A Btk. 187. §-ában meghatározott kuruzslás tényállását 2019-ben módosította a jogalkotó. A 2020 februárjában hatályba lépett szabályozás az elkövetési magatartások körét kibővítette két új magatartással. Eszerint:
Btk. 187. § (1) Aki ellenszolgáltatásért vagy rendszeresen
a) az orvosi gyakorlat,
b) az egészségügyi szakképesítéshez kötött pszichoterápiás gyakorlat vagy
c) a nem-konvencionális gyógyító és természetgyógyászati eljárások
körébe tartozó tevékenységet jogosulatlanul fejt ki, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Az indítványozó alkotmányjogi panaszával a b) pontban meghatározott elkövetési magatartást támadta, azt határozatlansága folytán – többek között – az Alaptörvény B) cikkében meghatározott jogbiztonság követelményével, továbbá a XXVIII. cikk (4) bekezdésében meghatározott nullum crimen elvvel tartotta ellentétesnek.
A panaszos ügyében bírósági döntés nem született, az Alkotmánybíróság a közvetlen alkotmányjogi panaszt befogadta. Kifejtette, hogy az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasz akkor fogadható be, ha egy új büntető tényállás olyan magatartást nyilvánít büntetendővé, amely a hatályba lépése előtt megengedett volt. Még inkább indokolt lehet a befogadás, ha a büntetendővé nyilvánított magatartás közvetlenül valamely alapjog korlátozását jelenti. Az érintettség akkor is megállapítható, ha a kifogásolt rendelkezést a panaszossal szemben még nem alkalmazták, mert az nem várható el senkitől, hogy a panasz benyújtása érdekében bűncselekményt kövessen el.
Az alkotmányjogi panaszban hivatkozott jogbiztonság követelményével kapcsolatosan az AB ragaszkodott korábbi gyakorlatához, amely szerint a jogbiztonság önmagában nem Alaptörvényben biztosított jog, így a B) cikk (1) bekezdésének a sérelmére alkotmányjogi panasz csak kivételes esetben – a visszaható hatályú jogalkotás és jogalkalmazás, valamint a felkészülési idő hiánya esetén – alapítható [lásd például 8/2021. (III. 2.) AB határozat]. Jelen ügyben az indítványozó nem ebben az összefüggésben állította az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének a sérelmét, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt ebben a részében érdemben nem vizsgálta.
Érdemi vizsgálatra az Alaptörvény XXVIII. cikk (4) bekezdésében meghatározott, klasszikus anyagi büntetőjogi alapjog, a nullum crimen vonatkozásában került sor. A kuruzslás tényállása keretdiszpozíció, a Btk.-t módosító novella indokolása szerint a pszichoterápiás gyakorlat körébe tartozó tevékenység értelmezésekor az egészségügyről szóló törvény (Eütv.) 103. §-a irányadó.
Az AB e szabályozási helyzet vizsgálatához először is nevesítette azokat az alkotmányos követelményeket és tilalmakat, amelyek a nullum crimen, nulla poena sine lege elvéből fakadnak. Így kiemelendő a meghatározottság követelménye, a visszaható hatály tilalma, a parlament által meghozott törvény követelménye, valamint az az elv, miszerint ha a törvény a bűncselekmény elkövetése és az elítélés között változik, akkor a terheltre nézve enyhébb törvényt kell alkalmazni. Jelen ügy kapcsán e követelmények közül a pontos meghatározottság érvényesülését kellett vizsgálnia a kifogásolt Btk. tényállás alaptörvény-ellenességének megítélésekor.
A határozat hangsúlyozza, hogy a kellő meghatározottság követelményének a keretrendelkezésekkel kapcsolatban is érvényesülnie kell. A keretet kitöltő szabályok létezése csak jogi technikaként szolgálhat, nem idézhet elő zavarokat a büntetőjog működése során, többek között azzal, hogy a jogalanyok számára kiszámíthatatlan és követhetetlen állapotot teremt. A Btk. azonban az Eütv.-ben meghatározott fogalmaktól eltérő fogalmakat használ. A kuruzslás kifogásolt fordulata ugyanis nem az Eütv. 103. §-ában használt pszichoterápia vagy a pszichoterápiás eljárás fogalmat, hanem a „pszichoterápiás gyakorlat” fordulatot tartalmazza. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a kifogásolt Btk. tényállás nem határozza meg egyértelműen, hogy a Btk. 187. § (1) bekezdés b) pontjában alkalmazott „pszichoterápiás gyakorlat” maradéktalanul megfeleltethető-e az Eütv. 103. §-ában foglalt pszichoterápia, illetve pszichoterápiás eljárás fogalmaknak. A „pszichoterápiás gyakorlat” fogalom nem kellően meghatározott, mert nem egyértelmű, hogy az kizárólag a pszichoterápiás eljárásokra, vagy más, a pszichoterápia egyes módszereit alkalmazó tevékenységre, vagy mindkettőre vonatkozik (Indokolás [35]-[41]).
