 2020. március 24. és 2020. május 14. közötti szigorú kijárási korlátozás megsérti a szabadsághoz való jogát.
A fent említett időszakban, a koronavírus járvány miatt, Romániában reggel 6 óra és este 10 óra között korlátozottan volt a kijárás engedélyezve, míg este 10 és reggel 6 között tilos volt. A kormányrendelet egyértelműen meghatározott, szűk körben engedett kivételt, igazoló dokumentum alapján, és a rendelkezés megsértőjével szemben pénzbüntetés volt kiszabható. A felperes véleménye szerint ez az intézkedés olyan mértékben korlátozza a szabadságát, mintha vele szemben házi őrizetet rendeltek volna el, és ezáltal sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményének 5. cikkét.
A felperes először a Bukaresti Megyei Bíróságtól kérte azonnali szabadon engedését a „közigazgatási elzárásból”, és annak engedélyezését, hogy igazoló dokumentum nélkül is elhagyhassa az otthonát. A román bíróság elutasította kérelmét.
Az ügy elbírálása szempontjából megjegyzendő, hogy Románia a korlátozó intézkedésekről azonnal és folyamatosan tájékoztatta az Európa Tanács főtitkárát, így arról is, hogy mennyiben kíván eltérni, milyen derogációt alkalmaz az 5. cikk tekintetében.
Az EJEB az ügyet nem találta befogadhatónak. A döntés meghozatala során a bíróság hangsúlyozta, hogy a felperes nem a 4. jegyzőkönyv 2. cikkében garantált szabad mozgás jogának megsértésére hivatkozik, hanem az 5. cikkre, ami kifejezetten a szabadság teljes elvonásáról rendelkezik. Azt is kiemelte, hogy a felperes különböző okokkal bármely napszakban elhagyhatta az otthonát, személy szerint rá nem vonatkozott a többiektől eltérő korlátozás, nem állt megfigyelés alatt, nem fosztották meg minden társas kapcsolatától és nem is kellett egy nagyon szűk élettérben, rossz körülmények között élnie. Ezekre tekintettel a korlátozó intézkedések nem tekinthetőek azonos hatásúnak a házi őrizettel, így a felperes nem állt olyan szabadságelvonás alatt, ami megfelelne az 5. cikk rendelkezéseinek.
Ezt követően a Bíróság már nem érezte szükségesnek annak a vizsgálatát, hogy a román állam derogációja érvényes volt-e.
Forrás: Terheş c. Roumanie, 49933/20, 13/04/2021. http://hudoc.echr.coe.int/eng?i=001-210026
Szerző: Szalai Anikó
A letartóztatás a bírói döntést támadó és a normakontrollra irányuló alkotmányjogi panaszeljárás csapdájában
