A vagyonelkobzás mértékének meghatározása az eltulajdonított dolog továbbértékesítése esetén, ha egyébként a dolgot sikeresen lefoglalják, majd a sértettnek kiadják

A Kúria ebben a jogegységi határozatában a vagyonelkobzás összegszerűségét érintő kérdésben foglalt állást. Megállapította, hogy a vagyonelkobzás célja a terhelt vagyongyarapodásának megakadályozása, tehát annak a tényleges vagyonnak az elvonása, amely bűncselekményből származik. Az a vagyonnövekmény, amivel az elkövető a sértettnek később visszaadott vagyontárgy továbbértékesítése révén a bűncselekménnyel összefüggésben gazdagodott, ennek az összegnek az erejéig vagyonelkobzás alá esik.

Publikálási időszak 2021.01.03

2/2020. BJE

Az ítélkezési gyakorlat megosztott volt abban a kérdésben, hogy ha az elkövető a bűncselekményből származó dolgot továbbértékesíti, de a dolog megkerül, és a lefoglalását követően azt a sértettnek kiadják, akkor a vagyonelkobzás összegszerűsége szempontjából az eredeti dolog értékét, vagy a továbbértékesítésből befolyt összeget kell figyelembe venni. A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a bűncselekménnyel megszerzett vagyontárgyak elkövetéskori értéke az irányadó, hiszen a bűncselekmény elkövetése révén ténylegesen ennyivel gazdagodott az elkövető, az intézkedés összegének megállapításakor a későbbi értékesítésből eredő bevétel már közömbös.

A Kúria az ügyészségi álláspontot nem fogadta el, érvelésében helyesen alkalmazta a teleologikus és rendszertani értelmezést, valamint a kétszeres értékelés tilalmának alapelvét. Eszerint a Btk.-ban a vagyonelkobzás olyan intézkedés, amelynek lényege a bűncselekmény elkövetéséből származó javak elvonása, azaz a bűncselekmény elkövetése előtti vagyoni helyzet visszaállítása. Célja a terhelt vagyongyarapodásának megakadályozása, tehát annak a tényleges vagyonnak az elvonása, amely bűncselekményből származik. A jogalkotó a vagyonelkobzást 2002-ben a mellékbüntetések köréből az intézkedések közé helyezte. Ezzel a vagyonelkobzás elvesztette represszív joghátrány jellegét, hiszen csak a bűncselekmény elkövetéséből származó javaknak az elvonását teszi lehetővé.

Mivel a kérdéses esetben a vagyonelkobzás alá eső vagyon fellelhető, ezért nincs helye pénzösszegben kifejezett vagyonelkobzás elrendelésének. Vagyis a kár természetben történő megtérülése esetén a vagyonelkobzásnak a kérdéses vagyon értékére való elrendelése kettős szankcionálása lenne az elkövetett cselekménynek. Maradéktalanul érvényesül ugyanakkor a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben megszerzett vagyonnövekmény erejéig a vagyonelkobzás kimondása ebben az esetben is. Vagyis az a vagyonnövekmény, amivel az elkövető a sértettnek később visszaadott vagyontárgy révén a bűncselekménnyel összefüggésben – például értékesítés – gazdagodott, ennek az összegnek az erejéig vagyonelkobzás alá esik.

Szerző: Szomora Zsolt