Az AB határozata megjegyzi, hogy a Btk. és az Eütv. egymásra vonatkoztatható értelmezését tovább nehezíti az is, hogy a pszichoterápia Eütv.-ben meghatározott fogalma sem kellően cizellált. Az Eütv. megfogalmazása szerint ugyanis a pszichoterápia többféle módszeren alapul, azonban az sem az Eütv-ben, sem más jogszabályban nem kerül meghatározásra, hogy melyek ezek a módszerek. Ehhez kapcsolódóan az sem egyértelmű, hogy a pszichoterápiás gyakorlat körébe eső tevékenység végzéséhez szükséges egészségügyi szakképesítés a szakorvosi, klinikai szakpszichológusi tevékenységre vonatkozik, vagy más olyan egészségügyi szakképesítésre, amellyel a pszichoterápia egyes módszereit alkalmazó tevékenységek végezhetők (pl. szakpszichológus, családterapeuta, művészetterapeuta, mozgásterapeuta vagy mentálhigiéniás szakember). Az Alkotmánybíróság rámutatott arra is, hogy a keretdiszpozíciók alkalmazásakor figyelemmel kell lenni a keretet kitöltő szakmai szabályoknak a büntetőjogi tényállás megítélése szempontjából megfelelő részletességére is. Ha a keretet kitöltő szakmai szabályozási környezet túlságosan összetett, esetlegesen egymásnak ellentmondó vagy hiányos, akkor a keretdiszpozíciónak kell pontosabbnak és egyértelműbbnek lennie ahhoz, hogy a büntetőjogi norma megfeleljen a határozottság követelményének (Indokolás [44]-[45]).
Az Alkotmánybíróság az alaptörvénysértés jogkövetkezményét meglehetősen sajátosan állapította meg. A határozat okfejtése szerint a szabályozás alaptörvény-ellenessége abból fakad, hogy a jogalkotó nem kellő körültekintéssel határozta meg a szankcionálandó magatartást. Ezért úgy ítélte meg, hogy az Alaptörvénnyel való összhang helyreállítása nem a vitatott tényállás megsemmisítését, sokkal inkább a hatályos szöveg pontosítását, kiegészítését teszi szükségessé. Ezért mulasztás megállapítása mellett kötelezte az Országgyűlést, hogy 2022. március 31-ig a normavilágosság alkotmányos követelményének megfelelően szabályozza újra a bűncselekmény elkövetési magatartását.
Az AB határozat több szempontból is jelentős. Egyrészt megerősíti a büntető tényállások közvetlen alkotmányjogi panasszal támadhatóságának feltételrendszerét, így elmondható, hogy a közvetlen panaszok befogadhatóságának mostanra kialakult a gyakorlata. Korábbi cikkünkben már foglalkoztunk e kérdéssel a rémhírterjesztés tényállása kapcsán.
További fontos kérdés, büntetőjogi szempontból gyakorlatilag áttörés, hogy a normavilágosság követelményét az Alkotmánybíróság már nem a B) cikkből, hanem a speciális büntetőjogi alapjogból, a XXVIII. cikk (4) bekezdésében meghatározott nullum crimen, nulla poena sine lege elvéből eredezteti. Ezzel – más jogágakkal ellentétben – elismeri a normavilágosságot, és így a jogbiztonság követelményét sértő büntetőjogi felelősséget vagy szankciót alapító normák alkotmányjogi panasszal való támadhatóságát. Bár a büntetőjogi szakirodalom hosszú ideje hangsúlyozza, hogy a pontos törvényi határozottság követelménye büntetőügyekben nem a B) cikkből mint lex generalisból fakad, az Alkotmánybíróság részéről e határozatban került sor először ennek világos kimondására.
A határozat kifogásolható eleme ugyanakkor a jogkövetkezmény megállapítása. Az AB gyakorlatában szintén példa nélküli, hogy egy alaptörvénysértő különös részi tényállás megsemmisítése helyett jogalkotói mulasztást állapított meg, a normát hatályban tartva. Ez a megoldás lehetővé teszi, hogy az alaptörvénysértő Btk.-tényállás alapján a jövőben is büntetőjogi felelősséget állapítsanak meg. Korábban volt már példa arra, hogy ex tunc vagy ex nunc megsemmisítés helyett az AB pro futuro semmisített meg büntetőtényállást [lásd pl. 4/2013. (II. 21.) AB határozat], de végső soron a jövőre szabott határidő elteltével ez a megoldás is megsemmisítést jelentett. Ellenben az alkotmánysértő mulasztás kimondása esetén semmiféle szankciója nincs annak, ha az Országgyűlés határidőre nem tesz eleget a jogalkotási kötelezettségének. A norma változatlanul, a normavilágosságot sértő módon maradna hatályban. Álláspontunk szerint az ilyen típusú jogkövetkezmény meghatározását felelősséget alapító Btk.-normák esetén kerülni kell.
A határozatot a Magyar Közlönyben még nem tették közzé, a 2021. június 29-én kelt határozat itt érhető el.
Szerző: Szomora Zsolt
Mesterségem címere interjúsorozat I. rész: Prof. Dr. Trócsányi László