A VG Bild-Kunst egy Németországban a vizuális művészetek területén működő szerzői jogi közös jogkezelő szervezet. A vele jogvitába került SPK (Stiftung Preußischer Kulturbesitz) egy kulturális örökséggel foglalkozó német alapítvány, amely az ún. Német digitális könyvtár (Deutsche Digitale Bibliothek – DDB) üzemeltetője. A DDB a német kulturális és tudományos intézményeket hálózatba szervező, kulturális és tudományos digitális könyvtár.
A DDB honlapja a részt vevő intézmények internetes portáljain tárolt digitalizált tartalmakra mutató linkeket tartalmaz. Maga a DDB mint „digitális kirakat” azonban csak miniatűröket (thumbnails) tárol, azaz a képeknek az eredeti méretüknél kisebb változatait. Amennyiben a felhasználó e miniatűrök valamelyikére kattint, átirányítják az adott tárgyra vonatkozó, a DDB weboldalán található másik oldalra, amely a szóban forgó miniatűr nagyított (440 x 330 pixel) felbontású változatát tartalmazza. E kinagyított miniatűrre kattintva vagy a „nagyító” funkciót használva a miniatűr még nagyobb (legfeljebb 800 x 600 pixel) felbontású változata jelenik meg egy felugró képnézegető ablakban (lightbox). Egyébként a „Tárgy megjelenítése az eredeti lapon” gomb a szóban forgó tárgyat szolgáltató intézmény honlapjára – annak kezdőlapjára vagy az említett tárgyat érintő oldalára – mutató közvetlen linket tartalmaz.
A VG Bild-Kunst megtagadta a műveket bemutató katalógusának felhasználására vonatkozó felhasználási szerződésnek a SPK-val való megkötését arra az esetre, ha abba nem foglalják bele a SPK-t arra kötelező rendelkezést, hogy a védelem alatt álló művek és teljesítmények felhasználása során az e művek vagy teljesítmények harmadik személyek általi áthivatkozásával (framing) szemben hatásos műszaki intézkedéseket tegyen. A VG Bild-Kunst tehát a katalógusában található művek miniatűr formájában történő felhasználására irányuló szerződésnek az SPK-val történő megkötését egy olyan rendelkezés beillesztésétől tette függővé, amely szerint az SPK mint engedélyes kötelezettséget vállal arra, hogy a szerződésben említett művek és védelem alatt álló teljesítmények felhasználása során azokat hatásos műszaki intézkedésekkel védi a DDB honlapján megjelenített művek és védelem alatt álló teljesítmények miniatűrjeit érintő, harmadik személyek általi áthivatkozással szemben.
A SPK úgy ítélte meg, hogy egy ilyen szerződéses rendelkezés nincs összhangban a hatályos német és uniós szerzői jogi szabályozással, ezért keresetet indított egy német bíróság előtt annak megállapítása céljából, hogy a VG Bild-Kunst köteles megadni a művek és védelem alatt álló teljesítmények felhasználására vonatkozó engedélyt, anélkül, hogy ez az engedély további műszaki intézkedések végrehajtásától függene.
Az ügyben a német szövetségi legfelsőbb bíróság fordult az EUB-hoz előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel. A kérelem az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22-ei 2001/29/EK irányelv (2001/29 irányelv) 3. cikke (1) bekezdésének értelmezésére irányult. Eszerint: „A tagállamok a szerzők számára kizárólagos jogot biztosítanak műveik vezetékes vagy vezeték nélküli nyilvánossághoz közvetítésének engedélyezésére, illetve megtiltására, beleértve az oly módon történő hozzáférhetővé tételt is, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg.”
Az EUB számára a fő kérdés tehát az volt, hogy a szóban forgó miniatűröknek harmadik felek internetes oldalain áthivatkozás útján történő megjelenítését a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett nyilvánossághoz közvetítésnek kell-e tekinteni.
