A Kfv.I.37.591/2022/7. számú eseti döntésének releváns tényállása szerint az alperesi érdekeltek bontási engedély iránti kérelmet terjesztettek elő egy lakóépület maradványainak elbontása céljából. Az alperes építésügyi hatóság határozatában – bizonyos kikötésekkel – engedélyezte a bontási munkálatok elvégzését.
A bontással érintett ingatlan szomszédságában lakó felperes keresettel támadta a határozatot. Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást folytatott le abban a tekintetben, hogy a felperes ingatlanát veszélyezteti-e az engedélyezett bontás. A szakértő helyszíni szemlét folytatott le a bontással érintett ingatlanon, ahol többek között a falak vastagsága vonatkozásában is méréseket végzett. Az elkészült szakvélemény szerint a lakóépület maradványa a határozatban foglalt kitételek szigorú betartásával minden épületkár nélkül elbontható. Az igazságügyi szakértő véleményére a felperes részletes nyilatkozatot tett, amelyben kifejtette aggályait. Vitatta a szakértő által lefolytatott mérések szakszerű és pontos mivoltát. A bíróság a szakértő írásban tett nyilatkozatára figyelemmel nem tartotta szükségesnek a szakértő tárgyaláson való meghallgatását. A bíróság ezt követően a keresetet alaptalanként elutasította. Kifejtette, hogy a felperes által előadottak a szakvélemény aggályosságát nem támasztották alá, így az abban foglaltakat ítélkezésének alapjául elfogadta.
A felperes a jogerős ítélettel szemben felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Kifejtette, hogy a bíróságnak rendelkeznie kellett volna a szakértő tárgyaláson való meghallgatásáról vagy a szakvélemény kiegészítéséről. Ezt azzal indokolta, hogy a per során számos észrevételt tett a szakértő által végzett mérések helyességére nézve – mivel a szakértő nem a valós falvastagságot vette alapul –, a szakértő ugyanakkor ezen észrevételeire nem reagált érdemben, csupán arra hivatkozott, hogy a szükséges méréseket elvégezte. Sérelmezte azt is, hogy a bíróság ítélete sem tért ki arra, hogy miért mellőzte ezen észrevételeinek figyelembevételét. Sérelmezte továbbá, hogy a bíróság azon a tárgyalási napon kézbesítette számára közvetlenül a szakértő írásbeli nyilatkozatát, amelyen a tárgyalást egyúttal berekesztette és ítéletet hozott. A bíróság e nyilatkozatot a tárgyalás előtti napon küldte meg a felperesnek, aki csak a tárgyalást követő napon töltötte azt le. Kifogásolta továbbá, hogy a bíróság az alperes egyik előkészítő iratát is úgy kézbesítette számára, hogy azt csak az ítélethozatalt követően ismerhette meg. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság ezen eljárásával megsértette a Kp. 2. § (6) bekezdésében foglalt rendelkezést.
A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. Végzésének indokolásában egyfelől megállapította, hogy a szakértő írásbeli nyilatkozatában valóban nem tért ki a felperesnek a mérési hibákkal kapcsolatos részletes észrevételeire. A bíróság szintén nem adta indokát annak, hogy miért nem tartotta szükségesnek a falvastagság kérdésének tisztázását. A peres eljárás során eltérő adat merült fel a szakértő által elfogadott falvastagságra, így ennek tisztázása – például a szakértő nyilatkoztatása, meghallgatása útján – kellő indokolás nélkül nem lett volna mellőzhető. Az elsőfokú bíróság tehát a Pp. 316. § (1) bekezdés c) pontjába ütköző módon járt el, amikor aggályos szakvéleményt fogadott el ítélkezésének alapjául.
A Kúria másfelől egyetértett a felperesnek a nyilatkozattételi jogra vonatkozó érvelésével is. Az elsőfokú bíróság azzal, hogy a tárgyaláson közölte a szakértő nyilatkozatát a felperessel, lényegében „azonnali” észrevételezési határidőt biztosított számára. A Kúria szerint ez önmagában nem feltétlenül jogsértő, azonban az ügy tényállását és az eset összes körülményét vizsgálni kell annak megítélésekor, hogy e gyakorlat nem eredményezi-e a felek eljárási jogainak csorbulását. A perkoncentráció követelményének érvényre juttatása ugyanis nem eredményezheti azt, hogy a bíróság olyan időben hozzon ítéletet, hogy a félnek – a biztosított nyilatkozattételi időre és a rendelkezésre bocsátott iratok perbeli jelentőségére figyelemmel – nincs reális lehetősége érdemi nyilatkozat megtételére.
A Kúria szerint a konkrét ügy körülményeihez képest a szakértő nyilatkozatának tárgyaláson való megismerése, valamint az alperes előkészítő iratának az ítélet meghozatala utáni kézbesítése a felperes nyilatkozattételi jogának súlyos sérelmét, és ekként a tisztességes eljárás sérelmét eredményezte. A bíróság ugyanis a felperes számára elégtelen időtartamú, lényegében teljesíthetetlenül rövid nyilatkozattételi határidőt biztosított, illetve a tárgyalás berekesztése előtt nem kézbesített minden releváns iratot a felperesnek, aki ekként nem került abba a helyzetbe, hogy a jogvita eldöntése szempontjából központi kérdésben – a szakvélemény aggályossága vonatkozásában – nyilatkozattételi jogát gyakorolni tudja. Mindez az eljárás lényeges szabályainak, többek között a Kp. 2. § (6) bekezdésében foglalt rendelkezésnek olyan módon történő megszegését jelenti, amely az ügy érdemére kihatással volt.
Szerző: Kárász Marcell
Hivatkozott döntés: Kfv.I.37.591/2022/7.
Az európai fórumok találkozása: uniós előzetes döntéshozatalra irányuló indítvány elutasítását vizsgálta az EJEB