Az ideiglenesen menekültügyi védelemben részesülő joga a családegyesítéshez az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt – túl hosszú-e a három évnyi várakozási idő?

M.A. szíriai állampolgár a szír konfliktus elől Dániába menekült 2015 tavaszán. A dán hatóságok egy évre ideiglenes védelemben részesítették, amelyet utána évente meghosszabbítottak, viszont nem találták indokoltnak a menekültté nyilvánítását. Ezt a döntést arra alapították, hogy vizsgálatuk szerint M. A. nem szenvedett el személyes üldöztetést Szíriában. M. A. 2015 őszén kérte a dán hatóságoktól, hogy a Szíriában tartózkodó feleségével egyesítsék. A hatóságok ezt megtagadták arra hivatkozással, hogy azt csak a menekült státuszt élvező személyek kérhetik, valamint akik a kérést megelőző három évben rendelkeztek Dániában állandó tartózkodási engedéllyel. Tekintettel az ideiglenes védelemre, ilyen engedélye M. A.-nak nem volt.

M. A. ügye végigjárta a dán bíróságok által nyújtott jogorvoslati rendszert, végül a dán Legfelsőbb Bíróság elé került, amely a 2018-ban hozott ítéletében úgy találta, hogy az államok egyéni mérlegelési jogába tartozik annak eldöntése, hogy mennyi tartózkodási idő után teszik lehetővé a családegyesítést. Véleményük szerint a dán hatóságok eljárása nem ütközött bele az Emberi Jogok Európai Egyezményének 8. cikkébe.

Ezzel szemben az Emberi Jogok Európai Bírósága 2021 nyarán hozott ítéletében megállapította az egyezmény 8. cikkében garantált magánélethez való jog sérelmét.

Ez volt az első olyan ügy az EJEB előtt, ami a családegyesítéshez kapcsolódó várakozási idő hosszával volt kapcsolatos. Megerősítette a Bíróság, hogy a tagállamok mérlegelési jogköre széles az idegenjog, a területükre való belépés, a menekültügy és a családegyesítés területén. Elismerte az EJEB, hogy elfogadható a nem azonos bánásmód a menekültekkel és azokkal szemben, akik ennél alacsonyabb szintű, ideiglenes védelemben részesülnek külföldiként. Azt viszont már nem helyeselte a strasbourgi fórum, hogy a releváns dán jogszabály nem tette lehetővé a kérelmezők egyéni helyzetének vizsgálatát, hanem minden személyes körülményre tekintet nélkül írta elő a három éves várakozási időt. Az állam nem tudott megfelelő egyensúlyt teremteni az állam és az egyén érdeke között. A kérelmező részére 10.000 EUR kártérítést ítélt meg a bíróság. 2019 őszén egyébként a dán hatóságok engedélyezték a családegyesítést, mivel letelt a három éves várakozási idő és M. A. megszerezte a tartózkodási engedélyt.

Forrás: M.A. v. Denmark, ECHR Application No. 6697/18, Grand Chamber Judgment of 9 July 2021, Strasbourg. https://hudoc.echr.coe.int/fre#{%22itemid%22:[%22001-211178%22]}

Szerző: Szalai Anikó