A Kúria a mintaperben hozott ítélet kötőerejével foglalkozott jogegységi határozatában

A 7/2024. Jogegységi határozat alapjául szolgáló tényállás szerint a Kúria K.V. számú ítélkező tanácsa előzetes döntéshozatali indítványt terjesztett elő a jogegység érdekében, mivel jogkérdésben el kívánt térni a Kúria Kfv.II.37.471/2019/11., Kfv.II.37.472/2019/8., Kfv.II.37.473/2019/9. és Kfv.II.37.481/2019/9. számú határozataitól a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) mintaperre vonatkozó 33. §-ának értelmezése kapcsán.

A Kp. 33. § (1) bekezdése szerint ha a bíróság előtt legalább tíz olyan eljárás indul, amelyek jogi és ténybeli alapja azonos, a bíróság dönthet arról, hogy e perek egyikét mintaperben elbírálja és a többi eljárást az eljárást befejező határozata meghozataláig felfüggeszti. A (2) bekezdés érelmében a bíróság a felfüggesztett eljárásokat a mintaper eredménye szerint, tárgyaláson kívül bírálhatja el, ha azt állapítja meg, hogy azok a mintapertől sem jogi, sem ténybeli szempontból nem különböznek. A mintaper bizonyítási eredményének felhasználása nem akadálya további bizonyítás elrendelésének. A (3) bekezdés alapján a bíróság a mintaperben hozott ítélet jogerőre emelkedését követően indult, az (1) bekezdés szerinti jogvitát is e § szabályai szerint bírálhatja el.

A Kúria K.V. ítélkező tanácsa előtt folyamatban lévő ügy tényállása szerint az alperes földvédelmi eljárást folytatott le a felperes tulajdonában álló ingatlanok vonatkozásában, és ingatlanonként külön döntéseket hozott, összesen 22 db határozatot, amelyekben elrendelte az engedély nélkül más célra hasznosított termőföldeknek a művelési ágnak és minőségi osztálynak megfelelő állapotába való helyreállítását. A felperes keresettel támadta a 22 db határozatot, az így indult pereket az elsőfokú bíróság határozatonként elkülönítette, majd elrendelte az egyik ügy mintaperként történő elbírálását a Kp. 33. § (1) bekezdése alapján, míg a többi eljárást a mintaper elbírálásáig felfüggesztette. Az elsőfokú bíróság a mintaperben hozott ítéletével az alperes határozatát megsemmisítette, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Ezt követően az elsőfokú bíróság a felfüggesztett eljárásokat is folytatta, és a mintaperben hozott ítélet kötőerejére hivatkozva azonos tartalmú ítéleteket hozott.

Az alperes felülvizsgálati kérelmeket nyújtott be a mintaperben hozott ítélet alapján meghozott ítéletekkel szemben, magát a mintaperben hozott ítéletet azonban nem támadta felülvizsgálati kérelemmel. A felülvizsgálati ügyeket a Kúria K.V. számú ítélkező tanácsa egyesítette, majd előterjesztette az előzetes döntéshozatali indítványát a jogegység érdekében.

