Az alkotmányjogi panasznak alapul fekvő ügyben a Budai Központi Kerületi Bíróság a terheltet csalás és hamis magánokirat felhasználása miatt mondta ki bűnösnek, ezért felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte és előzetes mentesítésben részesítette. Az elsőfokú ítélet ellen egyedül a terhelt védője jelentett be fellebbezést, felmentés érdekében. A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság értesítette a terheltet, az ügyészséget és a védőt arról, az ügyet tanácsülésen intézi el. A védő a tanácsülés határnapja előtti napon a törvényszékre érkezett beadványában visszavonta a fellebbezését. A tanácsülésen ennek ellenére ítéletet hoztak. A másodfokú ítélet indokai szerint a Be. 587. § (3) bekezdése szerint a vádlott javára más által bejelentett fellebbezést (kivéve az ügyészség fellebbezését) a fellebbező csak a vádlott hozzájárulásával vonhatja vissza. Ez utóbbira nem került sor, ehhez képest pedig a védő jognyilatkozata nem volt hatályos. A törvényszék az ítéletében a büntetéskiszabási körülményeket újra mérlegelte és mellőzte a terhelt előzetes mentesítésére vonatkozó rendelkezést. Ez azt eredményezte, hogy a terhelt – az elsőfokú bíróság döntésével ellentétben – a próbaidő időszakára büntetett előéletűnek minősült.
A másodfokú ítélettel szemben a terhelt terjesztetett elő alkotmányjogi panaszt, amelyben – egyebek mellett – a tisztességes eljárás sérelmére hivatkozott. Az Alkotmánybíróság a panasz befogadásával úgy ítélte meg, hogy az a kérdés, hogy a másodfokú bíróság a védelmi fellebbezés – nem joghatályos – visszavonását követően, tanácsülésen eljárva hoz a terheltre hátrányos döntést, az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésben oltalmazott tisztességes bírósági eljáráshoz való jog védelmi körébe esik (Indokolás [42]).
Az AB határozat három részkérdésre bontotta az indítvány alapján vizsgálandó kérdéseket (Indokolás [48]):
– az indítványozó védőjének nyilatkozata – miszerint az általa bejelentett fellebbezést visszavonja – alkalmas volt-e joghatás kiváltására (a fellebbezést visszavontnak kellett-e tekinteni). Amennyiben nem, a bíróságnak kötelezettsége-e, hogy tisztázza a terhelt hozzájárult-e a fellebbezés visszavonásához;
– a másodfokú bíróság hozhatott-e a terhelt javára védő által bejelentett fellebbezés nyomán a terhelt számára érdemben hátrányos döntést;
– a másodfokú bíróság eljárhatott-e nyilvános ülésre tartozó ügyben a veszélyhelyzeti különleges szabályok alapján tanácsülésen [2020. évi LVIII. törvény 211. § (1) és (2) bekezdése].
A másodfokú bíróságnak hivatalos tudomása volt arról, hogy a védő az általa benyújtott fellebbezést visszavonta, ami – a terhelti hozzájárulás megléte esetén – akadályát képezheti a felülbírálatnak. A másodfokú bíróság részéről a terhelti hozzájárulás megismerése érdekében nem történt érdemi percselekvés, a felülbírálatra ezért sor került. Az AB – a vonatkozó bírói gyakorlat áttekintését követően – kiemelte, hogy a terhelt hozzájárulásának tisztázására vonatkozó kötelezettséget a törvény nem ír elő, viszont amennyiben enélkül jár el a másodfokú bíróság és a vádlott terhére szóló változást tesz, akkor az ilyen semmi esetre sem tekinthető a vádlott jogorvoslati joghoz fűződő akarata teljesülésének. Ez pedig a vádlott tisztességes eljáráshoz fűződő joga sérelmére vezet (Indokolás [57]).
A feltett kérdések kontextusában a súlyosítási tilalommal való összefüggést is tisztázni kell. Kizárólag a védő által bejelentett – jelen esetben pedig joghatályosan nem visszavont – fellebbezés esetén a súlyosítási tilalom korlátot állít a másodfokú bíróság döntési jogkörének (Be. 595. §). Az előzetes mentesítés mellőzése azonban nem ütközik a súlyosítási tilalomra vonatkozó rendelkezésekbe, a Be. alapján a másodfokú bíróság hozhat ilyen döntést kizárólag védelmi fellebbezés esetén is. Ugyanakkor nem tekinthető a vádlott akaratából való felülbírálati lehetőségnek az olyan felülbírálat, amelynek következménye bár a súlyosítási tilalomba nem ütközik, ám kétségtelenül a vádlott terhére szóló, a büntetőjogi helyzetét számára hátrányosan változtatja meg. Ez pedig a tisztességes eljáráshoz fűződő jog sérelmét eredményezheti (Indokolás [64]-[65]).
