Milyen feltételekkel tekinthető egy uniós tagállamban működő munkaerő-kölcsönző vállalkozás tevékenysége szokásosnak?

Az Európai Unió Bíróságának arról kellett döntenie a C-784/19. sz. Team Power Europe-ügyben, hogy milyen feltételek megvalósulása esetén tekinthető egy uniós tagállamban működő munkaerő-kölcsönző vállalkozás tevékenysége szokásosnak. A Bíróság értékelése szerint akkor, ha a kölcsönzött munkavállalók rendelkezésre bocsátására irányuló tevékenységeinek jelentős részét az említett tagállam területén letelepedett és tevékenységüket ott folytató kölcsönvevő vállalkozások javára végezi.

Mindezt annak kapcsán kellett elbírálni, hogy egy bolgár állampolgár munkaszerződést kötött egy bolgár munkaerő-közvetítő céggel, a Team Powerrel, amely a munkavállalót egy Németországban letelepedett kölcsönvevő vállalkozás rendelkezésére bocsátott. A Team Power a bulgáriai Várna városának adóhatóságánál kérelmet nyújtott be annak tanúsítását kérve, hogy a munkavállalóra a bolgár jogszabályok alkalmazandóak arra az időtartamra is, amíg a német cég rendelkezésére van bocsátva. A bolgár munkaerő-közvetítő cég ezt azért kérte, hogy az adóhatóság ismerje el: a velük szerződött munkavállalóra a bolgár szociális biztonsági jogszabályok alkalmazandók. A várnai adóhatóság elutasította az igazolás kiadására vonatkozó kérelmet. A döntést azzal indokolták, hogy nem áll fenn folyamatos és közvetlen kapcsolat a Team Power Europe és a munkavállaló között, valamint ez a vállalkozás nem végez érdemi tevékenységet Bulgária területén. A cég közigazgatási panaszából bírósági eljárás lett, amelynek a keretében kérte a bolgár bíró az EUB előzetes döntéshozatalát a 987/2009. sz. rendelet 14. cikk (2) bek. és a 883/2004. sz. rendelet 12. cikkének együttes értelmezését illetően. Ezek a cikkek határozzák meg, hogy mi minősül „szokásos tevékenységi helynek”.

A Bíróság ítéletében úgy foglalt állást, hogy egy másik tagállamban történő munkavégzés céljából kiküldött munkavállaló az első tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik. Ez a szabály nem alkalmazható az olyan munkaerő-kölcsönző vállalkozásra, amely abban a tagállamban, amelyben letelepedett, egyáltalán nem, vagy legfeljebb elhanyagolható mértékben foglalkozik az ilyen munkavállalóknak a szintén ott letelepedett kölcsönvevő vállalkozások rendelkezésére bocsátásával.

Ezzel összefüggésben a Bíróság megállapította, hogy egy munkaerő-közvetítő cég „tevékenysége akkor tekinthető szokványosnak”, ha tevékenységeinek jelentős részét az említett tagállam területén letelepedett és tevékenységüket ott folytató kölcsönvevő vállalkozások javára végzi.

Forrás: A C-784/19. sz. ügyben 2021. június 3-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2021:427, https://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=242031&pageIndex=0&doclang=hu&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=14166463

Szerző: Szalai Anikó