Az indítvány szerint a K.V. ítélkező tanács el kívánt térni a Kúria Kfv.II.37.471/2019/11., Kfv.II.37.472/2019/8., Kfv.II.37.473/2019/9. és Kfv.II.37.481/2019/9. számú határozataiban kifejtett azon jogértelmezéstől, miszerint ha a mintaperben hozott jogerős ítéletet felülvizsgálati kérelemmel nem támadták, akkor a mintaper kötőereje alapján meghozott többi jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem nem bírálható el érdemben, mert a mintaperben hozott jogerős ítélet kötőereje a Kúriára is kiterjed. Az indítványozó tanács álláspontja szerint a Kp. 33. § szerinti mintaper eredménye alapján eldöntött többi peres eljárás a mintapertől független, mert ugyan a mintaper befejezését követően a felfüggesztett eljárások a mintaper eredménye szerint dönthetők el, de akár további bizonyítási eljárás is lefolytatható. A mintaper nem egyenlő a próbaper intézményével, annak célja, hogy a tömegével megjelenő, azonos ténybeli és jogi alapon nyugvó eljárások lefolytatása gyorsabb, olcsóbb és hatékonyabb legyen. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jogra utalással kifejtette, hogy a hivatkozott kúriai határozatokban kifejtett álláspont elfogadása esetén előfordulhatna, hogy a mintaperbeli ítélet alapján, de később hozott jogerős ítéletet sem lehetne a Kúria előtt megtámadni, kockáztatva ezzel, hogy jogszabályba ütköző vagy valamely alapelvet sértő ítélet válik a joggyakorlat részévé. Utalt arra is, hogy a mintaper nem csak azonos felek között folyamatban lévő perekben alakítható. Ilyen esetben a hivatkozott kúriai határozatokban kifejtett jogértelmezés folytán sérülne a fél jogorvoslati joga, hiszen a más felek között folyamatban levő mintaperben hozott ítélet kötőereje kizárná a fél saját ügyében a mintaperre tekintettel meghozott ítélettel szembeni felülvizsgálati kérelmének érdemi elbírálását.

A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa határozatában megállapította, hogy a mintaperben, alsóbb bírósági szinten hozott ítélet a Kúriát nem köti, vagyis a felülvizsgálattal nem támadott mintaperben hozott ítélettől a Kúria eltérhet az annak alapján hozott ítéletek jogszerűségének vizsgálatára irányuló felülvizsgálati eljárásban. Megállapította azt is, hogy a Kúria Kfv.II.37.471/2019/11. számú határozatának [48] bekezdése, valamint a hasonló jogértelmezést tartalmazó, ezzel ellentétes határozatok a továbbiakban kötelező erejűként nem hivatkozhatóak.

A Jogegységi Panasz Tanács kifejtette, hogy a mintaper az egyszerre nagyobb számban jelentkező, azonos ténybeli és jogi alapon álló perek koncentrált, gyorsabb, hatékonyabb elintézésére ad lehetőséget, hozzájárul a joggyakorlat egységességéhez, csökkenti a bíróságra nehezedő terheket. A mintaper a felek számára is előnyös lehet, hiszen az ügy mielőbbi befejezését biztosítja, továbbá kiszámíthatóbbá teszi a döntést. A fél attól sincs elzárva, hogy pernyertessége érdekében újabb bizonyítást indítványozzon.

Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jogra és a kapcsolódó alkotmánybírósági gyakorlatra hivatkozással rögzítette, hogy a jogviták mintaperben vagy mintaperben hozott ítélet alapján történő elbírálása nem járhat a jogorvoslathoz való jog sérelmével, korlátozásával, elenyészésével. A Jogegységi Panasz Tanács kiemelte, hogy a Kp. a mintaperrel összefüggésben speciális jogorvoslati szabályokat nem tartalmaz, azonban ahogy arra a Kp. 33. §-ához fűzött törvényi indokolás is utal, az arra jogosultnak a mintaperbeli másodfokú eljárástól függetlenül joga van fellebbezést benyújtani a mintaperben hozott ítélet alapján hozott ítélettel szemben. Mindebből az következik, hogy a mintaperben hozott ítélet alapján hozott ítéletekkel szemben az általános szabályok szerint helye van felülvizsgálatnak, kizáró törvényi rendelkezés hiányában akkor is, ha a mintaperben hozott ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet nem terjesztettek elő.

A Jogegységi Panasz Tanács megállapította, hogy a mintaperben hozott ítéletet követően lefolytatott többi eljárásban a feleket megilleti az a jog, hogy a saját ügyükben hozott ítélettel szemben az általános szabályok szerint ugyanúgy éljenek jogorvoslattal, ahogy a nem mintaper alapján hozott ítélettel szemben is. Ez a jogorvoslat nem lehet korlátozott tartalmú pusztán azért, mert a mintaperben hozott ítélettel szemben nem éltek jogorvoslattal az arra jogosultak. Nem befolyásolja a jogorvoslati jog gyakorolhatóságát az sem, hogy a felfüggesztett perekben hozott ítéletekkel szemben éltek-e jogorvoslattal. Kiemelte, hogy az ítélt dolog (res judicata) elve nem érvényesülhet egy másik, akár más személyek között folyamatban lévő ügyben. A mintaperrel elérni kívánt hatékonysági szempontok és a perkoncentráció elve a jogorvoslathoz való alapjogot nem írhatják felül, a jogorvoslat nem üresedhet ki.