A tisztességes eljárás szempontjából további mérlegelendő szempont, hogy a másodfokú bíróság úgy mellőzte az előzetes mentesítésre vonatkozó ítéleti rendelkezést, hogy arra az ügyészség nem tett indítványt. Sőt, a másodfokú bíróság az ítéletének indokolásában nem említi, hogy az ügyészség átiratában kifejezetten helytállónak tartotta az előzetes mentesítésről szóló elsőbírói rendelkezést, és következésképpen annak helybenhagyását (is) indítványozta. Ebben az eljárási helyeztben a terhelt számára az elsőfokon törvényesen elrendelt előzetes mentesítés mellőzése meglepetésszerű, előre nem látható kockázat (Indokolás [68]-[69] és [74]).
A veszélyhelyzeti átmeneti szabályok alapján a másodfokú bíróságnak volt törvényes lehetősége arra, hogy a Be. szerint nyilvános ülésre tartozó ügyet tanácsülésen bírálja el. Ugyanakkor, ha nem alkalmazza a másodfokú bíróság a könnyítő rendelkezést, hanem mégis nyilvános ülésen jár el, akkor könnyen meggyőződhetett volna a fellebbezés visszavonásához szükséges terhelti akarat meglétéről, továbbá a büntetéskiszabási körülményeket (amelyek egyébként az előzetes mentesítésben részesítés mellőzésére is hatással lehetnek) is tisztázhatta volna. Mindezekkel szemben hozta meg tanácsülésen eljárva a másodfellebbezéssel és felülvizsgálattal sem támadható döntését (Indokolás [74]-[75]).
A fenti három körülmény együttállása végeredményben oda vezetett, hogy kizárólag a terhelt érdekében álló percselekvés folytán nyílt meg az olyan döntési jogkör gyakorlásának lehetősége, ami viszont a terhelt érdekeivel ellentétes döntést eredményezett. Az ilyen eljárás nem tisztességes. A másodfokú bíróság eljárása és döntése az – ügyészi indítvány ismeretében lévő – indítványozó számára olyan előre nem látható hátrányos döntést eredményezett, amellyel az ügy összes körülményét figyelembe véve (és bár látszólag az eljárási szabályokat megtartva) sérült az indítványozó tisztességes bírósági eljáráshoz való joga [Indokolás (79) és [82]).
Az Alkotmánybíróság határozatát három szempontból is jelentősnek tartjuk:
I. A tisztességes eljárás autonóm alapjogi értelmezése szempontjából kiemelkedő, hogy bár a másodfokú bíróság részcselekményei egyenként megfeleltek a Be.-nek, de összhatásában egy törvényes eljárás is lehet tisztességtelen.
II. A Be.-ben szabályozott súlyosítási tilalom szűkebb körű, mint a terhelt számára egyébként hátrányos tartalmú döntések köre. Alapjogi kontextusban pedig nem a Be. – mint szakjogi norma – szabályának, az a súlyosítási tilalomnak van jelentősége, hanem a terhelt számára hátrányosabb döntések tágabb kategóriájának (autonóm alkotmányjogi értelmezés). Más eljárási helyzetben és összefüggésrendszerben ugyan, de a súlyosítási tilalom és a hátrányosabb büntetés különbségéből fakadóan a tisztességes eljárás sérelmének lehetőségével korábbi cikkünkben már foglalkoztunk (https://jogaszegylet.hu/jogelet/a-foglalkozastol-vegleges-hatalyu-kotelezo-eltiltas-alkalmazasahoz-bocsatott-ki-ket-bunteto-kollegiumi-velemenyt-a-kuria/).
III. A másodfokú tanácsülésen történő elbírálásra a veszélyhelyzetre vonatkozó átmeneti szabályok alapján került sor. Az AB határozatból implicite kiolvasható, hogy a tisztességes eljáráshoz való jogból fakadó alkotmányos követelményeket erre a veszélyhelyzeti szabályozásra hivatkozással nem csökkentette, azaz magát az átmeneti szabályt nem tekintette olyannak, ami az Alaptörvény 52. cikk (2) bekezdésének hatálya alá esne, ezért a tisztességes eljárás követelményét korlátozhatná.
Szerző: Szomora Zsolt
A Kúria a további ügyfél bevonásának elmaradását mint semmisségi okot értelmezte ítéletében