Az EUB ezzel kapcsolatban egyrészt azt emelte ki, hogy a szóban forgó művek méretének megváltoztatása nem játszik szerepet a nyilvánossághoz közvetítés fennállásának megítélésében. Másrészt rámutatott, hogy a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „nyilvánossághoz közvetítés” fogalmát olyan tágan kell értelmezni, hogy lefedjen minden olyan nyilvánossághoz való közvetítést, amely nyilvánosság nincs jelen a közvetítés kiindulópontjául szolgáló helyszínen, és ily módon az magába foglalja valamely műnek bármilyen, ilyen jellegű vezetékes vagy vezeték nélküli közvetítését, illetve továbbközvetítését, ideértve a sugárzást is.
Emellett az említett irányelv 3. cikkének (3) bekezdéséből az következik, hogy annak engedélyezése, hogy a nyilvánossághoz való közvetítésbe védelem alatt álló műveket foglaljanak bele, nem meríti ki azt a jogot, hogy e művek egyéb nyilvánossághoz való közvetítését engedélyezzék vagy megtiltsák.
Ahhoz, hogy „nyilvánossághoz közvetítésnek” minősülhessen, az is szükséges, hogy a védelem alatt álló mű közvetítése az addig alkalmazottaktól eltérő, speciális technikai módon történjen, vagy pedig, ennek hiányában, hogy új közönség, azaz olyan közönség részére történjen, amelyet a szerzői jog jogosultja nem vett figyelembe, amikor művének az eredeti nyilvánossághoz közvetítését engedélyezte.
Az EUB ítélkezési gyakorlatából egyrészt az következik, hogy az ún. Áthivatkozás technikája nyilvánossághoz közvetítésnek minősül, mivel e technika azt eredményezi, hogy a megjelenített elemet az említett internetes honlap valamennyi felhasználója számára hozzáférhetővé teszik.
Másrészt azonban a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az is következik, hogy mivel az áthivatkozás technikája ugyanazt a technikai módszert alkalmazza, mint amelyet a védelem alatt álló műnek az eredeti internetes honlapon történő nyilvánossághoz közvetítésére, azaz az internet nyilvánosságához való közvetítésére már használtak, e közvetítés nem felel meg az új nyilvánosság feltételének, és mivel az említett közvetítés nem tartozik a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „nyilvánossághoz” közvetítés körébe, a szerzői jog jogosultak engedélye ilyen közvetítés vonatkozásában nem szükséges. Ez a gyakorlat azonban azon alapult, hogy az érintett művekhez az eredeti internetes honlapon való hozzáférést semmilyen intézkedés nem korlátozta. Ilyen intézkedések hiányában az EUB tehát úgy ítélte meg, hogy a jogosult azzal, hogy a művét a nyilvánosság számára szabadon hozzáférhetővé tette, vagy az ilyen hozzáférhetővé tételt engedélyezte, kezdettől fogva az összes internethasználót mint nyilvánosságot célozta meg, és így hozzájárult ahhoz, hogy harmadik személyek maguk végezzenek e mű tekintetében közvetítési cselekményeket. Amikor egy szerző előzetesen, jogfenntartó nyilatkozat nélkül engedélyezte cikkeinek valamely kiadó honlapján történő közzétételét, az úgy tekinthető, mintha e szerző az említett művek nyilvánossághoz közvetítését az internethasználók összessége számára engedélyezte volna.
Más azonban a jogi helyzet akkor, amikor a jogosult a művének közzététele kapcsán a kezdetektől korlátozó intézkedéseket hozott vagy kezdeményezett.