Végül utalt rá, hogy ahhoz, hogy a mintaperben hozott ítélet jogereje a felfüggesztett eljárásokban hozott későbbi határozatokra is kihasson, a Kp. szabályainak módosítására lenne szükség. Ebben az esetben ugyanis a felfüggesztett eljárásokban résztvevő felek számára jogorvoslatot kellene biztosítani a mintaperben hozott határozattal szemben, hogy a mintaperben hozott határozat jogereje a saját ügyükben őket megillető jogorvoslati jogot ne vonja el. A jogszabály ugyanakkor ilyen rendelkezést nem tartalmaz, e joghatás pedig a jogalkalmazó általi jogértelmezés útján nem biztosítható.

A jogegységi határozathoz dr. Tóth Kincső bíró a többségi határozottól eltérő álláspontot csatolt. Ebben kifejtette, hogy különbséget kell tenni az egyes mintaperek között aszerint, hogy a perek azonos vagy eltérő felek között, illetve teljesen azonos vagy részben azonos jogi és ténybeli alapon indulnak-e. Ha olyan személyek érintettek a mintaperi ítélet nyomán hozott ítéletekben, akik nem voltak a mintaperben az eljárás résztvevői, akkor a jogorvoslati jog biztosítása minden esetben elengedhetetlen, e körben a mintaper jogintézményét valóban jogalkotással lehetne teljes egészében fenntartani. Kifejtette ugyanakkor, hogy ha azonos felek között, azonos tények és jogi hivatkozások mentén zajlik a mintaper és az arra figyelemmel felfüggesztett perek, akkor a többségi határozatban kifejtett jogértelmezés a jogorvoslati joggal való visszaélésre adhat alapot. Ilyen esetben ha a mintaperi ítélet ellen egyik fél sem kezdeményez felülvizsgálati eljárást, akkor lényegében belenyugszanak az abban foglaltakba és egyúttal tudomásul veszik, hogy a felfüggesztett perekben azonos döntés fog születni, feltéve hogy újabb jogi hivatkozások vagy tények nem merülnek fel. Kifejtette, hogy nem látja valós (akár alapjogi) okát annak, hogy miért ne lenne a mintaperi ítéletnek kötőereje az ilyen ügyekben, hiszen itt nem merülhet fel az a kérdés, hogy a mintaperben ne tudták volna a peres felek érveiket előadni, jogorvoslati jogukkal teljeskörűen élni. Ezekben az ügyekben a pertaktika részévé válhat a jogorvoslati kérelem előterjesztése, az esetleges – a mintaperből már ismert – kötelezettségek teljesítésének elodázására törekedhetnek a felek.

Dr. Tóth Kincső bíró utalt arra is, hogy a többségi határozat nem tért ki arra, hogy miként lehet fenntartani a Kúria 1/2021. KJE határozatának [33] bekezdésében kifejtett jogértelmezést, miszerint „[t]ény és jogbeli azonosság esetén ugyanis a mintaper eredménye a további perekben is irányadó, attól eltérni nem lehet. A mintaper kötőereje a bíróság által – kérelemre vagy hivatalból – tett érdemi megállapításokra, jogi következtetésekre korlátozódik.” Véleménye szerint a mintaperbeli ítélet a KJE határozatban kifejtett okfejtés, valamint a Kp. 33. § (2)-(3) bekezdése alapján többlettartalommal bír egy „átlagos” (más, de nem mintaperben, ügyazonosság mellett meghozott) jogerős ítélethez képest, ezt a többlettartalmat azonban a többségi határozat nem azonosította be.

Szerző: Kárász Marcell

Hivatkozott döntés: 7/2024. Jogegységi határozat (Jpe.IV.60.056/2023/11.)