2022. április 1-én az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.188/2021/9. számú és a Fővárosi Törvényszék 62.P.20.901/2020/11. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz tárgyában hozott megsemmisítő határozatot, az érintett bírói döntések alaptörvény-ellenessége okán.
Az indítványozó az EMMI által egy TÁMOP projektben készített vizsgálat eredményeinek kiadását kérte, s ennek megtagadását követően indított eljárást az adatok kiadása érdekében. A bíróság szerint azonban az adatkezelő jogszerűen tagadta meg az adatok kiadását, s ezen érvelését a Be. és az Infotv. meghatározott rendelkezéseire alapította, tekintettel egy a projekttel kapcsolatban folyamatban lévő nyomozásra is. (ld. Határozat, [3] pont.)
Az indítványozó a közérdekű adatok megismeréséhez való jog sérelmét abban látta, hogy a jogát kifejezett törvényi rendelkezés hiányában a nem büntetőeljárásban született közérdekű adatokkal kapcsolatban indult büntetőeljárásra (NAV nyomozás) tekintettel korlátozták.
Az Alkotmánybíróság határozatában számba vette a reaktív (kérelemre érvényesített) és proaktív (kérelem nélkül is érvényesítendő) információszabadsággal kapcsolatban eddig tett fontosabb megállapításait és megállapította, hogy az indítványozó hivatkozásai a vizsgált ügyben megalapozottak: a bíróság az adatok tartalmának ismerete nélkül, illetve az adatelv helyett az iratelv alkalmazásával határozott, ezzel pedig az igényelt adatokat tartalmi vizsgálat nélkül, egészében helyezte nyilvánosság-korlátozás alá. A bírói döntés ebből következően a feltétlenül szükségesnél tágabb alapjog-korlátozásra adott lehetőséget, és emiatt alaptörvény-ellenes. Az Alkotmánybíróság tanácsa ezért a Fővárosi Ítélőtábla ítéletét megsemmisítette, és a megsemmisítés hatályát kiterjesztette a Fővárosi Törvényszék ítéletére is.
Az alábbiakban csak pár fontosabb megállapítást emelnék ki a határozatból:
Az AB álláspontja szerint az információszabadság és az azon alapuló alapjogi jogviszony tartalma kötelezettséget teremt a közfeladatot ellátó szervek és személyek számára. (Ld. határozat, indokolás [19]) Ennek kapcsán a határozat megállapítja, hogy az információszabadság korlátozása mindig törvény erejénél fogva és sohasem automatikusan áll be, vagyis az mindig az adatkezelő döntésének közbejöttét igényli. „Ez a kitétel tekinthető az információszabadság lényegének és fő garanciájának, amely mindhárom korlátozástípusra (minősített adat, döntést megalapozó adat és külön törvény szerinti elzárás) kiterjed. Törvény által közvetlenül adatot elzárni tehát alkotmányosan nem lehetséges.” (Utal az AB korábbi esetjogára e gondolattal kapcsolatban: 4/2021. (I. 22.) AB határozat, Indokolás [46]-[48] [21])
Mivel a konkrét esetben bűnüldözési érdekre alapozva tiltott a bíróság, az AB megemlítette, hogy korábbi döntéseiben a bűnüldözést, bűnmegelőzést már elismerte olyan alkotmányos értékként, mint amely adott esetben alapvető jog korlátozását indokolhatja (ld. határozat, indokolás [34]). Ennek az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében foglalt alapjogkorlátozási klauzula tartalma szempontjából van relevanciája, amely alkotmányos érték védelme érdekében is lehetővé teszi alapvető jog korlátozását.
Az AB álláspontja szerint azonban az ügy elbírálása során és annak alkotmánybírósági vizsgálata során nem volt megállapítható, hogy az eljáró bíróság az igényelt dokumentumok tartalmát maga is megvizsgálta volna, és e vizsgálat alapján adott volna helyt a nyilvánosság korlátozásának. (Ld. határozat, indokolás [35]) Más szóval az adatelv vizsgálata helyett az ún. iratelvre összpontosítottak, viszont a tartalom ismerete az AB álláspontja szerint elengedhetetlen és nem mellőzhető eleme a bíróság eljárásának, ha ilyen kérdésben kell döntést hoznia. „E nélkül ugyanis az adatkezelő által az információszabadság korlátozása körében előadott megtagadási ok megalapozottságának, okszerűségének érdemi felülvizsgálata – s ekként az önkényes adatkezelői döntés kizárása – nem lehetséges a bíróság részéről {lásd hasonlóan: 3070/2019. (IV. 10.) AB határozat, Indokolás [48]}. Ha nyilvánosság-korlátozás és a transzparencia-igény összemérése (a bírósági döntésben kifejezetten hivatkozott szükségességi-arányossági teszt) nem elsősorban az iratok tartalmán – hanem kizárólag más szerv nyilatkozatán – alapszik, akkor az adatkezelő döntésének felülvizsgálata még megfelelő jogalap esetében is formális marad, ami alkotmányos szempontból nem elfogadható.” (ld. határozat, indokolás, [36])
Szerző: Sulyok Márton
Az átláthatóság követelményének értelmezése devizában nyilvántartott fogyasztói kölcsönszerződés esetén 