A Kfv.III.37.468/2022/7. számú eseti döntés tényállása szerint az alperes fogyasztóvédelmi hatóság a társhatóságokkal együtt próbautazás útján hatósági ellenőrzést végzett a taxit üzemeltető felperesnél. A hatósági ellenőrzés eredményéről az alperes jegyzőkönyvet vett fel, amelyben rögzítette, hogy a felperes a ténylegesen megtett úthoz képest magasabb összeget számlázott ki, pontatlanul adott vissza, valamint nyugtát sem adott. A felperes a jegyzőkönyv aláírását megtagadta, a jegyzőkönyv ugyanakkor rögzítette, hogy annak tartalmát ismertették vele. Az alperes hivatalból hatósági eljárást indított a felperessel szemben, az erről való értesítéssel együtt pedig megküldte részére a jegyzőkönyv másolatát is. Az alperes az eljárást lezáró határozatában kötelezte a felperest, hogy hagyjon fel a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlattal és az egyéb jogsértésekkel, valamint fogyasztóvédelmi bírságot is kiszabott.
A felperes keresettel támadta az alperesi határozatot. Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát megsemmisítette. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a jegyzőkönyv nem felelt meg az Ákr. előírásainak, mivel nem tartalmazta az ellenőrzésben részt vevő személyek adatait, a méréshez használt eszközök leírását, a bizonyítékokat, valamint az abban foglalt megállapítások ellentmondásosak is. Rögzítette, hogy nem volt kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felperes megkapta-e az eljárás megindításáról szóló értesítéssel együtt a jegyzőkönyvet is, különösen arra tekintettel, hogy az ellenőrzés során közreműködő másik szerv által készített jegyzőkönyv átvételét egyébként elismerte. Mindezek folytán a Kp. 78. § (4) bekezdésében foglalt szabályt nem tartotta alkalmazhatónak.
A jogerős ítélettel szemben az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben kifejtette, hogy a jegyzőkönyv az Ákr. szerinti formai és tartalmi követelményeknek megfelel, így az abban foglaltakat – mint közokiratba foglalt megállapításokat – a bíróságnak tényként figyelembe kellett volna vennie, hiszen a felperes bizonyítás útján sem tudta megdönteni az abban foglaltak valóságtartalmát. Kifejtette továbbá, hogy az alperes az értesítéssel épp azért küldte meg a jegyzőkönyvet, mivel azt az ellenőrzés során nem volt hajlandó aláírásával igazoltan átvenni. A felperes tehát bár megkapta a jegyzőkönyvet, az abban foglaltakra önhibájából nem nyilatkozott a megelőző eljárás során, így a bíróságnak a keresetet – a Kp. 78. § (4) bekezdésére tekintettel – el kellett volna utasítania.
A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a bíróságot új eljárás lefolytatására utasította. A Kúria kifejtette, hogy az alperesi jegyzőkönyv átvétele szempontjából nem volt jelentősége annak, hogy a felperes az ellenőrzésben közreműködő szerv által készített jegyzőkönyvet átvette-e. Az alperes jogszerűen járt el, amikor az eljárás megindulásáról szóló végzéssel együtt a jegyzőkönyvet is megküldte a felperesnek, sőt erre a tényre a végzésben is felhívta figyelmét, aki azonban továbbra sem jelezte, hogy a jegyzőkönyvet ne kapta volna meg. A Kúria álláspontja szerint emiatt vélelmezhető, hogy a felperes a jegyzőkönyvet megkapta, ennek ellenkezőjét a felperesnek a perben kell(ett volna) igazolnia.
A Kp. 78. § (4) bekezdése kapcsán a Kúria kifejtette, hogy ha a felperes a jegyzőkönyvet a megelőző eljárás során megkapta, de az abban foglalt ténymegállapításokat nem vitatta, nyilatkozatot arra egyáltalán nem tett, akkor valójában nem is állhat fenn olyan, a megelőző eljárásban nem értékelt tény vagy körülmény, amire bizonyítás lenne lefolytatható. E körben kivételt jelent az a körülmény, hogy a felperes megkapta-e a jegyzőkönyvet.
A Kúria kifejtette továbbá, hogy az elsőfokú bíróság azt is tévesen állapította meg, hogy a jegyőzkönyv nem felelt meg az Ákr. formai és tartalmi követelményeinek.
A Kúria a megismételt eljárásra azt az instrukciót adta az elsőfokú bíróságnak, hogy meg kell vizsgálnia, hogy a felperes átvette-e a jegyzőkönyvet. Ezt követően a bíróságnak állást kell foglalnia abban a kérdésben, hogy a felperes a Kp. 78. § (4) bekezdése alapján érdemben vitathatja-e a jegyzőkönyvben foglalt ténymegállapításokat. Amennyiben igen, akkor a bíróságnak egyúttal a bizonyítási terhet is ki kell osztania, amely a jegyzőkönyvben foglaltak vonatkozásában a felperest terheli.
A korábbiakban már részletesen foglalkoztunk a Kp. 78. § (4) bekezdésében foglalt preklúziós szabály értelmezésével a Kfv.II.37.722/2021/7. számú eseti döntés apropóján. A Kúria jelen végzésében összekötötte e szabályt a hatósági eljárás során felvett jegyzőkönyv jogintézményével. A Kúria végzéséből kirajzolódó jogértelmezés ugyanis abba az irányba tereli az ügyfeleket, hogy a hatósági jegyzőkönyvek tartalmát minél hamarabb, már a megelőző hatósági eljárás során megismerjék, és már ott hivatkozzanak a jegyzőkönyvben foglalt megállapításokat cáfoló, őket „mentő” körülményekre, tényekre. Ha ugyanis ezt nem teszik meg, akkor közigazgatási perben a Kp. 78. § (4) bekezdése alapján már csak akkor hivatkozhatnak ezekre, ha egyúttal igazolni tudják, hogy önhibán kívül nem ismerték vagy nem hivatkozták azokat a megelőző eljárás során. Ilyen, önhibán kívüli körülmény lehet, ha az ügyfél a jegyzőkönyv tartalmát nem ismerte, ezért tulajdonított a Kúria kiemelkedő jelentőséget azon körülménynek, hogy az ügyfél átvette-e a jegyzőkönyvet.
Mindez pedig azt is jelenti, hogy bár az ügyfél továbbra is dönthet úgy, hogy megtagadja a jegyzőkönyv aláírását és átvételét, ha azonban azt a megelőző eljárás későbbi szakaszában részére kézbesítik, sőt akár csak ismertetik vele annak tartalmát (és ez hitelesen igazolásra kerül a perben), vagy akkor az önhiba már megállapítható. Az átvétel és az aláírás megtagadása tehát végső soron az ügyfélnek sem áll érdekében, hiszen azáltal adott esetben a saját perbeli védekezése lehetetlenülhet el.
Szerző: Kárász Marcell
Hivatkozott döntések:
Kfv.III.37.468/2022/7.; Kfv.II.37.722/2021/7.
„A védelmi lépcső elmélete” – könyvajánló az adat- és magánszféravédelem szakértőinek és az arra fogékony szakembereknek