A Kúria jogegységi tanácsának abban a kérdésben kellett elvi állásfoglalást adnia, hogy az abszolút eljárási szabálysértésre hivatkozással bejelentett ügyészségi felülvizsgálati indítvány – hatásától függően – tekinthető-e a terhelt terhére irányulónak, és ekként az előterjesztésére vonatkozik-e a terhelt terhére szóló felülvizsgálati indítványra irányadó, a Be. 652. § (3) bekezdésében írt hat hónapos határidő. A Kúria ítélkezési gyakorlata ugyanis széttartó volt ebben a kérdésben, különös tekintettel azokra az esetre, amikor a jogerős ügydöntő határozat az eljárást törvénysértő módon szüntette meg, és a felülvizsgálati indítvány az eljárás megszüntetését támadta. A Kúria egyes határozatai szerint az eljárás megszüntetését kifogásoló ügyészségi felülvizsgálati indítvány tartalmilag az érintett terheltek terhére irányul, hiszen ők korábban már jogerős határozat által megszabadultak az eljárástól. Más kúriai döntések ezzel szemben azt hangsúlyozták, hogy az eljárási szabálysértés miatt előterjesztett felülvizsgálati indítványnak nincsen irányultsága.
A Kúria a jogértelmezési kérdés megválaszolására alapos rendszertani értelmezést végzett, abból kiindulva, hogy a felülvizsgálati mint rendkívüli perorvoslat háttérszabályait a rendes perorvoslati szabályok adják: a felülvizsgálati eljárásra eltérő rendelkezés hiányában a harmadfokú eljárás, utóbbira pedig a másodfokú eljárás szabályait kell alkalmazni. Ebben a szabályozási keretrendszerben a rendes perorvoslatok szabályai közül a súlyosítási tilalmat, a felülbírálat terjedelmét, valamint a megismételt eljárás szabályait kellett a felülvizsgálati eljárásra vonatkozó speciális előírásokkal együtt értelmezni, különös tekintettel arra, hogy a felülvizsgálat szabályainál a Be. nem specifikálja, hogy mit kell a terhelt terhére bejelentett indítványnak tekinteni. Ehhez tehát a fellebbezésre vonatkozó általános szabályokból lehet csak kiindulni.
A Be. a vádlott terhére irányuló fellebbezés törvényi tartalmát a másodfokú eljárásban, a súlyosítási tilalomra vonatkozó rendelkezések között adja meg. Így a vádlott terhére bejelentett fellebbezésnek azt kell tekinteni, ami a bűnösség megállapítására, bűncselekményének súlyosabb minősítésére, a büntetésének súlyosítására, illetve a vele szemben büntetés helyett alkalmazott intézkedésnél súlyosabbnak a megállapítására vagy az ilyen intézkedés helyett büntetés megállapítására irányul [Be. 595. § (2) bekezdés]. E zárt felsorolásban meghatározott valamennyi tartalmi elem anyagi jogi alapú és nem eljárási természetű. További érv, hogy a megismételt eljárásban a súlyosítási tilalmat feloldó önálló ok a Be. 634. § (3) bekezdés a) pontja szerinti rendelkezés, azaz, ha az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése a 608. § (1) bekezdés a)-c) vagy e) pontjában meghatározott eljárási szabálysértések miatt történt. Ezeket egybevetve a Kúria kimondja, hogy a terhelt terhére felülvizsgálati indítvány az anyagi jogi szabályainak megsértése miatt terjeszthető elő, és a hat hónapos határidő csak az anyagi jogalapú indítványokra vonatkoztatható.
