BH 2020. 353.
A járásbíróság előkészítő ülésén a – vádlott beismerése esetére tett alternatív – ügyészi indítvány – közlekedési bűncselekmény miatt – hat hónap börtön fokozatban végrehajtandó szabadságvesztés, egy év közügyektől eltiltás és két év járművezetéstől eltiltás kiszabására irányult. A járásbíróság ítéletével a bűnösségét beismerő terheltet bűnösnek mondta ki és őt mint többszörös visszaesőt három hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, egy év közügyektől eltiltásra és kettő év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. Az ítélet ellen az ügyész által a terhelt terhére, a szabadságvesztés súlyosítása iránt, valamint a terhelt által enyhítés érdekében bejelentett fellebbezéseket elbírálva a törvényszék mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát tíz hónapra felemelte.
A törvényszék ítélete ellen a legfőbb ügyész nyújtott be jogorvoslati indítványt a törvényesség érdekében. Az indítvány befogadását követően született kúriai ítélet hivatkozik a Be. 565. § (2) bekezdésére, amely szerint, ha a bíróság a bűnösséget beismerő nyilatkozatot az előkészítő ülésen fogadta el, nem szabhat ki hátrányosabb büntetést, illetve nem alkalmazhat hátrányosabb intézkedést, mint amelyet a vádirat, illetve az előkészítő ülésen előterjesztett indítvány tartalmaz. Az ügyész által a vádlott terhére bejelentett fellebbezés folytán a másodfokú bíróságnak volt ugyan lehetősége az első fokon kiszabott büntetés súlyosítására, így a szabadságvesztés tartamának felemelésére; a súlyosítási tilalom tehát nem sérült. A törvényszék mint másodfokú bíróság az ítéletében az előkészítő ülésen tett ügyészi indítványban írt hat hónaphoz képest azonban tíz hónapra emelte fel a szabadságvesztés mértékét. Ezzel pedig túllépte a joghátrány mértékére első fokon tett konkrét ügyészi indítványt és megsértette a hátrányos büntetés kiszabásának tilalmát rögzítő, a Be. 565. § (2) bekezdésében írt azon szabályt, hogy a terhelttel szemben az ügyészi indítványban megjelölt szankciónál hátrányosabb jogkövetkezmény nem alkalmazható.
A Kúria elvi éllel rögzítette, hogy a Be. 565. § (2) bekezdésében foglalt tilalom, azaz a hátrányosabb büntetés tilalma alól nincs kivétel a vádlott terhére bejelentett fellebbezés esetén sem. Vagyis nem a Btk. Különös Részében meghatározott büntetési tétel felső határa, illetve az Általános Részben meghatározott, a büntetés mértékére vonatkozó rendelkezésekből kiszabható felső határ az irányadó a vádlott terhére bejelentett fellebbezés által megnyitott súlyosítás esetén, hanem az előkészítő ülésen tett beismerésére figyelemmel előterjesztett konkrét ügyészi indítvány.
Szintén elvi éllel rögzíti a Kúria, hogy amíg a súlyosítási tilalom jogerős ítélet általi sérelme felülvizsgálattal támadható [Be. 649. § (2) bek. e) pont], addig a hátrányosabb büntetés tilalmának jogerős ítélet általi sérelme csak törvényességi jogorvoslattal orvosolható.
Szerző: Szomora Zsolt
Pályázati felhívás