A Kp. 78. § (4) bekezdése értelmében „a megelőző eljárás idején fennálló, de a megelőző eljárásban nem értékelt tényre, körülményre a felperes vagy az érdekelt akkor hivatkozhat, ha azt a megelőző eljárásban a közigazgatási szerv arra való hivatkozása ellenére nem vette figyelembe, azt önhibáján kívül nem ismerte, illetve arra önhibáján kívül nem hivatkozott.”
E preklúziós szabály célja, hogy rávegye a jogalanyokat arra, hogy az általuk ismert, releváns tényeket már a megelőző eljárásban előadják, és ne a közigazgatási per során hivatkozzanak azokra elsőízben.
A Kfv.II.37.722/2021/7. számú eseti döntés tényállása szerint az elsőfokú közúti gépjármű-közlekedési hatóság bírságot szabott ki a felperes üzembentartóval szemben a jármű megengedett legnagyobb össztömegének túllépése miatt. A felperes fellebbezésében vitatta a mért súlyt, csatolta fuvarlevelet és szállítólevelet, továbbá kérte ellenőrizni, hogy a jármű által igénybe vett másik mérőponton milyen súlyt mértek. Az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresetében indítványozta a másik mérőpont mérési bizonylatainak beszerzését, a sofőr meghallgatását, valamint hogy a bíróság kötelezze az alperest a szükséges dokumentumok csatolására. Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát a tényállástisztázási kötelezettség megsértése folytán megsemmisítette, és a megismételt eljárásra előírta a másik mérőpont mérési bizonylatainak beszerzését. Az alperes felülvizsgálati kérelemében többek között arra hivatkozott, hogy a felperes a peres eljárás során csatolta elsőízben a hitelesítési bizonyítékokat, valamint ekkor indítványozta először a másik mérőpont bizonylatainak beszerzését és a sofőr meghallgatását is, a bíróság pedig a Kp. 78. § (4) bekezdésébe ütköző módon járt el, amikor mindezeket figyelembe vette.
A Kúria a jogerős ítéletet helybenhagyta. Kifejtette, hogy a felperes a keresetében felhozott tényeket már a megelőző eljárás során, a fellebbezésében hivatkozta, a per során mindössze e tények bizonyítása érdekében terjesztett elő újabb bizonyítási indítványokat és bizonyítékokat. A Kp. 78. § (4) bekezdése pedig nem zárja ki a megelőző eljárásban már hivatkozott tényekre vonatkozó bizonyítékok, bizonyítási indítványok perben való előterjeszthetőségét. E szabály kizárólag a megelőző eljárás során már fennállt, de a felperes által önhibából nem hivatkozott tények bíróság általi figyelembevételét zárja ki.
A Kúria Kfv.III.38.143/2021/6. számú eseti döntésében is megerősítette ezen értelmezést. Az ügy tényállása szerint a felperes ingatlana vonatkozásában kisajátítási eljárás indult, amely során a kisajátítási értéket megállapító szakvéleményt a felperes nem vitatta. Ezt követően keresettel támadta a kisajátítást elrendelő határozatot a kisajátítási érték vonatkozásában, arra hivatkozva, hogy a koronavírus-járvány folytán nem tudott nyilatkozatot tenni a megelőző eljárásban. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította arra hivatkozással, hogy a Kp. 78. § (4) bekezdése kizárja a megelőző eljárásban önhibából nem hivatkozott tény perbeli értékelhetőségét. A felperes felülvizsgálati kérelemmel támadta a jogerős ítéletet.
A Kúria a jogerős ítéletet helybenhagyta. Döntésének indokolásában kifejtette, hogy jelen ügy tényállása annyiban eltér a Kfv.II.37.722/2021/7. számú döntésben foglaltaktól, hogy a felperes jelen esetben a megelőző eljárás során egyáltalán nem nyilatkozott, így tényeket sem állított. Megelőző eljárásban hivatkozott tény hiányában pedig a kérdés nem az, hogy van-e lehetőség bizonyítás lefolytatására a perben, hanem hogy mely okból nem hivatkozott a felperes e tényekre a megelőző eljárásban. A Kp. 78. § (4) bekezdése ugyanis csak a megelőző eljárásban önhibából nem hivatkozott tények bíróság általi figyelembevételét zárja ki, így e szabály nem akadálya annak, hogy a bíróság értékelje azokat a tényeket, amelyeket a felperes önhibáján kívül nem tudott előadni a megelőző eljárásban.
A Kúria ugyanakkor megállapította, hogy a járványhelyzet nem zárta ki azt, hogy a felperes a szakvéleménnyel kapcsolatos aggályait, tényállításait már a megelőző eljárásban az alperes tudomására hozza. Az alperes eleget tett az Ákr. alapján a felperes irányában fennálló tájékoztatási, együttműködési kötelezettségének, a felperes azonban ennek ellenére sem vitatta a szakvélemény megállapításait, így az önhiba hiánya nem volt megállapítható, következésképp az elsőfokú bíróság jogszerűen hagyta figyelmen kívül a felperes által elsőízben a perben előadott tényeket a Kp. 78. § (4) bekezdése alapján.
Szerző: Kárász Marcell
Hivatkozott döntések: Kúria Kfv.II.37.722/2021/7.; Kúria Kfv.III.38.143/2021/6.
XXVIII. JOGI BESZÉLGETÉSEK