Az Alkotmánybíróság a 25/2023. (XII. 5.) AB határozatával egy olyan büntetőeljárás alkotmányosságát vizsgálta, amelyben a vádlott védelmét a nyomozás és az elsőfokú eljárás során olyan ügyvéd látta el, aki korábban az adott ügyben kihallgatott tanútól ügyvédi meghatalmazással bírt. Ez a helyzet – alkotmányjogi panaszban állítottak szerint – a büntetőeljárásól szóló 2017. évi XC. törvény (továbbiakban: Be.) alapján olyan kizárási ok, amely feltétlen alkalmazást igényel, a terhelt és a védő esetleges érdekellentétének konkrét vizsgálata nélkül.
Az Alkotmánybíróság az ügyiratok alapján a vizsgálandó kérdést így pontosította: amennyiben egyazon ügyben a terhelt védőjének egyidejűleg van meghatalmazása a terhelt védelmére és az ügyben vagyoni érdekelt jogi személy képviseletére, akkor ennek következtében sérült-e az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében oltalmazott tisztességes bírósági eljáráshoz való jog és a (3) bekezdésben meghatározott védelemhez való jog.
A határozat kimondja, hogy a büntetőeljárásban a védő kiemelt alkotmányjogi jelentőségű szereppel bír, ezért az eljárás során a védelemhez való jog érvényesülésének garanciái és azok megsértésének jogkövetkezményei nemcsak a büntetőeljárásban relevánsak, hanem közvetlen alkotmányjogi összefüggésben állnak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (3) bekezdésével. A védelemhez való jog biztosítása az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdéséből következik, ezért a védő kizárásával kapcsolatos garanciális szabályok megsértése a védelemhez való jog érvényesülését korlátozza, így alaptörvény-ellenes. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az ügyben keletkezett elsőfokú és jogorvoslati határozatokat is megsemmisítette.
Cikkünkben az Alkotmánybíróság érvelését mutatjuk be és a határozat jelentőségét elemezzük. A cikk Magyar Jog 2024/2. számában olvasható: https://szakcikkadatbazis.hu/doc/3673643
Szerző: Szomora Zsolt
Jogászbál