A Kúria Kfv.V.35.437/2022/6. számú eseti döntésének releváns tényállása szerint az alperes közfelügyeleti hatóság a Kkt. 173/B. § szerinti minőségellenőrzési eljárást folytatott a felperes könyvvizsgálónál. Az alperes határozatában megállapította, hogy az ellenőrzés „nem felelt meg” eredménnyel zárult, és erre tekintettel jogkövetkezményeket alkalmazott a felperessel szemben. A felperes keresete nyomán eljárt elsőfokú bíróság a határozatot megsemmisítette, és az alperest új eljárásra kötelezte arra hivatkozással, hogy a jogkövetkezmények körében nem vizsgálta a Kkt. alapján mérlegelendő valamennyi szempontot. Az alperes a megismételt eljárásban hozott határozatát az ismételten benyújtott felperesi keresetlevél alapján visszavonta.
Az alperes végül harmadik alkalommal is lefolytatta a minőségellenőrzési eljárást, az azt lezáró határozatában pedig ismételten megállapította, hogy az ellenőrzés „nem felelt meg” eredménnyel végződött, amelyre figyelemmel a felperes IFRS minősítését és kibocsátói minősítését megvonta, valamint figyelmeztetésben részesítette őt.
A felperes keresettel támadta az alperes határozatát. Ebben kifejtette, hogy az alperes az ügyintézési határidőt 483 nappal túllépte, erre figyelemmel nem volt lehetősége, hogy szankciókkal sújtsa őt.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát a feltárt jogsértések ténye és azok eredménye tekintetében megsemmisítette, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az alperes megismételt eljárásának kereteit az előzményi ítélet határozza meg, amely szerint az alperesnek csupán az alkalmazott jogkövetkezmények tekintetében kellett újra elvégeznie a mérlegelést. Az alperes túlterjeszkedett ezen, amikor a minőségellenőrzési eljárást teljes egészében újra lefolytatta, és jogsértéseket tárt fel. Erre figyelemmel az alperes határozata a minőségellenőrzési eljárás során feltárt jogsértések ténye és ezek eredménye tekintetében a jogerős ítéletbe ütközik, így a határozat e része az Ákr. 123. § (1) bekezdés f) pontja alapján semmis.
Az ügyintézési határidő kapcsán ugyanakkor az elsőfokú bíróság megállapította, hogy bár az alperes túllépte az ügyintézési határidő kétszeresét, ennek nem volt jelentősége. Az Ákr. 103. § (4) bekezdése szerint ugyanis az ügyintézési határidő kétszeres túllépése esetén a hatóság a jogellenes magatartás megszüntetésére és a jogszerű állapot helyreállítására vonatkozó adminisztratív intézkedéseket megteheti, csupán az egyéb, represszív jellegű jogkövetkezményeket nem alkalmazhatja. Az alperes jelen esetben csak adminisztratív természetű szankciókat alkalmazott, így az ügyintézési határidő kétszeres túllépésére vonatkozó felperesi érvelés nem alapos.
A jogerős ítélet keresetet elutasító részével szemben a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Ebben arra hivatkozott, hogy az IFRS minősítés és a kibocsátói minősítés megvonása, valamint a figyelmeztetés is szankciónak minősül, amelyek alkalmazására az Ákr. 103. § (4) bekezdése alapján, az ügyintézési határidő kétszeres túllépése folytán nem volt lehetőség.
A Kúria a jogerős ítélet keresetet elutasító részét akként változtatta meg, hogy az alperes határozatának az IFRS minősítést és a kibocsátói minősítést megvonó rendelkezését megsemmisítette, ezt meghaladó részében a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A Kúria ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az Ákr. 103. § (4) bekezdésének helyes értelmezése szerint az ügyintézési határidő kétszeresének túllépése esetén a hatóságnak nincs lehetősége más szankció alkalmazására, mint a jogsértés tényének megállapítása és a jogellenes helyzet megszüntetése. A Kúria megállapította, hogy az alperes által alkalmazott szankciók közül az IFRS minősítés és a kibocsátói minősítés megvonása a Szankc.tv. értelmében szankciónak minősül, ekként az Ákr. 103. § (4) bekezdése szempontjából egyéb jogkövetkezménynek tekintendő; míg a figyelmeztetés a jogszerű állapot helyreállítása körébe tartozik. A minősítés megvonása ugyanis a Kkt. 49. § értelmében egyes gazdálkodók esetében a könyvvizsgálói tevékenység végzésének feltételét képezi, ekként az hátrányt okoz az érintett számára. Ehhez képest a figyelmeztetés a prevenciót szolgálja, hiszen a hatóság ezzel csupán rosszallását fejezi ki, valamint újabb szankció kilátásba helyezésével felszólítja az ügyfelet, hogy a jövőben tartózkodjon a jogsértés elkövetésétől. A figyelmeztetés funkciója tehát nem a represszió, hanem a prevenció.
Következésképp, a jogerős ítéletben foglaltak igazak a figyelmeztetésre, ugyanakkor az IFRS minősítés és a kibocsátói minősítés megvonására már nem, mivel ezek szankciónak minősülnek, ekként pedig az Ákr. 103. § (4) bekezdése szerinti egyéb jogkövetkezménynek tekintendőek, amelyek kiszabására az ügyintézési határidő kétszeresének túllépése esetén nincs mód.
Az Ákr. 103. § (4) bekezdését a Kúria korábban már több ízben elemezte. E döntések az „egyéb jogkövetkezmény” fogalmát alapvetően a közigazgatási szankciókkal azonosították. A Kúria Kfv.III.37.306/2021/5. számú határozatában (BH2021. 320.) például azt állapította meg, hogy az adatvédelmi hatósági eljárás ügyintézési határidejének kétszeres túllépése esetén bírság szankció nem alkalmazható. A Kúria a Kfv.II.37.452/2022/6. sz. határozatában (BH2023. 18.) rögzítette, hogy a földvédelmi bírság – a földvédelmi járulékkal szemben – szankciónak minősül, ekként pedig az „egyéb jogkövetkezmény” kategóriájába esik. A Kúria a Kfv.II.37.841/2021/6. sz. határozata (BH2022. 220.) annyiban elmozdulást jelentett ettől, hogy itt a Kúria leszögezte: az Ákr. 103. § (4) bekezdése nem szankcióról, hanem egyéb jogkövetkezményről beszél, így e jogszabályhely értelmezése körében nem lehet kizárólagos jelentőséget tulajdonítani a szankció fogalmának. A Kúria jelen ítélete annyiban jelent újdonságot, hogy egy olyan jogkövetkezményt, a figyelmeztetést is a jogszerű állapot helyreállítása körébe tartozónak minősített, amelyet a tételes jog (Szankc.tv. 2. § (3) bekezdés, 6. §) szankciónak tekint.
Szerző: Kárász Marcell
Hivatkozott döntések: Kfv.V.35.437/2022/6.; Kfv.III.37.306/2021/5.; Kfv.II.37.452/2022/6.; Kfv.II.37.841/2021/6.