Az ügy tényállása szerint a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara (a továbbiakban: kamara) tagjaként igazságügyi szakértői tevékenységet végző felperessel szemben a kamara fegyelmi eljárást indított kompetenciavétség miatt. Az eljáró kamarai fegyelmi tanács határozatában megállapította, hogy a felperes fegyelmi vétséget követett el, amikor megfelelő képesítés hiányában adott termőföld-haszonbérleti díjra vonatkozó szakvéleményt, erre tekintettel fegyelmi büntetésként felfüggesztette a felperes kamarai tagságát.
A fegyelmi határozattal szemben a felperes keresettel élt. Keresetében többek között arra hivatkozott, hogy az alperes fegyelmi határozata semmis. Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát megsemmisítette, és új eljárás lefolytatására utasította arra hivatkozással, hogy az alperes a kiszabott fegyelmi büntetés vonatkozásában nem tett eleget tényállástisztázási és indokolási kötelezettségének. Ugyanakkor a határozat semmisségére vonatkozó felperesi érvelést nem fogadta el. A jogerős ítélettel szemben a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel.
A Kúria a Kfv.III.38.108/2022/2. számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, ugyanakkor a semmisség kérdéskörében az elsőfokú bíróságtól eltérő jogi következtetésre jutott.
A Kúria ugyanis rámutatott, hogy az igazságügyi szakértőkről szóló 2016. évi XXIX. törvény (Szaktv.) részletesen szabályozza az eljáró fegyelmi tanács, mint funkcionális értelemben vett közigazgatási szerv összetételét. A Szaktv. 98. § (1) bekezdése értelmében kompetenciavétség gyanúja esetén az eljáró fegyelmi tanács egy elnökből és három tagból áll, akiket a törvényben foglaltaknak megfelelően kell kiválasztani. A Kúria ugyanakkor megállapította, hogy a tárgyi ügyben eljárt fegyelmi tanács – a fegyelmi határozaton szereplő aláírásokból kitűnően – két elnökből és két tagból állt, így összetétele nem felelt meg a jogszabályi előírásoknak. Az alperesi döntésből továbbá a határozathozatal helye sem tűnt ki egyértelműen. Mindezen jogsértésekre hivatkozással a Kúria megállapította, hogy az alperes nem volt szabályszerűen megalakítva, így az alperesi határozat semmisnek minősül, amelyet így kötelezően meg kellett semmisítenie az elsőfokú bíróságnak. A semmisségre tekintettel a Kúria rögzítette azt is, hogy a megismételt eljárásban az alperesnek nem csak a fegyelmi büntetés vonatkozásában kell új határozatot hoznia, hanem a teljes eljárást újból le kell folytatnia.
Jelen döntés azért érdemel figyelmet, mert a Kúria egy olyan közigazgatási cselekmény semmisségét állapította meg, amely nem tartozik az Ákr. hatálya alá, és amelyre így az Ákr. 123. §-ban foglalt semmisségi okokat nem lehet alkalmazni. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy sem a Szaktv., sem pedig más jogszabály nem állapít meg semmisségi okokat a kamara fegyelmi döntései vonatkozásában. A bírói gyakorlat pedig egyértelmű abban, hogy a semmisségi okokat törvényben kell meghatározni, azok köre jogértelmezéssel nem bővíthető [vö. 1/2019. sz. KMPJE határozat]. Sajnálatos módon jelen ítélet sem tért ki arra, hogy mely jogszabályhely, illetve pontosan milyen jogi érvelés alapján jutott arra a következtetésre, hogy a fegyelmi tanács nem szabályszerű megalakítása – az Ákr. hatálya alá nem tartozó – kamarai fegyelmi döntések vonatkozásában is semmisséget eredményez. Ennek ellenére a Kúria döntéséből kirajzolódó elvi tétel helyeselhető, hiszen az Ákr. 123. § (1) bekezdésének c) pontja a testületi szerv nem szabályszerű megalakítását semmisségi okként szabályozza a hatósági eljárások kontextusában, és bár a fegyelmi eljárás nem hatósági eljárás, a kamara mégis közhatalmat gyakorol, amikor közhatalmi úton kikényszeríthető fegyelmi döntést hoz a taggal szemben. Ebből következően az eljáró szerv szabályszerű összetételére vonatkozó garanciális követelményeknek a kamarai fegyelmi eljárás során is érvényesülniük kell.
Szerző: Kárász Marcell
Hivatkozott döntés: Kúria Kfv.III.38.108/2021/5.
A lefoglalással összefüggő közjogi-magánjogi igény érvényesítéséről