A Kfv.VI.37.696/2022/6. számú eseti döntés tényállása szerint a felperesek panaszbeadványt intéztek a vízügyi hatósághoz, amelyben sérelmezték, hogy a szomszédos ingatlan perben nem álló használói a háztartási szennyvizet az ingatlanukra vezetik. A hatóság hivatalból eljárást indított az ingatlan használóival szemben, amelynek keretén belül helyszíni szemlét is tartott. A hatóság az eljárás megindulásáról értesítette a felpereseket, illetve a szemléről készült jegyzőkönyvet is megküldte részükre észrevételezés céljából. Ezt követően az elsőfokú hatóság határozatával kötelezte a szomszédos ingatlan használóit, hogy az ingatlanon lévő szennyvíztárolót rendszeres időközönként ürítsék ki. Az elsőfokú hatóság a határozatot a felperesek számára is kézbesítette.
A határozattal szemben a felperesek nyújtottak be fellebbezést, amelyet az alperes az Ákr. 46. § (1) bekezdés a) pontja alapján végzésével visszautasított. Végzésének indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú határozat kizárólag a szomszédos ingatlan használóira nézve állapít meg kötelezettségeket, így a felperesek vonatkozásában az Ákr. 118. § (1) bekezdése szerinti közvetlen jog- vagy érdeksérelem nem állapítható meg. A határozat a felperesekre nézve rendelkezést nem tartalmaz, így ők nem minősülnek ügyfélnek.
A felperesek keresettel támadták a fellebbezést visszautasító alperesi végzést, amelyben kifejtették, hogy jogos érdekük fűződik a szomszédos ingatlanon található szennyvíztároló szivárgásának megszüntetéséhez, így az Ákr. 10. § (1) bekezdése alapján ügyfélnek minősülnek.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperesi végzést megsemmisítette, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az Ákr. 118. § (1) bekezdése szerinti közvetlen jog- és érdeksérelem fennállása az ügy érdemére tartozó kérdés, ezért erről a másodfokú hatóságnak határozati formában, és nem végzésben kell döntenie. Utalt arra is, hogy a közvetlen jog- vagy érdeksérelem vizsgálata nem kerülhető meg azzal, hogy az alperes az ügyféli jogállás hiányára tekintettel visszautasítja a fellebbezést. Mindezekre tekintettel megállapította, hogy az alperes olyan lényeges eljárási szabályszegést követett el, amely a közigazgatási perben nem orvosolható. A megismételt eljárásra azon instrukciót adta az alperesnek, hogy a fellebbezést érdemben kell elbírálnia, vizsgálva a közvetlen jog- és érdeksérelem fennállását is, és arról határozati formában kell döntenie.
A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben arra hivatkozott, hogy az ügy a felperesek jogát, jogos érdekét közvetlenül nem érintette, ezért ők az eljárásban nem minősültek ügyfélnek. Ügyféli jogállás hiányában a felperesek az elsőfokú határozattal szembeni fellebbezés előterjesztésére sem voltak jogosultak.
A Kúria a jogerős ítéletet – az indokolás megváltoztatása mellett – hatályában fenntartotta. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy bár az elsőfokú hatóság a felperesek ügyféli jogállását megállapító végzést nem hozott, de az általa végzett eljárási cselekményekből – pl. a felperesek eljárás megindításáról való értesítése, a határozat részükre történő kézbesítése –arra lehet következtetni, hogy őket ügyfélnek tekintette. Ha az alperes a másodfokú eljárásban ezzel szemben arra a következtetésre jut, hogy a felperesek mégsem rendelkeznek ügyféli jogállással, akkor az ügyféli jogállást meg kell tagadni, erről pedig külön végzésben kell rendelkezni. Ez következik az Ákr. 112. § (2) bekezdés b) pontjából, amely szerint az ügyféli jogállásról rendelkező végzéssel szemben önálló jogorvoslatnak van helye. Jelen ügyben ugyanakkor az alperes nem hozott a felperesek ügyféli jogállását megtagadó végzést, ehelyett visszautasította fellebbezésüket, amelyre nem volt törvényes lehetősége.
A Kúria erre figyelemmel megállapította, hogy az elsőfokú bíróság tévesen írta elő az alperes számára, hogy a fellebbezést érdemben el kell bírálnia, és e körben kell értékelni a közvetlen jog- és érdeksérelem meglétét, azaz az ügyféli jogállás fennállását. Ehelyett az alperesnek a megismételt eljárásban először a felperesek ügyféli jogállását kell vizsgálnia. Amennyiben azt állapítja meg, hogy a felperesek nem minősülnek ügyfélnek, akkor erről önálló jogorvoslattal támadható végzésben kell döntenie. Ha e végzéssel szemben a felperesek jogorvoslattal élnek, annak eredményétől függően kell döntenie a fellebbezés visszautasításáról vagy annak érdemi elbírálásáról. Ha viszont a felpereseket a másodfokú eljárásban is ügyfélnek minősíti, akkor a fellebbezést érdemben kell elbírálnia.
Szerző: Kárász Marcell
Hivatkozott döntés: Kfv.VI.37.696/2022/6.
Alkotmányom mondd meg nékem, mi nem lehet titkom mégsem?