A Kúria Kfv.IV.37.303/2024/4. számú végzésének tényállása szerint a Magyarországon befogadottként elismert harmadik országbeli állampolgár felperes az alperes menekültügyi hatóság ügyfélszolgálatán menekültként történő elismerés iránti kérelmet kívánt előterjeszteni. Az alperes erről jegyzőkönyvet vett fel, amelyben egyúttal tájékoztatta a felperest, hogy a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és a járványügyi készültségről szóló 2020. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 268-271. §-ai folytán a menedékkérelem benyújtását megelőzően Magyarország belgrádi nagykövetségén ún. szándéknyilatkozatot kell benyújtania.
A felperes keresetet terjesztett elő az alperessel szemben, amelyben azzal érvelt, hogy az alperes által felvett jegyzőkönyv a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 4. § (1) bekezdése és (3) bekezdés a) pontja szerinti közigazgatási cselekményt, egy egyedi döntést tartalmaz. Kérte az alperes ezen egyedi döntésének megsemmisítését, és az alperes menekültügyi eljárás lefolytatására való kötelezését.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetlevelét visszautasította. Végzésének indokolásában kifejtette, hogy az eljárási cselekményről felvett jegyzőkönyv nem tekinthető a Kp. 4. § (1) bekezdése szerinti közigazgatási cselekménynek, mivel az nem irányult a felperes jogi helyzetének megváltoztatására, illetve ilyen eredménye sem volt, az csupán az irányadó jogszabályokra vonatkozó tájékoztatást tartalmazott.
A felperes fellebbezést terjesztett elő az elsőfokú bíróság végzésével szemben, amelyben kifejtette, hogy a jegyzőkönyv a menekültként történő elismerése iránti kérelmének érdemi vizsgálat nélküli elutasításáról rendelkező, alakszerűtlen egyedi döntésnek minősül, ami ekként jogi helyzetének megváltoztatására irányult, és közigazgatási cselekménynek minősül.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Végzésének indokolásában kifejtette, hogy a felperes a keresetlevelében a jegyzőkönyvet jelölte meg támadott közigazgatási cselekményként, amelynek így szükségszerűen a felperes jogi helyzetének megváltoztatására irányuló vagy azt eredményező döntést kell tartalmaznia. Megállapította ugyanakkor, hogy a jegyzőkönyv csak a felperes nyilatkozatát és az alperes jogszabályokra vonatkozó tájékoztatását tartalmazta. A jegyzőkönyv ekként egyedi döntést nem tartalmaz, abban az alperes a felperes jogi helyzetének megváltoztatására irányuló vagy azt eredményező közigazgatási cselekményt nem tett. Az alperes a jegyzőkönyvben nem foglalt állást a felperes által előterjeszteni kívánt kérelemről sem. Az elsőfokú bíróság így helyesen állapította meg, hogy a jegyzőkönyv nem tekinthető a Kp. 4. § (1) bekezdése és (3) bekezdés a) pontja szerinti közigazgatási cselekmények (egyedi döntésnek), így a keresetlevél visszautasítása nem volt jogszabálysértő.
A jogerős végzéssel szemben a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Ebben kifejtette, hogy a végzés sérti a Kp. 4. §-át, továbbá a felperesnek az Európai Parlament és a Tanács 2013/32/EU irányelve (a továbbiakban: Eljárási irányelv) 46. cikkében és az Alapjogi Charta 47. cikkében foglalt hatékony jogorvoslathoz való jogát. Utalt arra, hogy a másodfokú bíróság eltért a Kúria Kfv.II.37.340/2023/7. számú végzésétől. Előadta továbbá, hogy az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) a C-823/21. számú ítéletében már megállapította, hogy az a szabályozás, miszerint a nemzetközi védelemre szoruló személyek nem nyújthatnak be Magyarország területén menekültkénti elismerésre irányuló kérelmet, sérti az uniós jogot. Kifejtette, hogy a keresetlevelének visszautasítása az ügy érdemére kiható, lényeges jogszabálysértést eredményezett, ugyanis annak következményeként a bíróság nem döntött érdemben oltalmazottként vagy menekültként történő elismerése iránti kérelmének elbírálásáról, vagyis a bíróságtól nem kapott érdemi jogorvoslatot.
A Kúria végzésével a másodfokú és az elsőfokú bíróság végzéseit egyaránt hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
Végzésének indokolásában rámutatott, hogy a bírói gyakorlat szerint annak eldöntésekor, hogy egy adott ügyben van-e helye közigazgatási jogvitának, a Kp. 4. §-a által felállított többszintű definíció valamennyi elemét vizsgálni kell, azaz hogy a közigazgatási cselekményt közigazgatási szerv valósította meg, hogy azt a közigazgatási jog szabályozza, valamint hogy az az érintett jogalany jogi helyzetének megváltoztatására irányul vagy azt eredményezi. Kifejtette, hogy a tájékoztató levelek is minősülhetnek közigazgatási cselekménynek, a közigazgatási cselekményeket ugyanis tartalmuk szerint kell figyelembe venni. Ennek megfelelően egyedi döntés nem csak alakszerű döntés lehet, hanem az alakszerűtlen formában megjelenő aktus is. Rögzítette ugyanakkor, hogy a joghatás kiváltására való alkalmatlanság kizárja, hogy az alperes cselekvése közigazgatási cselekménynek minősüljön, és ekként közigazgatási jogvita tárgya legyen.
