A védői jogokat és kötelezettséget érintő kérdéseket értelmezett a Kúria

A közelmúltban publikált két kúriai határozat a védői jogok gyakorlását és kötelezettségek teljesítését érintő jogkérdéseket értelmezett.

A BH2022. 233. számon publikált eseti döntés alapjául szolgáló ügyben a védő felmondta a vádlottal a védői feladatok ellátására kötött megbízási szerződését, majd azt ez követő napon az ítélőtábla felé bejelentette, hogy a rá következő napon tartandó nyilvános ülésen – idézés ellenére – nem vesz részt. Az ügyben a védelem kötelező volt, a másodfokú nyilvános ülést a védő távollétében nem lehetett megtartani. Mivel a vádlott letartóztatásban volt, a nyilvános ülés elhalasztása súlyos következménynek tekinthető, emiatt a tárgyalásról távolmaradt védőt az ítélőtábla rendbírsággal sújtotta.

A rendbírságot kiszabó végzéssel szemben fellebbezést jelentett be a védő, arra hivatkozással, hogy védői díját hosszabb ideje nem kapta meg, ezért pro bono eljárására nem kötelezhető. Emiatt mondta fel a védői megbízatását. A Kúria a fellebbezést elutasította, amelynek indokaként az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény 35. § (3) bekezdésében foglaltakat jelölte meg. Eszerint a megbízott, jelen esetben a védő a megbízási szerződést tizenöt napos felmondási idővel mondhatja fel, a felmondási idő alatt pedig köteles a megbízó érdekében eljárni. Így a törvényi előírások szerint a védőnek a védelem ellátása a nyilvános ülés időpontjában olyan kötelezettsége volt, amely önkényesen nem lett volna figyelmen kívül hagyható. Ez nem általános elvárhatósági kérdés, hanem törvényi elvárás, amely a törvény kötelező rendelkezésén alapul (Indokolás [16]-[18]).

A BH2022. 202. számon publikált határozatban – többek között – az azonos terhelt érdekében eljáró több védő által bejelentett fellebbezési nyilatkozatok sorsáról is dönteni kellett. A konkrét ügyben az elsőfokú bírósági tárgyaláson az egyik védő a tárgyalás színhelyén volt jelen, a Be. 42. § (6) bekezdése szerinti vezető védő jelenlétének a biztosítására pedig telekommunikációs eszköz használatával került sor. A vezető védő a tárgyaláson hozott végzéssel szemben fellebbezés jelentett be, ez pedig kizárja, hogy a másik védő is fellebbezést jelentsen be, az ő fellebbezése a törvénynél fogva kizárt [Be. 588. § (1) bek.].

A határozat ratio decidenidje szerint: Ha a terhelt érdekében több meghatalmazott védő jár el, és a vezető védő az elsőfokú bírósági tárgyaláson, a jogorvoslattal támadható határozat kihirdetésekor jelen van és fellebbezési jogát gyakorolja – azaz erre más védőt nem jelöl ki – a, nyilatkozata kizárja, hogy a bíróság határozatával szemben másik védő is fellebbezést jelentsen be. Ilyen esetben a további védő fellebbezését – mint nem jogosulttól származót – el kell utasítani.

Szerző:

Szomora Zsolt