A Kfv.VI.37.289/2023/6. számú eseti döntés releváns tényállása szerint az alperes állatvédelmi bírságot szabott ki a felperesre az állattartási szabályok megsértése miatt. A felperes keresete nyomán eljárt elsőfokú bíróság az alperes határozatát megsemmisítette arra hivatkozással, hogy bár az alperes a szükséges eljárási cselekményeket lefolytatta és a tényállást kellő mértékben feltárta, határozatának indokolása alapvető hiányosságokban szenved. A megismételt eljárásra előírta, hogy az alperesnek a határozatában részletesen ismertetnie kell a feltárt tényállást, továbbá ki kell fejtenie azt is, hogy az egyes megállapított felperesi magatartások, cselekvések milyen jogsértéseket valósítottak meg.
Az alperes a megismételt eljárás megindításáról a felperest nem értesítette, majd az eljárást lezáró és immáron részletes indokolással ellátott határozatában ismételten állatvédelmi bírságot szabott ki vele szemben.
A felperes keresettel támadta a megismételt eljárásban hozott határozatot is, amit a bíróság jogerős ítéletével elutasított. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az előzményi ítélet szerint az alperes a szükséges eljárási cselekményeket lefolytatta és a tényállást feltárta, tehát a bíróság előzményi ítéletében kizárólag az indokolási kötelezettség megsértését állapította meg, és erre figyelemmel kötelezte az alperest új eljárás lefolytatására. A felperes így alaptalanul hivatkozott a tényállástisztázási kötelezettség megsértésére, továbbá a felperes által tett további nyilatkozatok, bizonyítékok, bizonyítási indítványok mellőzésére, mivel az alperesnek a megismételt eljárás során az iránymutatás szerint semmilyen eljárási cselekményt nem kellett lefolytatnia, csak indokolási kötelezettségét kellett teljesítenie. A bíróság e körben rögzítette, hogy az alperes immáron teljeskörűen indokolta határozatát. Utalt arra is, hogy az alperes nem értesítette a felperest az eljárás megindulásáról, és nem is fejezte be az eljárást az Ákr. 104. § (3) bekezdés a) pontja alapján 8 napon belül. A bíróság azonban e jogsértést az ügyintézési határidő be nem tartásaként minősítette, és megállapította, hogy az az ügy érdemére nem hatott ki. A bíróság nem tartotta alaposnak a felperes anyagi jogi kifogásait sem.
A jogerős ítélettel szemben a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben többek között sérelmezte, hogy az alperes nem hozott döntést az eljárás megindulásától számított 8 napon belül, amely esetben már nem lett volna mellőzhető az eljárás megindításáról való értesítése, és így a nyilatkozattételi jog biztosítása. Ennélfogva nem volt lehetősége arra sem, hogy a tényállás megállapításával és a jogi következtetések levonásával kapcsolatban nyilatkozatokat és indítványokat tegyen, illetve hogy meghallgatását kérje.
A Kúria a jogerős ítéletet akként változtatta meg, hogy az alperes határozatát megsemmisítette és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítéleti indokolásának témánk szempontjából releváns részében megállapította, hogy téves azon alperesi álláspont, miszerint a bírói iránymutatásnak a tényállás feltártságára vonatkozó megállapítása egyben azt is jelenti, hogy a megismételt eljárás során az eljárási szabályokat nem kell maradéktalanul betartania. Abból ugyanis, hogy a tényállás tisztázásra került az első hatósági eljárás során, nem következik, hogy megállapított tények anyagi jogi minősítése során az ügyfél eljárási jogait ne kellene biztosítani. Az iránymutatásnak nem is kell külön kitérnie az Ákr. szabályainak betartására, mivel a megismételt eljárás során az ügyféli jogok gyakorlásának biztosítása ugyanolyan alapvető követelmény, mint az alapeljárásban. Ha ezt nem biztosítja az alperes, akkor lényeges és garanciális ügyféli jogok sérülnek, ami az ügy érdemére is kiható jogszabálysértést valósít meg.
Mindezekre figyelemmel a Kúria megállapította, hogy az alperes tévesen és „leegyszerűsítve” értelmezte a bírói iránymutatást. A felperes személyes meghallgatásának, nyilatkoztatásának hiányában nem adhatta elő a hatáskörrel kapcsolatos kifogásait, valamint nem fejthette ki magatartásának anyagi jogi minősítésével kapcsolatos álláspontját sem. Az alperes a tényállás tisztázottságának ürügyén tulajdonképpen a sommás eljárást idéző módon járt el, holott ennek feltételei az ügyben nem álltak fenn. Ezáltal a megismételt eljárásban a felperesi nyilatkozatok, érvek érdemi vizsgálata, továbbá a hatáskör kérdésének tisztázása elmaradt, amit az elsőfokú bíróság jogsértő módon nem észlelt.
Mindezekre figyelemmel a Kúria azt az iránymutatást adta a második megismételt eljárásra, hogy annak során az alperesnek az előzményi ítélettel elbírált kérdéseket továbbra sem kell vizsgálnia, viszont az eljárás megindításáról értesítenie kell a felperest, hatáskörét tisztáznia kell és az Ákr. szerinti ügyféli jogok érvényesülését maradéktalanul biztosítania kell a felperes vonatkozásában.
Szerző: Kárász Marcell
Hivatkozott döntés: Kfv.VI.37.289/2023/6.
Mit jelent a szankciók arányossága védjegybitorlás esetén az uniós jogban? – Podcast