BH 2020. 356.
A Be. 456. § (1) bekezdése szerint a bíróság jogerős ügydöntő határozata végleges, mindenkire kötelező döntést tartalmaz a vádról, illetve a terhelt büntetőjogi felelősségéről, a büntetőjogi következményekről vagy ezek hiányáról. Ez a rendelkezés lényegében megegyezik a korábbi Be. szabályával, amely kimondta, hogy a bíróságnak az ügydöntő határozatban a vádról határoznia kell [1998. évi Be. 257. § (1) bek. 2. mondat].
Az azonos szabályozásra figyelemmel nincs ok változtatni a korábbi Be. nyomán kialakult következetes ítélkezési gyakorlaton, amely szerint ügydöntőnek azok a határozatok tekintendők, amelyekben a bíróság a Be. vonatkozó szabályai szerint lefolytatott bírósági eljárást követően a vádról határoz, az ügy érdemében hoz mindenkivel szemben kötelező érvényű, a terhelt büntetőjogi felelősségét megállapító, vagy őt felmentő ítéletet, illetve eljárást megszüntető végzést (EBH2004. 1016.).
Annak ellenére, hogy a bíróság az összbüntetésbe foglalást ítélettel mondja ki, az összbüntetési határozat ügydöntő határozatnak sem tekinthető, miután az összbüntetési ítélet a Be. 456. § (1) bekezdésében foglalt tartalmat nem hordoz. Ez nyilvánvalóan irányadó az összbüntetésbe foglalás iránti indítványt elutasító végzésére is. Így ezek felülvizsgálattal mint rendkívüli jogorvoslattal nem támadhatók (Be. 648. §).
Szerző: Szomora Zsolt
Veress Emőd: A szindikátusi szerződés