A Kúria megállapította, hogy a másodfokú bíróság helytállóan rögzítette, hogy a Kp. 4. § (1) bekezdése a közigazgatási cselekvés formájától függetlenül biztosítja a közigazgatási bírói utat, így az alakszerű formát nélkülöző, a közigazgatási szerv által tájékoztató levélnek tekintett aktus is közigazgatási cselekménynek minősülhet a Kp. rendszerében. Tévedett ugyanakkor a másodfokú bíróság, amikor a keresetet úgy tekintette, hogy a felperes abban kizárólag a jegyzőkönyvet jelölte meg támadott közigazgatási cselekményként. A keresetlevélből ugyanis kitűnik, hogy a felperes a jegyzőkönyvet a menedékkérelmét érdemi vizsgálat nélküli elutasító egyedi, alakszerűtlen döntésnek tekintette, és azt ilyen minőségében támadta keresettel.
A Kúria rögzítette, hogy a felperes az alperes ügyfélszolgálatán bejelentette, hogy menedékkérelmet kíván előterjeszteni, amelyre az alperes válaszként tájékoztatta arról, hogy a belgrádi nagykövetségen szándéknyilatkozatot kell benyújtania. Az alperes ezzel a menedékkérelmet annak érdemi vizsgálata nélkül elutasította, anélkül azonban, hogy arról a menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Met.) 32/F. § (1) bekezdés c) pontja alapján formális végzést hozott volna. Így tehát nem maga a jegyzőkönyv, hanem az alperes abból megismerhető nyilatkozata az, amely közigazgatási cselekménynek, egyedi döntésnek minősül. E közigazgatási cselekmény azzal a joghatással járt a felperesre nézve, hogy a menekültügyi hatóság kérelme ellenére nem indította meg a menekültügyi eljárást. A Kúria a Met. 32/C. § a) pontja nyomán irányadó Ákr. 2. §-ára hivatkozással kiemelte azt is, hogy ha az alperes nem tudja megállapítani, hogy a felperes a tájékoztatás ellenére is fenntartja-e menedékkérelmét, akkor nyilatkozatának tartalmát köteles tisztázni. Jelen ügyben ugyanakkor a felperes a jegyzőkönyvből kitűnően a tájékoztatást követően is fenntartotta menedékkérelmét, az alperes azonban ennek ellenére sem indította meg az eljárást.
A Kúria így megállapította, hogy az első- és másodfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az alperes által felvett jegyzőkönyv kizárólag a felperes nyilatkozatát és az alperes által adott jogszabályi tájékoztatást tartalmazza, és ekként közigazgatási cselekménynek, egyedi döntésnek minősülő tartalmat nem hordoz. Az új eljárásra adott iránymutatás szerint az elsőfokú bíróság nem utasíthatja vissza a felperes keresetlevelét arra hivatkozással, hogy az ügyben nincs támadható közigazgatási cselekmény.
A Kúria jelen végzése kapcsán lényeges kiemelni, hogy a Kúria korábban, a Kfv.II.37.340/2023/7. számú végzésében már vizsgálta azt, hogy a menekültügyi hatóság jegyzőkönyvbe foglalt, a szándéknyilatkozat benyújtásának szükségességére utaló tájékoztatása közigazgatási cselekménynek minősül-e. A Kúria e kérdés érdemében végül nem foglalt állást, mivel úgy ítélte meg, hogy abban az ügyben a felperes keresete nem volt egyértelmű a támadott közigazgatási cselekmény megjelölésében, az elsőfokú bíróság azonban ennek ellenére nem hatott közre a felperesi kereset pontos tartalmának tisztázása érdekében. A Kúria így az ügyben csupán azt mondta ki, hogy ilyen esetben a keresetlevél nem utasítható vissza a kereset pontos tartalmának tisztázása nélkül. Az itt bemutatott végzés ehhez képest fontos előrelépést jelent, mivel a Kúria abban már egyértelműen állást foglalt a felmerült jogkérdésben, méghozzá – álláspontunk szerint helyesen – akként, hogy menekültügyi hatóság ilyen tájékoztatása tartalmi szempontból közigazgatási cselekménynek, a menedékkérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítását jelentő egyedi (hatósági) döntésnek minősül, amely közigazgatási perben megtámadható. Végül utalunk arra is, hogy az EUB a C‑823/21. számú, kötelezettségszegési eljárásban született ítéletében már megállapította, hogy az Európai Unió jogával ellentétes az a szabályozás, amely a határon tartózkodó személyek számára a nemzetközi védelem iránti kérelem előterjesztésének lehetőségét ahhoz köti, hogy egy harmadik országban található nagykövetségen előzetesen szándéknyilatkozatot nyújtsanak be.
Szerző: Kárász Marcell
Hivatkozott döntés: Kfv.IV.37.303/2024/4.
Kft. üzletrész örökléséhez kapcsolódó kérdésekről