A Kúria Kfv.II.37.842/2022/5. számú végzésének releváns tényállása szerint a felperesek föld tulajdonjogának megszerzésére irányuló ajándékozási szerződést kötöttek egymással, majd az alapján tulajdonjog bejegyzése iránti kérelemmel fordultak az alperes ingatlan-nyilvántartási hatósághoz. Az alperes hiánypótlási felhívást bocsátott ki, mivel a szerződés nem tartalmazta Földforgalmi tv. 13. § (5)-(6) bekezdése szerinti kötelezettségvállaló nyilatkozatokat. A felperesek a hiánypótlási felhívásra adott válaszukban kifejtették, hogy a szerződés megkötésére még a Földforgalmi tv. 13. § (5)-(6) bekezdéseinek 2022. január 1-i hatályba lépését megelőzően került sor, így e nyilatkozatok megtétele nem követelhető meg.
Az alperes ezt követően végzésével megszüntette az eljárást, arra hivatkozással, hogy a hiánypótlási felhívásban foglaltak teljesítésének hiányában a kérelem nem bírálható el.
A felperesek keresettel támadták az alperes végzését. Keresetükben azzal érveltek, hogy az alperes nem követelhette volna meg a Földforgalmi tv. 13. § (5)-(6) bekezdései szerinti nyilatkozatot, mivel a szerződés még e jogszabályhelyek hatályba lépését megelőzően került megkötésre, így jelen szerződésre azok nem voltak irányadóak.
Az elsőfokú bíróság az alperes végzését megsemmisítette és az alperest új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az alperes helyesen alkalmazta a perbeli esetre a törvény 2022. január 1. napjától hatályos szövegét, mivel az alkalmazandó jogot a tulajdonjog bejegyzése iránti kérelem benyújtásának időpontja, és nem a szerződéskötés időpontja határozza meg. Megállapította továbbá, hogy az ingatlanügyi hatóságként eljáró alperes a Földforgalmi. tv. 61. § alapján csak a szerződés nyilvánvaló érvénytelenségi okait vizsgálhatta volna, a Földforgalmi tv.-ben foglalt egyéb szerzési korlátok vizsgálata a mezőgazdasági igazgatási szerv feladata. Utalt arra is, hogy az alperes nem tett eleget tényállás-tisztázási kötelezettségének sem, mivel nem tisztázta, hogy a Földforgalmi tv. 13. § (5)-(6) bekezdéseinek első fordulatában foglalt feltétel fennáll-e, és ekként van-e helye e jogszabályi rendelkezések alkalmazásának.
A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett a kereseten.
A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. Végzésének indokolásában kifejtette, hogy a felperesek keresetükben az alperes döntését egyetlen kérdésben, a Földforgalmi tv. 2022. január 1-jén hatályba lépő 13. § (5) és (6) bekezdéseinek időbeli alkalmazhatósága kapcsán támadták. A bíróság e körben nem osztotta a felperesek álláspontját, és tartalmilag elutasította a keresetet, hiszen ítéletében azt rögzítette, hogy az ügyben bejegyzési kérelem benyújtásakor hatályos jogszabályi rendelkezéseket kellett alkalmazni. A bíróság ugyanakkor ezt követően vizsgálta azt is, hogy az alperesnek a Földforgalmi tv. 61. §-a alapján volt-e egyáltalán hatásköre a Földforgalmi tv. 13. § (5)-(6) bekezdései szerinti nyilatkozatok meglétének vizsgálatára és hiánypótlási felhívás kibocsátására.
A Kúria rögzítette, hogy Kp. 85. § (3) bekezdése lehetővé, sőt kötelezővé teszi, hogy a bíróság bizonyos körülményeket, tényeket hivatalból vizsgáljon. A hivatalbóli vizsgálatnak ugyanakkor a Kp. 85. § (4) bekezdése szerinti eljárási rend maradéktalan betartásával kell történnie. Jelen esetben az ítélet indokolásából nem derül ki, hogy a bíróság alkalmazta volna a Kp. 85. § (3) bekezdését a Földforgalmi tv. 61. § és 13. § (5)-(6) bekezdéseinek értelmezése körében, és hivatalbóli vizsgálatot rendelt volna el, ennek ellenére ítéletét e jogszabályhelyek alperes általi megsértésére alapította. Az elsőfokú bíróság így – a hivatalbóli vizsgálat szabályainak alkalmazása hiányában – kétségtelenül túlterjeszkedett a felperesek keresetén, ezáltal az ügy érdemére kiható módon sértette meg a Kp. 85. § (1) bekezdését.
Az új eljárásra nézve a Kúria iránymutatásul adta, hogy a bíróságnak a felperesek keresetének korlátjai között kell meghoznia ítéletét, kivéve, ha hivatalbóli vizsgálatot tart szükségesnek valamely hivatalból figyelembe veendő tényre, körülményre vagy jogszabályi rendelkezésre tekintettel. Utóbbi esetben azonban a Kp. 85. § (4) bekezdésben foglalt eljárásrend szerint kell eljárnia, és ítéletében a hivatalbóli vizsgálat szükségességének indokairól számot kell adnia.
Jelen határozat rávilágít arra, hogy bár a Kp. 85. § (3) bekezdése szerinti – a keresethez kötöttség elve alóli kivételnek minősülő – hivatalbóli vizsgálat fontos eszköz a hatékony objektív jogvédelem megvalósítása szempontjából, annak alkalmazása során figyelemmel kell lenni a Kp. 85. § (4) bekezdésében foglalt eljárási szabályokra. Ezek közül talán a legfontosabb, hogy a bíróság köteles tájékoztatni a feleket annak elrendeléséről, hiszen ők csak ezzel szerezhetnek tudomást a hivatalbóli vizsgálat irányáról, és így kerülhetnek abba a helyzetbe, hogy a tisztességes eljárás körébe tartozó jogaikat (pl. nyilatkozattételi jog) gyakorolhassák. A hivatalbóli vizsgálat ráadásul teljesen új irányvonalat is szabhat a jogvitának. Jó példa erre a bíróság által hivatalból észlelt semmisség, annak vizsgálata ugyanis logikailag megelőzi a felek által előadott valamennyi egyéb érv vizsgálatát, hiszen semmisség esetén a Kp. 92. § (1) bekezdés a) pontja értelmében kötelező a közigazgatási cselekmény megsemmisítése. Végül lényeges az is, hogy a bíróságnak az eljárást befejező határozatában utalnia kell a hivatalbóli vizsgálat megtörténtére és az azt megalapozó indokokra.
Hivatkozott döntés: Kfv.II.37.842/2022/5.
Szerző: Kárász Marcell
Fókuszban a versenyjog: Continental Can újratöltve – Podcast
