A Jogászegylet szakmai hírei között eddig is sokat foglalkoztunk a magánszféra és a személyes adatok sérelmével is járó jogsértések különböző kérdéseivel akár büntetőjogi, gyermekvédelmi, akár nemzetbiztonsági összefüggések között, de a jelen írásban egy a területtel foglalkozó átfogó írást ajánlunk olvasóink számára.
Szabó Endre Győző doktori munkájának monografikus feldolgozása a fentebb írt sejtelmes címmel, de annál konkrétabb alcímmel dolgozza del a GDPR védelmi szintjének elemzését. A könyv a Ludovika Kiadó gondozásában jelent meg 2022-ben, és 2022. október 17-én az Aurum Jogászklubban került sor annak bemutatásra. A könyvbemutató során Sulyok Tamás (elnök, AB) bevezetését követően Tóth András, a Versenytanács elnöke és Révész Balázs, a Privacy Consulting munkatársa méltatták a kötet megállapításait egy beszélgetés keretében, Török Bernát (NKE ITKI) moderálása mellett.
A GDPR (Rendelet) fogadtatása már születésének kezdete óta ellentmondásos és annak sikerességéről máig megoszlanak a vélemények. A rendelet szabályai a könyvben – jól áttekinthető rendszerben – nyelvtani, teleologikus valamint Európa-konform értelmezés segítségével kerülnek górcső alá a védendő jogok és a védelem komponensei tekintetében amellett, hogy a rendelet egyes jogintézményeit (pl. DPO, DPA – adatvédelmi tisztviselő és adatvédelmi felügyelő hatóság) is részletesen elemzi.
A keretezésben a könyv a magánszférához való jog születésével és annak technológiai összefüggéseivel foglalkozik. E körben mindig Ralph Waldo Emerson egyik 1860-ban tett megállapítására hivatkozom, amely szerint „egy civilizált világban nincs olyan magánszféra, amit ne lehetne megsérteni”. Nem meglepő talán, hogy a Facebook alapítója is úgy nyilatkozott már 2010-ben, hogy „a magánszféra korának vége, az mára már nem a társadalmi norma”. Az már meglepőbb, hogy ezen állítások tükrében a köztük eltelt közel 250 év alatt nem sokat változott az alapvető felfogás a magánszféra fontosságáról, pedig a szerző is és jómagam is a magánszféra alkotmányos értékének megnövekedése és védelmének alapvető fontossága mellett érvelünk, igaz más összefüggések között. (Érveimet és a fenti gondolatok részletes elemzését ld. itt: Sulyok, 2017, 52-128.)
Szabó Endre most méltatott kötete a magánszférához való jog keretező szerepének bemutatása után részletesen elemzi a Rendeletben védett jog emberi jogi terjedelmét, majd annak rendeletbeli konkrét kiterjedését, s ezekre építi fel a védelmi lépcső elméletét és szintjeit a jelenleg adottól az attól lefelé vagy felfelé történő eltérés lehetőségeire utalva ezzel. Az előrelépés lehetőségei között beszél a szerző a kiemelt állami felelősségről, az adatvédelmi kultúra kiépítésének szükségességéről és az adatvédelmi jog illetve az ezt kikényszerítő hatóságok hatékonyságának szerepéről.
A könyvbemutatón a beszélgetőpartnerek az alábbi olyan kérdéseket járták körül a teljesség igénye nélkül, amelyeket a könyv is részletesen vagy érintőlegesen tárgyal:
– Mit takar és hogyan jelenik meg a gyakorlatban az a progresszívnek tekinthető preventív közigazgatási hatósági fellépést szorgalmazó szemlélet, amely alapján a közigazgatási hatóságoknak az adófizetők pénzét nem a bírságolási potenciál növelésére, hanem a jogi problémák gyökerét jelentő társadalmi, gazdasági, kulturális problémák orvoslására kellene fordítania.
– Hogyan lehet fejleszteni a DPO és DPA intézmények működésének hatékonyságát?
– Mit jelent az, hogy a védelmi rendszert mindig az adott területen legérzékenyebb állásponthoz kell alakítani?
– Mit jelent az ún. „toxikus innováció”, amely az emberi közösségek normális működésének kereteit szétfeszíteni látszik és képes-e ezt a folyamatot akár az adatvédelem akár a versenyjogi szabályozás önmagában megállítani?
A panelisták főbb megállapításait az alábbiak szerinti lehetne összefoglalni:
– A jogállamiság fontos fokmérője, hogy erős-e a magánszféravédelem, vagy sem.
– Az európai adatvédelem jelenlegi keretrendszere bár kiegészíti a versenyjogi fellépés lehetőségeit, de nem szeretné kikényszeríteni a toxikus innovációk visszaszorítását, és arra alapvetően nem alkalmas, ezért olyan újabb területek szabályozási módszerei és eszközei jelennek meg a jogérvényesítésért folytatott harcban mint a fogyasztóvédelem és a médiajog
– Az online kezelt adatösszesség a platformok, adatkezelők kezében egyértelmű nemzetbiztonsági kockázatot keletkeztet
– A helyzetet a nagy piaci szereplők nem fogják megoldani, de a szabályozók sem sietnek, mert egyértelmű előnyei vannak a technológia, az adatok használatának.
– Egyértelműen abba az irányba kell ösztönözni az innovációt, hogy a magánszféravédelem erősítésére hasson, illetve a jogérvényesítésben nyújtson segítséget
– A nagy piaci szereplők mozgásterét korlátozva kialakulhatna egy privacy-alapú innovációs verseny
– Az adatvédelem, a versenyjog és a fogyasztóvédelem rendszerei és eszközei a jövőben konvergálni fognak a techóriások elleni sikeres fellépés érdekében.
Az e megállapításokat megalapozó, de egyértelműen magánszféra- és adatvédelem-fókuszú, szakértő mélyelemzést pedig minden e területtel foglalkozó gyakorló és elméleti jogásznak jó szívvel ajánlom, hiszen – ahogy a szerző is fogalmaz – „a kockázatokkal és a rosszhiszemű magatartásokkal folyamatosan számolni kell, a védelem végső soron ezekkel szemben fogalmazódik meg”. (Szabó, 2022, 20.)
Szerző: Sulyok Márton
Podcast sorozatunk harmadik évadának első luxemburgi adása