Abban az esetben tehát, ha a kattintható link lehetővé teszi a linket tartalmazó weboldal felhasználói számára a védett művet magában foglaló weboldal által annak érdekében alkalmazott műszaki intézkedés megkerülését, hogy a hozzáférést csupán az előfizetőkre korlátozzák, és ekképpen olyan beavatkozást jelent, amely nélkül az említett felhasználók nem érhetnék el a közvetített műveket, e felhasználók összességét új nyilvánosságnak kell tekinteni, amelyet a szerzői jog jogosultjai az eredeti közvetítés engedélyezésekor nem vettek figyelembe, és ennek folytán az ilyen nyilvánossághoz közvetítéshez e jogosultak engedélye szükséges. Ez a helyzet áll fenn többek között, ha a szóban forgó mű a nyilvánosság számára már nem hozzáférhető azon az internetes honlapon, ahol azt eredetileg közzétették, vagy kizárólag egy korlátozott nyilvánosság számára hozzáférhető, míg egy másik internetes honlapon a szerzői jog jogosultjainak engedélye nélkül hozzáférhető.
Márpedig az EUB szerint az alapügy pontosan olyan helyzetre vonatkozik, amelyben a szerzői jog jogosultja a felhasználási engedély megadását az áthivatkozással szembeni korlátozó intézkedések alkalmazásától kívánta függővé tenni annak érdekében, hogy korlátozza a műveihez az engedélyeseiétől eltérő internetes honlapokról történő hozzáférést. Ilyen körülmények között e jogosult nem tekinthető úgy, mint aki hozzájárult ahhoz, hogy műveit harmadik személyek szabadon nyilvánossághoz közvetíthessék. A szerzői jog jogosultja azáltal, hogy olyan műszaki intézkedéseket fogadott el vagy az engedélyesei számára olyan műszaki intézkedéseket kezdeményezett, amelyek korlátozzák a műveihez az attól eltérő honlapokról való hozzáférést, mint amelyen azok nyilvánossághoz közvetítését engedélyezte, úgy tekinthető, mint aki kifejezte azon szándékát, hogy az e művek internetes nyilvánossághoz közvetítésére vonatkozó engedélyét feltételektől kívánja függővé tenni annak érdekében, hogy az említett művek nyilvánosságát kizárólag egy adott internetes honlap felhasználóira korlátozza.
Következésképpen, amennyiben a szerzői jog jogosultja korlátozó intézkedéseket hozott, vagy az engedélyesei számára korlátozó intézkedések meghozatalát kezdeményezte az áthivatkozással szemben, annak érdekében, hogy korlátozza a műveihez az engedélyeseiétől eltérő honlapokról való hozzáférést, az eredeti internetes oldalon való eredeti hozzáférhetővé tétel és az áthivatkozás technikája útján történő másodlagos hozzáférhetővé tétel egymástól eltérő nyilvánossághoz közvetítésnek minősül, és ennélfogva mindegyikhez az érintett jogok jogosultjainak engedélye szükséges. Ennek hiányában sérül a jogosult – 2001/29 irányelv szerinti – művei nyilvánossághoz közvetítésének engedélyezésére, illetve megtiltására vonatkozó kizárólagos joga.
Mindezek alapján az EUB úgy döntött, hogy ilyen körülmények között a szerzői jogi védelem alatt álló, a nyilvánosság számára valamely internetes honlapon a szerzői jogok jogosultjának engedélyével szabadon hozzáférhetővé tett műnek valamely harmadik fél internetes oldalába az áthivatkozás technikája útján történő beágyazása „e mű új nyilvánossághoz közvetítésének” minősül. A 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését tehát úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezés értelmében vett nyilvánossághoz közvetítésnek minősül a szerzői jogi védelem alatt álló, a nyilvánosság számára valamely internetes honlapon a szerzői jogok jogosultjának engedélyével szabadon hozzáférhetővé tett műveknek valamely harmadik fél internetes oldalába az áthivatkozás technikája útján történő beágyazása, ha arra az e jogosult által az áthivatkozás ellen hozott vagy kezdeményezett védelmi intézkedések megkerülésével kerül sor.
Az EUB ítélete ITT érhető el: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?Uri=CELEX:62019CJ0392&qid=1616990223014&from=HU
Szerző: Bodzási Balázs
Az ügyvédi szolgáltatásnyújtás szabadsága az Unión belül