Korábbi cikkeinkben foglalkoztunk a kuruzslás büntetőtörvényi tényállásának a normavilágosságot sértő fordulatával:
A Btk. 2019-ben beiktatott 187. § (1) bekezdésének b) pontjáról a 24/2021. (VII. 21.) AB határozat mondta ki, hogy az nem a büntetőjog alkotmányos követelményeihez szükséges mértékben meghatározott norma, ezért mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet állapított meg. Az Országgyűlés a Btk. szövegét az Alkotmánybíróság által előírt határidő közel tízhónapos túllépésével, 2023. január 1-i hatállyal módosította.
A Btk. 187. § (1a) bekezdés szerint büntetendő, aki ellenszolgáltatásért vagy rendszeresen magát jogosulatlanul pszichoterapeutaként feltüntetve egészségügyi szolgáltatást végez. Az új norma egyértelműen összekapcsolható az egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképesítés megszerzéséről szóló 22/2012. évi (IX. 14.) EMMI rendelettel. A rendelet 1.2. számú melléklete a pszichoterápiát egyrészt az ún. szakorvosi ráépített szakképesítések körében, 1.7. számú melléklete pedig az ún. szakpszichológusi ráépített szakképesítések körében határozza meg. Orvosi vagy pszichológusi alapképesítésre és szakvizsgára épülő, további szakképzés nélkül pszichoterápiás tevékenység nem folytatható.
Fontos azonban felhívni a figyelmet arra, hogy a kuruzslás tényállásának szabályozási kiindulópontja a módosítást követően megváltozott. Amíg a korábbi, kifogásolt normaszöveg elkövetési magatartásként a tevékenység végzését tüntette el („egészségügyi szakképesítéshez kötött pszichoterápiás gyakorlatot végez”), addig a január 1-jei hatállyal pontosított normaszöveg más megközelítést alkalmaz. A tevékenység végzése helyett a szabályozás középpontjába a jogosulatlan címhasználat került. Ezzel az (1a) bekezdés eltérő megközelítést alkalmaz az (1) bekezdéshez képest, amely az orvosi gyakorlat és a nem-konvencionális gyógyító és természetgyógyászati eljárások – ellenszolgáltatás fejében vagy rendszeresen – jogosulatlan végzését határozza meg elkövetési magatartásként.
Így ha valaki pl. az orvosi gyakorlat körébe tartozó kisebb bőrsebészeti beavatkozásokat (pl. anyajegy vagy szemölcs kimetszését) jogosulatlan végez, attól függetlenül büntetendő, hogy magát orvosnak tünteti-e fel vagy sem. A bűncselekmény az egészségre jelent absztrakt veszélyt, ezért a tevékenységet magát bünteti a jogalkotó. Ellenben az újonnan beiktatott, a pszichoterápiához kapcsolódó szabály egyfajta „fogyasztóvédelmi” tényállásnak tűnik, ami jogosulatlan címhasználatot helyezi a középpontba. Ebből az az eltérés fakad, hogy ha valaki jogosulatlanul pszichoterápiás tevékenységet végez, de egyébként nem tünteti fel magát pszichoterapeutaként, akkor a jogosulatlan címhasználat hiányában nem valósít meg bűncselekményt. A jogi tárgy korábbiakhoz képest történő eltolódása egyébként a jogalkotói indokolásból is kiolvasható. A szabályozással „elkerülhető, hogy tisztességtelen piaci szereplők bizonytalan minőségű, tisztázatlan hátterű egészségügyi szolgáltatásokat kínálva megtévesszék az egészségügyi szolgáltatókhoz forduló ellátást igénylőket.”
A jogalkotói indokolással szemben azonban azt is hangsúlyozni kell, hogy alapeseti tényállások szövege [Btk. 187. § (1) és (1a) bek.] alapján azoknak nem eleme a páciens megtévesztése. A kuruzslás alapesete akkor is megvalósul, ha a páciens tud a jogosulatlan címhasználatról. A kuruzslás esetén a csalárd jellegű magatartás korábban csak a bűncselekmény minősített esetében, az orvosi tevékenységre jogosultság színlelésénél kapott jelentőséget [Btk. 187. § (2) bek.]. A jogi tárgyak különbözőségére tekintettel ugyanakkor a kuruzslás minősített esete és a páciensek megtévesztését magában foglaló csalás egymással valóságos halmazatban állapítandók meg (BH2017. 81.). E korábbi gyakorlat tehát a megváltozott szabályozás mellett továbbra is követendő.
Ambrus István a 2019. évi szabályozást kritizáló cikkében (Ügyészek Lapja 2020/2-3. 53-58. o.) a határozatlanságot orvosló egyik lehetséges megoldásként vázolta fel, hogy a törvényhozó úgy tudná a dilemmát a feloldani, ha a tényálláshoz kapcsolt értelmező rendelkezésben meghatározná az egészségügyi szakképesítéshez kötött pszichoterápiás gyakorlat büntetőjogi fogalmát. Az új szabályozás végül nem ezt a megközelítést választotta, helyette a bűncselekményi alakzatot eltérő koncepcionális alapra helyezte. A pszichoterápiás tevékenység vonatkozásában lényegében az ahhoz hasonló magatartás lett csak – alapesetként – büntetendő, ami az orvosi tevékenység végzésénél már minősített esetet képez.
Szerző: Szomora Zsolt
Bállal zárta a jogásznapot a Magyar Jogász Egylet Csongrád-Csanád Vármegyei Szervezete