Második alkalommal publikált a Kúria olyan bírósági határozatot, amelyben az interneten elkövetett rágalmazás és becsületsértés elkövetési helyének meghatározásával kapcsolatos értelmezési kérdésben foglalt állást. Az első határozat (BH2016. 167.) kifejezetten a Facebook használatával kapcsolatban született, az ott rögzített elvi tételt erősíti meg a most született BH2022. 65. határozat. Eszerint az interneten közléssel megvalósult rágalmazás vagy becsületsértés esetén a bűncselekmény elkövetési helye a weboldalt működtető szerver helye és nem a szervert üzemeltető gazdasági társaság székhelye, valamint nem is az elkövetőnek az elkövetés időpontjában adott tényleges tartózkodási helye.
Ezt az elvi tételt a Kúria mindkét ügyben ún. kijelölési eljárásban fogalmazta meg, amikor is a rágalmazás miatt indult magánvádas büntetőeljárásban negatív illetékességi összeütközés jött létre, azaz több bíróság állapította meg az illetékességének hiányát. A kijelölési döntés lényege szerint sem a terhelt elkövetéskor adott tényleges tartózkodási helye, sem az érintett weboldalt üzemeltető gazdasági társaság székhelye nem illetékeségi ok, az elkövetés helyét a szerver tényleges működési helye határozza meg.
Mindkét ügyben közös elem, hogy a szerver ténylegesen külföldön működött: a Facebook esetében – legalábbis a Kúria szerint – az Amerikai Egyesült Államokban, a második ügyben pedig egy szlovákiai telephelyen. A Facebook-döntés alapvető problémája, hogy a Kúria köztudomású tényként hivatkozott arra, hogy a Facebook-szerver az USA-ban működik, holott erre nézve bizonyítást kellene felvenni, számos szerver működik a világ különböző pontjain, így Európában is. Ehelyett megelégedett azzal, hogy a külföldi elkövetési hely esetére irányadó Be. szabályt alkalmazta, és az abban az ügyben ismert terhelt magyarországi lakóhelye alapján jelölte ki az eljárásra illetékes bíróságot [a most hatályos Be. 22. § (1) bekezdése szerinti szabály]. A második ügyben az eljárási ismeretlen tettes ellen folyt, a magánvádas ügyben a tettes felderítésére a bíróság által elrendelt nyomozás során derült fény arra, hogy a szerver Szlovákiában üzemel. Mivel a tettes ismeretlen volt, és így a kisegítő lakóhelyi illetékességi szabály sem volt alkalmazható, a Kúria a Be. 22. § (3) bekezdése alapján a Pesti Központi Kerületi Bíróságot jelölte ki az eljárás lefolytatására.
Mindkét ügynek érdekes vonása, hogy a Kúria kizárólag a Be. szerinti illetékesség kérdésével foglalkozik, és miután megállapítja, hogy az elkövetési hely külföldön található, nem foglalkozik azzal, hogy a Btk. joghatósági szabályaira ez milyen hatással van. Kritikai megjegyzésünk nem elsősorban a kérdés absztrakt tárgyalását hiányolja, hanem hogy a bírósági határozatok a konkrét ügyre nézve sem rögzítik a joghatósági szabályok megváltozását. Ha ugyanis az elkövetési hely külföld, a Btk. területi hatályát megalapozó belföldi elkövetési hely elesik, és kisegítő szabályokat kell alkalmazni. Így a magyar állampolgár elkövetőkre vonatkozó aktív személyi elv [Btk. 3. § (1) bek. c) pont], vagy nem magyar állampolgár elkövető esetén a – 2012. évi Btk.-ba újonnan beiktatott – passzív személyi elv [Btk. 3. § (2) bekezdés b) pont] alapozhatja meg a Btk. hatályát, utóbbi esetben akkor, ha a sértett magyar állampolgár vagy magyar honosságú jogi személy. A BH 2022. 65. számon publikált döntés tényállása különösen jól rámutat erre a problémára, hiszen az eljárás ismeretlen tettes ellen folyt, akinek így az állampolgársága is ismeretlen. Azaz ebben ügyben sem a területi, sem – a tettes személyének a felderítéséig – az aktív személyi elv nem alkalmazható, egyedül a passzív személyi elv alapozhatja meg a Btk. hatályát.
Az említett bírósági határozatok tehát adósak maradnak azzal, hogy hangsúlyozzák: ha az elkövetés helye külföldi, az elsődleges tisztázandó kérdés a Btk. területi és személyi hatálya. A Be. szerinti illetékesség kérdése ugyanis csak akkor merül fel valójában, ha a cselekmény elbírálása egyáltalán a magyar joghatóság alá tartozik. Márpedig mindkét BH-nak az illetékességi okra tett megállapítása olyan, hogy annak – az internet globális rendszerként működéséből fakadóan – gyakori hatása a Btk. területi hatályának megszűnése. Az elvi tétel egyenes – és egyben aggályos – következménye, hogy ha Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárok követnek el egymás sérelmére ilyen cselekményeket, akkor a magyar joghatóság hiányozni fog, annak ellenére, hogy mind a tettes, mind a sértett az országban tartózkodik az elkövetés időpontjában. Még inkább problémás helyzet jöhet létre olyan sértett nélküli bűncselekmények esetén, mint pl. a közösség elleni uszítás, ami egyébként Magyarországon élő társadalmi csoportok ellen irányulhat. Ilyen helyzetekre egyedül a Btk. 3. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt, ún. képviseleti elv nyújthat megoldást, annak azonban alapvető büntethetőségi feltétele a kettős inkrimináció (ami mind a rágalmazás, becsületsértés, mind például a közösség elleni uszítás esetén problematikus lehet), továbbá hogy a legfőbb ügyész rendelje el a büntetőeljárás megindítását [Btk. 3. § (3) bek.].
Szerző: Szomora Zsolt
A Kúria által hivatkozott joghézag nyomán módosul a Büntető Törvénykönyv