A BH 2022. 202. szám alatt publikált eseti döntés alapjául fekvő büntetőügyben az ítélőtábla másodfokú ítélete jogerőre emelkedett. A fellebviteli főügyészség a másodfokú határozat jogerőre emelkedését követő kb. fél év elteltével észlelte, hogy az ítélőtábla a másodfellebbezés jogát tévesen nem biztosította, ezért a jogerősítő záradék hatályon kívüli helyezését kezdeményezte, amely indítványát az ítélőtábla elutasította. A Kúria végül további kb. 4 hónap múltával kötelezte az ítélőtáblát a jogerősítő záradék hatályon kívül helyezésére és a vádlott részére a fellebbezési jog biztosítására. Megállapította továbbá, hogy mivel az ügydöntő határozat már nem jogerős, ezért a másodfokú bíróság a személyi szabadságot érintő kényszerintézkedésről is határozhat.
Időközben – a kábítószer-kereskedelem és más bűncselekmény miatt – hosszú tartamú, 8 évi fegyházbüntetésre ítélt vádlott a büntetése letöltését önként megkezdte. A büntetés végrehajtása megkezdésének körülményei azért érdekesek, mert az ítélőtábla a másodfokú ítélet kihirdetésekor nem rendelte el a szabadságvesztés azonnali foganatba vételét, ezért a terhet négy és fél hónapot az elítélése után még szabadlábon töltött, majd amikor megkapta a BVOP felhívását, önként jelentkezett a büntetés-végrehajtás megkezdésére.
Amikor tehát az ítélőtábla a jogerősítő záradékot hatályon kívül helyezte, a vádlott már szabadságvesztését töltötte, amelyből azonban szabadítani kellett, mert az ítélet jogereje megszűnt. Az ítélőtábla – az ügyészi indítványt elfogadva – a szabadítandó vádlott bűnügyi felügyeletét a harmadfokú eljárás befejezéséig elrendelte azzal, hogy a vádlott a bíróság engedélye nélkül B. és P. megye közigazgatási területét nem hagyhatja el, a tartózkodási helyét nem változtathatja meg. Megállapította, hogy a bűnügyi felügyelet magatartási szabályai megtartását a rendőrség a vádlott mozgását nyomon követő technikai eszközzel köteles ellenőrizni, a nyomkövető eszköz telepítéséig a vádlott a végzésben megjelölt ingatlant csak a bíróság külön engedélyével hagyhatja el. A kényszerintézkedés elrendelésének alapjául a Be. 552. § (2) bekezdésében megjelölt, a jogorvoslati eljárások időszakára vonatkozó különös kényszerintézkedési ok szolgált. Eszerint a szökés és elrejtőzés veszélye önmagában, a kiszabott szabadságvesztés tartamára tekintettel vizsgálandó. A nem jogerősen kiszabott szabadságvesztés súlyossága az, amely a vádlottat szökésre vagy elrejtőzésre motiválhatja. Ez a motiváció 8 évi szabadságvesztés kiszabása esetén az ítélőtábla szerint fennáll. Az eljárásnak ebben a szakaszában a kényszerintézkedés már a nem jogerősen kiszabott szabadságvesztés esetleges későbbi végrehajtásának biztosítását is szolgálja.
A védő a kényszerintézkedés elrendelése ellen fellebbezést jelentett be. A Kúria megállapította, hogy az ítélőtábla a vádlott büntetés-végrehajtásának megkezdésével kapcsolatos magatartását egyáltalán nem vette figyelembe, amikor a bűnügyi felügyeletet elrendelte. Megállapítható volt ugyanis, hogy a vádlott a tévesen jogerőre emelt ítélet kihirdetését követően hónapokig szabad lábon volt, egyébként lakóhelyét sem hagyta le, és felhívásra a büntetés letöltését önként megkezdte. E tények alapján nem lehet okszerű következtetést vonni arra, hogy a vádlott esetében a kiszabott 8 év szabadságvesztés-büntetés tartamára tekintettel a szökés, elrejtőzés veszélyétől tartani lehet. A vádlott magatartása a veszély valószínűsítésének önmagában ellentmond. Mindezek alapján a Kúria azt állapította meg, hogy a vádlott vonatkozásában a személyi szabadságot korlátozó bírói engedélyes kényszerintézkedés Be. 552. § (2) bekezdésében meghatározott különös oka sem áll fenn és ebből következően a bűnügyi felügyelet elrendelésére nincs törvényes lehetőség.
A szökés veszélyével mint a letartóztatás és a személyi szabadságot korlátozó más kényszerintézkedések okával egy korábbi írásunkban is foglalkoztunk:
A Kúria mostani határozata is megerősíti, hogy a szökés veszélyére hivatkozás a törvény általános paneleinek felhívásában nem merülhet ki. A konkrét ügy egyedi körülményeit mindig figyelembe kell venni, a szökés veszélyének individualizált vizsgálata minden egyes ügyben elengedhetetlen.
Szerző: Szomora Zsolt
A védői jogokat és kötelezettséget érintő kérdéseket értelmezett a Kúria