A Kúria szerint nincs lehetőség az alperes egyedi döntését megsemmisítő ítélet hivatalbóli kiegészítésére akként, hogy a bíróság az elsőfokú közigazgatási szerv döntését is megsemmisíti.
A Kúria Kfv.I.35.011/2024/7. számú határozatának tényállása szerint az elsőfokú adóhatóság általános forgalmi adó adónemben adóellenőrzési eljárásokat folytatott a felperesnél 2019. augusztus és szeptember hónapokra, valamint 2020. első negyedévére nézve. Az elsőfokú adóhatóság az adóellenőrzések eredményeit három külön határozatban realizálta, amelyekben mindhárom vizsgált időszak vonatkozásában jogosulatlan igénylést és adóhiányt tárt fel a felperes terhére, egyúttal kötelezte őt az adóhiány, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére.
A felperes mindhárom elsőfokú adóhatósági határozattal szemben fellebbezést terjesztett elő. A fellebbezések nyomán eljárt alperes a fellebbezéseket három külön határozattal bírálta el, és ezekben valamennyi elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresettel támadta mindhárom alperesi határozatot anyagi és eljárási jogszabálysértésekre hivatkozásokkal.
Az elsőfokú bíróság az így megindult három peres eljárást egyesítette, és a felperes kereseteit egy eljárásban bírálta el akként, hogy az alperes három határozatát megsemmisítette.
Az elsőfokú bíróság ezt követően hivatalból kiegészítő ítéletet hozott, amelyben az ítélet rendelkező részét akként egészítette ki, hogy az alperesi határozatokat az elsőfokú határozatokra kiterjedően semmisítette meg. A kiegészítő ítélet indokolásában a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 2. § (4) bekezdésére, 85. §-ára és 86. § (1) bekezdésére hivatkozással kifejtette, hogy az ítéletben a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemről döntést kell hozni.
A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben egyfelől kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a határozatok megsemmisítése mellett nem kötelezte új eljárás lefolytatására, így az érintett adóellenőrzési eljárásokat nem tudja határozattal lezárni. Másfelől sérelmezte a kiegészítő ítéletet is, mivel álláspontja szerint annak meghozatalára hivatalból nem, csak kérelemre kerülhetett volna sor, továbbá a bíróságnak arról tárgyaláson kellett volna döntenie.
A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
Végzésének indokolásában kifejtette, hogy az ítélet hivatalbóli kiegészítésére a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 355. § (2) bekezdése értelmében csak akkor kerülhet sor, ha a bíróság nem rendelkezett olyan kérdésről, amelyről a rendelkezés jogszabály értelmében kötelező. Az elsőfokú határozatra is kiterjedő megsemmisítésről rendelkezés azonban nem sorolható e körbe, a Kp. 38. § (1) bekezdésében írtakat nem lehet ilyen tágan értelmezni, így az ilyen tartalmú kiegészítő ítélet meghozatalára csak kérelemre kerülhetett volna sor. Ilyen tartalmú kérelmet ugyanakkor sem a felperes, sem pedig az alperes nem terjesztett elő. A Kúria kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság hivatalból meghozott kiegészítő ítéletével érdemben változtatta meg a korábban hozott döntését, ami ellentétes a Pp. 357. § (1) bekezdésében foglalt egyszerű kötőerő intézményével.
A Kúria rámutatott arra is, hogy a kiegészítő ítélet tárgyaláson kívüli meghozatala is jogsértő volt, mivel az ítélet tárgyaláson kívül történő kiegészítésének Pp. 355. § (5) bekezdés a)-d) pontjaiban foglalt feltételei nem teljesültek. A Kúria utalt arra is, hogy a kiegészítő ítélet tartalmát tekintve is jogsértő, a perbeli esetben ugyanis nem elegendő az adóhatósági határozatok puszta megsemmisítése. Az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény 117. § (1) bekezdése ugyanis az adóellenőrzés eredményétől függetlenül kötelezővé teszi annak határozattal történő lezárását, így az adóhatóság új eljárásra kötelezése az adóellenőrzés lezárása érdekében nem lett volna mellőzhető.
Végül a Kúria megállapította azt is, hogy az elsőfokú bíróség ítéletében nem választotta szét az egyes tényállásokhoz tartozó megállapításokat, bizonyítékokat, így a három különböző alperesi határozatban foglalt megállapítások összemosódtak, és azok nem kerültek egyedileg értékelésre és elbírálásra a bíróság által, ami szintén jogsértő.
Szerző: Kárász Marcell
Hivatkozott döntés: Kúria Kfv.I.35.011/2024/7. (BH2024. 166.)
A taggyűlés a vezető tisztségviselő törvényes képviselői feladatkörét nem vonhatja el, ezért taggyűlési határozattal nem bízhat meg harmadik személyt a társaság képviseletének ellátására