A Kúria Kfv.VI.37.289/2025/7. számú ítéletének releváns tényállása szerint a Belügyminisztérium értesítette az alperes közlekedési igazgatási hatóságot arról, hogy a felperes közúti közlekedési előéleti pontrendszer-nyilvántartásban szereplő pontjainak száma eléri a 19-et, erre figyelemmel az alperes határozatával rendelkezett a felperes vezetői engedélyének hat hónap időtartamra történő visszavonásáról, egyúttal elrendelte a felperes vezetési jogosultságának szünetelését, és kötelezte őt, hogy a határozat kézhezvételétől számított nyolc napon belül adja le a vezetői engedélyét a hatóságnál. Az alperes a felperes településszintű lakcíme miatt határozatának hirdetményi közlését rendelte el.
A felperes keresettel támadta az alperes határozatát.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéleti indokolásának releváns részében kifejtette, hogy az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 85. § (5) bekezdés b) pontja értelmében a hatósági döntés hirdetményi közlése esetén a közlés napja főszabályként a hirdetmény honlapon történő közzétételét követő tizenötödik nap. Bár az alperes tévesen járt el, amikor a határozat kézhezvételének napjától számított nyolc napon belül kötelezte a felperest a vezetői engedély leadására, a felperes nem jelölte meg, hogy ebből ténylegesen milyen jogsérelme származott. Annak folytán tehát, hogy az alperes a közlés helyett a kézhezvételt határozta meg a leadási határidő kezdőnapjaként, a felperest jogszabályban meghatározott hátrány nem érte.
A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben többek között sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem vizsgálta a kézbesítési ügygondnok kirendelésével kapcsolatos hivatkozását, és nem értékelte az ezzel kapcsolatos alapjogi érveit. Kifogásolta azt is, hogy a bíróság a per felfüggesztése iránti kérelmét azzal utasította el, hogy annak indokát majd az ítéletben adja meg, ezzel azonban adós maradt.
A Kúria ítéletével a támadott jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Indokolásában kifejtette, hogy a jogerős ítéletből kitűnik, hogy az elsőfokú bíróság a kézbesítési kifogásokra figyelemmel a peres eljárást felfüggesztette, és azt csak az alperes kézbesítési kifogást elutasító döntésének becsatolását követően folytatta. Utalt rá, hogy a felperes kézbesítési ügygondnok kirendelésével kapcsolatos hivatkozása a határozat közlésének szabályszerűségével kapcsolatos, a felperes ezirányú kifogásait azonban az alperes elutasította, így a felperes felülvizsgálati kérelme e körben nem volt megalapozott.
A peres eljárás felfüggesztésével kapcsolatos felperesi kifogások kapcsán a Kúria rögzítette, hogy a felperes az elsőfokú tárgyaláson arra hivatkozva indítványozta a per felfüggesztését, hogy folyamatban van egy másik, közelebbről meg nem jelölt, de elmondása szerint kézbesítéssel kapcsolatos közigazgatási pere, így az abban meghozandó határozat kihathat a tárgyi peres eljárásra is. A felperes érvelése szerint az elsőfokú bíróság azzal, hogy nem indokolta meg az eljárás felfüggesztése iránti kérelmének elutasítását, megsértette a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 32. §-án keresztül alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 123. § (2) bekezdését.
A Kúria rámutatott, hogy a Kp. 84. § (2) bekezdése által alkalmazandó Pp. 349. § (3) bekezdése szerint nem tartalmaz indokolást az a végzés, amely ellen külön fellebbezésnek nincs helye, kivéve, ha e törvény eltérően rendelkezik. Márpedig a Kp. 32. § d) pontja kifejezetten kimondja, hogy a felfüggesztést elrendelő végzés ellen fellebbezésnek van helye, amiből az következik, hogy az eljárás felfüggesztése iránti kérelmet elutasító végzés ellen nincs helye fellebbezésnek. Következésképp a bíróságnak az ilyen végzést külön indokolnia sem kell.
A Kúria utalt arra is, hogy a felperes nem fejtette ki, hogy az elsőfokú bíróság ezen állított jogszabálysértése hogyan hatott ki az ügy érdemére. Sem az eljárás felfüggesztése iránti kérelemből, sem a felülvizsgálati kérelemből nem tűnt ki, hogy a felperes pontosan miért kérte az eljárás felfüggesztését, azaz hogy azt mely bíróság előtt, milyen számon, milyen tárgyban és milyen felek között folyamatban lévő perre hivatkozva kérte, illetve az mennyiben érintette volna jelen peres eljárást. A felperes felülvizsgálati kérelmében még csak nem is utalt arra, hogy a felfüggesztés iránti kérelmét elutasító végzés indokolásának elmaradása kihatott volna az ügy érdemére, továbbá nem hivatkozott a másik eljárás állására, eredményére, annak a jelen felülvizsgálati eljárással érintett jogerős ítélethez való viszonyára. Erre figyelemmel a Kúria sem tudta megállapítani, hogy az, hogy „az elsőfokú bíróság az eljárás felfüggesztése iránti kérelem elutasításának indokát az ítéletében sem adta meg, ügy érdemére kiható, vagy egyáltalán jogszabálysértés lett volna.”
Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A bemutatott jogesethez két magyarázó megjegyzést kell fűznünk. Egyfelől, a felfüggesztés iránti kérelmet elutasító végzés ellen a Kp. rendszerében valóban nincs helye fellebbezésnek, ekként azt önálló indokolással sem kell ellátni, ez azonban nem a Kp. 32. § d) pontjának a contrario értelmezéséből, hanem a Kp. 112. § (1) bekezdésében foglalt általános szabályból következik. E rendelkezés szerint csak a bíróság azon végzéseivel szemben van helye fellebbezésnek, amelyek esetében a törvény kifejezetten megengedi azt. A felfüggesztés iránti kérelmet elutasító végzés esetében a Kp. nem tartalmaz ilyen megengedő szabályt, így azzal szemben a fellebbezés kizárt. Másfelől, nem világos, hogy a Kúria mire gondolt, amikor úgy fogalmazott, hogy nem tudta megállapítani, hogy a felfüggesztés iránti kérelmet elutasító végzés ítéletben való megindokolásának elmaradása jogszabálysértő volt-e. Ha ugyanis a bíróságnak a Kp. 84. § (2) bekezdése nyomán alkalmazandó Pp. 349. § (3) bekezdése szerint az ilyen végzést nem kell megindokolnia, akkor az indokolás elmulasztásával fogalmilag nem tud jogszabálysértést megvalósítani. Ez még akkor is így van, ha a jogszabályi rendelkezéssel ellentétesen, téves módon úgy tájékoztatja a feleket, hogy az ítéletben indokát adja végzésének. Az más kérdés, hogy a Kúria a Kp. 115. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Kp. 108. § (2) bekezdése alapján az ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem alapján is jogosult a felfüggesztés iránti kérelmet elutasító végzés jogszabályszerűségének vizsgálatára. E vizsgálatnak azonban már nem az a tárgya, hogy az elsőfokú bíróság jogszabályt sértett-e azzal, hogy nem indokolta meg a kérelmet elutasító végzést, hanem hogy tartalmilag jogszerű volt-e a kérelem elutasítása, azaz indokolt lett-e volna a peres eljárás felfüggesztése a kérelmezett okból.
Szerző: Kárász Marcell
Hivatkozott döntés: Kfv.VI.37.289/2025/7.
