2018-ban Magyarország olyan jogszabály-módosításokat fogadott el, amelyekben új elfogadhatatlansági okot vezetett be a menedékjog iránti kérelmek tekintetében, másrészt előírták a büntethetőségét azon személyeknek, akik a menedékjog iránti kérelemnek a magyar jog értelmében menedékjogra nem jogosult személyek általi benyújtásának a megkönnyítésére irányuló szervező tevékenységet folytatnak.
A Bíróság szerint a magyar jogalkotás sérti a A nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló, 2013. június 26‑i 2013/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2013. L 180., 60. o.; a továbbiakban: „eljárási” irányelv) és A nemzetközi védelmet kérelmezők befogadására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2013. június 26‑i 2013/33/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2013. L 180., 96. o.; a továbbiakban: „befogadási” irányelv) rendelkezéseit.
Az eljárási irányelv kimerítően felsorolja azokat a helyzeteket, amelyekben a tagállamok elfogadhatatlannak tekinthetnek nemzetközi védelem iránti kérelmeket, így a magyar szabályozás uniós jogot sért, amikor ezen kívüli okot is meghatároz, nevezetesen elfogadhatatlannak tekinti azt is, ha a kérelmező olyan államon keresztül érkezett a területére, amelyben nincs kitéve üldözésnek vagy súlyos sérelem veszélyének, vagy amelyben biztosított a megfelelő szintű védelem.
Mind az eljárási, mind a befogadási irányelv sérelmét mondta ki a Bíróság arra a magyar szabályozásra tekintettel, amely alapján bűncselekménynek minősül, ha valaki szervező tevékenység keretében segítséget nyújt a menedékjog iránti kérelem benyújtásához Magyarország területén, amennyiben minden észszerű kétséget kizáróan bizonyítható, hogy e személy tudatában volt annak, hogy e kérelemnek e jog értelmében nem lehet helyt adni. Bíróság erre a következtetésre úgy jutott, hogy megvizsgálta, hogy a magyar szabályozás korlátozza-e az uniós irányelvekből eredő jogokat és ha igen, akkor ez a korlátozás igazolható-e az uniós jogra tekintettel.
A Bíróság bizonyítottnak találta, hogy ez a szabályozás korlátozza a nemzetközi védelmet kérő személyekkel való találkozást és kommunikációt, valamint a menedékkérő azon jogát, hogy jogi vagy egyéb tanácsadóval konzultálhasson. A Bíróság nem fogadta el a magyar kormány azon érvelését, hogy ezeket az intézkedéseket a megtévesztésen alapuló, jogellenes bevándorlás elleni küzdelem igazolja és hogy ez a szabályozás csak a menedékjogi eljárás visszaélésszerű igénybevételéhez nyújtott segítséget kívánja gátolni.
Az Európai Bíróság megállapította, hogy a magyar szabályozás olyan magatartásokat is büntet, amelyek nem tekinthetőek visszaélésszerű vagy csalárd joggyakorlásnak, például olyan esetben, amikor a menedékkérelem benyújtásához nyújtott segítséget az eljárási szabályok tiszteletben tartásával és az eljáró hatóság érdemi megtévesztésére irányuló szándék nélkül nyújtják. A Bíróság kiemelte, hogy különösen problémás ezen körben, hogy a magyar szabályozás alapján bűncselekményt követ el az is, aki menedékjog iránti kérelem előterjesztéséhez vagy benyújtásához oly módon nyújt segítséget, hogy tudatában van annak, hogy e kérelem a magyar jogszabályok szerint nem részesülhet kedvező elbírálásban, de úgy véli, hogy e rendelkezések ellentétesek többek között az uniós joggal.
A magyar szabályozás azon oknál fogva is ellentétes az uniós joggal, hogy arra kötelezi a segítséget nyújtani kívánó személyt, hogy a kérelem benyújtásától kezdve vizsgálja meg, hogy a kérelem kedvező elbírálásban részesülhet-e a magyar jog alapján. Ilyen tudás nem várható el senkitől, másrészt mivel a segítő személyek szabadságvesztéssel büntethetőek pusztán amiatt, hogy tudniuk kellett arról, a kérelem nem lehet sikeres, ez minden fajta segítség jogszerűségét kérdésessé teszi.
Visszatérve a magyar kormány visszaéléssel kapcsolatos érveire, a Bíróság kifejti, hogy a menedékjog iránti kérelem benyújtásához nyújtott segítség még nem tekinthető az Európai Unió területére történő jogellenes beutazást vagy jogellenes tartózkodást elősegítő tevékenységnek. Az ítélet szerint a magyar szabályozás korlátozza az uniós jog, különösen a nevezett irányelvek által biztosított jogokat és ez a korlátozás nem igazolható észszerűen.
Az ügy részleteiről a Magyar Jogász Egylet Egyenesen Luxembourgról podcastjának legfrissebb epizódjában beszél Lehóczky Balázs, az Európai Bíróság sajtóreferense.
Forrás:
C-821/19. sz. ügyben hozott ítélet Európai Bizottság kontra Magyarország (A menedékkérők számára történő segítségnyújtás bűncselekménynek minősítése), ECLI:EU:C:2021:143
Szerző: Szalai Anikó
Az Egyenesen Luxembourgból Podcast e heti témái: Google bírság, európai polgári kezdeményezés és a Bíróság döntése a menedékkérők részére történő segítségnyújtás hazai büntetőjogi szankciói kapcsán