A BJE az érveit a felülbírálat terjedelmének elemzésével erősíti tovább, összevetve azt a rendes perorvoslatok és a felülvizsgálat esetében. Kiemeli, hogy az eljárási szabályok megtartását mind a másodfokú, mind a harmadfokú bíróság arra tekintet nélkül köteles felülbírálni, hogy ki és milyen okból fellebbezett [Be. 590. § (2) bekezdés és Be. 618. § (1) bekezdés b) pont]. Ezzel azonosan mondja ki a Be. 659. § (6) bekezdése a felülvizsgálati eljárás szabályainál, hogy a megtámadott határozatban a felülvizsgálat eljárásjogi okait a Kúria akkor is felülbírálja, ha az indítványt nem ebből az okból nyújtották be. Mindezen rendelkezéseken túlmenően pedig az eljárási szabálysértések jogkövetkezménye is alapvetően azonos a másod-, illetve harmadfokú eljárásban szabályozottakkal, azaz kasszációhoz vezet.
Okfejtését a BJE a következőképpen összegzi: „A Be. jogorvoslati rendszerében a felülbírálat terjedelme a jogerő előtt a másod- és azt követő harmadfokú eljárásban, majd jogerő után a rendkívüli jogorvoslattal bezárólag nyilvánvalóan egyre szűkül. Ehhez képest a feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértésekre vonatkozó rendelkezések lényegüket tekintve változatlanok. Az eljárási okból történő felülbírálat hivatalbóli. Megelőzi az érdemi felülbírálatot, az eljárási szabálysértés ténye pedig a további, érdemi (anyagi jogi) felülbírálat akadályát képezi. A hivatalbóli, kötelező felülbírálat nélkülözi az irányultságot, független az egyébként bejelentett jogorvoslatok korlátaitól, korlátozottságától, az erre vonatkozó rendelkezések ugyancsak egységesek a másod- és harmadfokú eljárásban, miként a felülvizsgálati eljárásban is. Ezen eljárási szabálysértések jogkövetkezménye pedig alapvetően ugyanaz valamennyi esetben, az ügydöntő határozat hatályon kívül helyezése. A Be. nem tesz különbséget a feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértések között a tekintetben, hogy az törvénysértő eljárást eredményezett, avagy törvénysértő akadályát képezte az eljárás lefolytatásának (…) A Be. nem ad lehetőséget sem jogerő előtt, sem jogerőt követően a feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértések valós, lehetséges kihatásának mérlegelésére, az ugyanis az abszolút relativizálása lenne (…) Aminek pedig nincs iránya jogerő előtt, annak nincs iránya jogerő után sem. Kivételt a törvény eltérő rendelkezése jelenthetne, ilyen rendelkezés azonban nincs.”
E kérdéseken túlmenően a BJE rendelkező része rögzíti annak helyes értelmezését, hogy mit jelent a hat hónapos felülvizsgálati határidő kezdetét meghatározó „jogerős ügydöntő határozat közlésétől” kitétel [Be. 652. § (3) bek.]. Amennyiben az ügyészséggel a kihirdetés útján közölt ügydöntő határozat a kihirdetéskor nem emelkedett jogerőre, továbbá a kézbesítéssel közölt ügydöntő határozat esetén a hat hónapos határidőt a jogerősített ügydöntő határozat közlésétől kell számítani. Ezzel az értelmezéssel a Kúria felülírta az EBH2019. B. 17. számú elvi határozatban adott állásfoglalást, az tehát a jövőben nem irányadó.
A jogegységi határozat következetes és meggyőző rendszertani értelmezéssel dönti el a jogértelmezési kérdést. Ugyanakkor – hosszabb elemzésbe nem bocsátkozva – az is megjegyezhető, hogy a felülvizsgálat rendkívüli perorvoslati karakterét és a jogerő védelmét középpontba helyező teleologikus értelmezéssel, a favor defensionis alapelv szem előtt tartásával, a contrario értelmezéssel és a törvényességi jogorvoslat szabályaival való összevetéssel akár a BJE-ben írttal ellentétes eredményre vezető érvrendszer is felépíthető az eljárás törvénysértő, jogerős megszüntetésének az esetére. A probléma és annak egy lehetséges, a BJE-ben képviselt megoldása nagyon szépen mutatja a nehéz jogértelmezési kérdések diszkurzív karakterét.
Szerző: Szomora Zsolt
Milyen feltételekkel tekinthető egy uniós tagállamban működő munkaerő-kölcsönző vállalkozás tevékenysége szokásosnak?