Az önkormányzati bérlakásokkal kapcsolatos véleménynyilvánítás közügyekben való szólásként fokozott alapjogi védelmet élvez

Az alapul fekvő büntetőügyben megállapított tényállás szerint a terhelt olyan közösségi oldalt hozott létre, amelyen egy ingatlankezelő és vagyongazdálkodó zrt. (a magánvádló) szegedi bérlakásokkal összefüggő tevékenységével kapcsolatban tett közléseket. A közösségi oldalon az indítványozó arról írt, hogy a magánvádló felelőtlenül gazdálkodik, a város lakáspolitikája felelőtlen, és kifejtette azt is, hogy szerinte a magánvádló hűtlen és hanyag kezeléssel vádolható, és felelős „életveszély fenntartásáért, cselekvőképtelen és kiskorú személyek veszélyeztetéséért is”. Egy későbbi bejegyzés költői kérdésként tette fel: „Mi ez, ha nem ingatlan panama?” Más bejegyzésében a rendészeket becsmérlő kifejezéssel illette.

 A Szegedi Járásbíróság, majd jogerősen a Szegedi Törvényszék állapította meg a terhelt bűnösségét rágalmazás vétségében, kijelentéseit a becsület csorbítására alkalmas – a magánvádló büntetőjogi felelősségét állító – tényállításnak minősítette. Továbbá hivatkozott az Alkotmánybíróság 3145/2018. (V. 7.) AB határozatára, amely szerint az tekinthető közszereplőnek, aki a nyilvánosság előtti szereplés igényével lép fel és ennek során tevékenységével, mondanivalójával jelentős hatást gyakorol a társadalomra. A magánvádlót pedig nem tartotta ebbe a körbe sorolhatónak. A terhelt a jogerős ítélettel szemben alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, elítélését a véleményszabadság alapjogát sértőnek találta.  

Az Alkotmánybíróság 3465/2020. (XII. 22.) AB határozatával a másodfokú ügydöntő határozatot megsemmisítette. A határozat – a 3329/2017. (XII. 8.) AB határozatra hivatkozással – felidézi azt a kétlépcsős alapjogi tesztet, amelyet a büntetőjogi személyiségvédelmet szolgáló Btk.-beli tényállások és a véleményszabadság kollíziójának mérlegeléséhez kell alkalmazni: első lépésként azt kell vizsgálni, hogy az adott közlés a közügyekben való megszólalást, a közérdekű vitában kifejtett álláspontot tükröz-e, vagyis a közügyek szabad vitatásával áll-e összefüggésben. Második lépésként a bíróságnak azt kell eldöntenie, hogy a közlés tényállításnak vagy értékítéletnek minősül-e, ez utóbbi elhatárolás fogja az alapjogi korlátozás megengedhető mértékét meghatározni. Érdemes megjegyezni, hogy az AB határozatban írtakkal ellentétben ez a teszt nem 2017-ben, hanem – büntetőüggyel összefüggésben – már 2014-ben megjelent az AB gyakorlatában [13/2014. (IV. 18.) AB határozat].

Így a panaszeljárásban az AB elsőként azt vizsgálta, hogy a közlés „közügyekben való megszólalásnak” minősül-e. A közéleti vita fogalma nem csupán természetes személy közszereplők magatartását foglalja magában, hanem (cégjogi besorolásuktól függetlenül) szervezetek működésére is kiterjedhet, ha azoknak közéleti, társadalmi jelentőségük van. Jelen esetben a magánvádló tevékenysége önkormányzati bérlakásokkal való gazdálkodásra, hasznosításra irányul. Figyelembe véve, hogy a magánvádló e tevékenysége során egy államcél megvalósulásához járul hozzá [„Magyarország törekszik arra, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést mindenki számára biztosítsa”, Alaptörvény XXII. cikk (1) bekezdés], és eközben nemzeti vagyont kezel [az állam és a helyi önkormányzatok tulajdona nemzeti vagyon, Alaptörvény XXXVIII. cikk (1) bekezdés], megállapítható, hogy az indítványozó közlése egy közérdekű vitához kapcsolódik. A nemzeti vagyonnal való, egy államcél teljesülését szolgáló gazdálkodás értékelése egyértelműen a közéleti vita terepe. Az indítványozó ezen a területen fogalmazta meg álláspontját, amelyre így a véleménynyilvánítási szabadság fokozottabb védelme vonatkozik (AB határozat [29]-[30] bekezdés).

  Mivel a büntetőeljárásban eljáró bíróságok az alapjogi kollíziót nem az Alaptörvény IX. cikkéből következő szempontok alapján mérlegelték, így az sérti az indítványozó véleménynyilvánítási szabadságát. Ezért az Alkotmánybíróság a Szegedi Törvényszék jogerős ítéletét megsemmisítette.

Fontos kiemelni, hogy az AB közvetlen módon ez alkalommal sem mondta ki, hogy a cselekmény nem bűncselekmény, hanem az alapjogi mérlegeléshez szükséges szempontok figyelmen kívül hagyása miatt semmisítette meg az ítéletet. Ezzel együtt is, az AB indokolásából közvetve kiolvasható, hogy a mérlegelés alapjogi szempontból elfogadható eredménye szerint a cselekmény nem minősíthető bűncselekménynek.

Szerző: Szomora Zsolt