A Kúria által lefolytatott felülvizsgálati eljárás alapjául fekvő ügyben az ügyészség – a Be. XCIX. Fejezete szerinti – külön eljárásban egyezséget kötött a terhelttel bűnszervezetben elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntette miatt. Az egyezség alapján az ügyészség a vádlottal szemben pénzbüntetés kiszabását indítványozta a Btk. 396. § (8) bekezdése alapján, amely lehetővé teszi a büntetés korlátlan enyhítését arra az esetre, ha a terhelt az okozott vagyoni hátrányt a vádemelés előtt megtéríti. Ezt a terhelt az egyezségben vállalta. A törvényszék az egyezséget jóváhagyta és a vádlottal szemben az egyezségnek megfelelő mértékű pénzbüntetést szabott ki.
A jogerőre emelkedett ítélet ellen a Legfőbb Ügyészség terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, arra hivatkozással, hogy a kiszabott büntetés törvénysértő: a korlátlan enyhítés alapjául megjelölt Btk. 396. § (8) bekezdése ugyanis kizárja e kedvezményt akkor, ha a költségvetési csalást bűnszövetségben követték el. A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint ebből logikai következtetéssel az állapítható meg, hogy ha a törvény a bűnszövetség esetére kizárja a kedvezményt, akkor az a bűnszervezetre mint a bűnönszövetségnél súlyosabb társas elkövetési alakzatra sem alkalmazható.
A Kúria ezzel az állásponttal nem értett egyet. Felülvizsgálati végzésében kifejti, hogy az említett törvényi szabályozás megszövegezése megfelel a normavilágosság követelményének és a társas elkövetési formák közül kizárólag a bűnszövetséget határozza meg kizárási okként.
Ezért a nulla poena sine lege elvének sérelmét eredményezné a felülvizsgálati indítványban foglalt analógia alkalmazása. Az analógia tilalma a büntetőjog általános részére is kiterjed. A bűncselekmény jogkövetkezménye vonatkozásában sem engedhető meg az analógia alkalmazása, a törvényben előírt korlátlan enyhítés kizárására vonatkozó rendelkezést sem lehet kiterjeszteni a törvényben meg nem határozott társas elkövetési formákra (BH [107] – [108]).
A Kúria határozatának meggyőző erejét az adja, hogy a fenti, szigorú szöveg szerinti értelmezésen túl részletes rendszertani értelmezéssel is alátámasztja ezt az álláspontot, ezzel semlegesítve a felülvizsgálati indítványban alkalmazott logikai értelmezést.
A rendszertani értelmezés alapján a bűnszövetség mint minősítő körülmény a Btk. Különös Részében a büntetőjogi tényálláson belül súlyosabb minősítést eredményez. A bűnszervezet ezzel szemben a Btk. Általános Részében meghatározott szigorúbb jogkövetkezményeket eredményez, a büntetési tételkeretet növelő tényező. E szervezett bűnelkövetési forma súlyosabb jogkövetkezményei nem a Btk. különös részi törvényi tényállásaihoz, hanem a Btk. általános részi büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezésekhez kapcsolódnak. A bűnszervezetben elkövetés kétségkívül a társas elkövetés legsúlyosabb formája, amelyhez kétségtelenül hátrányosabb jogkövetkezmények fűződnek, de mint önálló jogintézményhez. Így a bűnszövetségre vonatkozó szabályok nem alkalmazhatóak a bűnszervezetben elkövetés megállapítása esetében, lényegében a két jogintézmény kizárja egymást. Ezt fogalmazza meg a Btk. 459. § (1) bekezdés 2. pontja is azzal, hogy a bűnszövetség negatív feltételeként jelöli meg, hogy megállapítására akkor van törvényes lehetőség, „ha nem jön létre bűnszervezet”. Ha mind a két társas elkövetési forma megállapításának törvényi feltételei fennállnak, akkor bűnszervezet megállapításának van helye. Ennek indoka, hogy a jogalkotó a bűnszervezethez súlyosabb jogkövetkezményeket fűz, azonban ez nem eredményezi a két jogintézmény különállóságának megszüntetését. Az egymást kizáró voltukat egyértelműen jelzi a Btk. 91. § (3) bekezdése is, amely szerint a bűnszervezet esetében a bűnszövetségben történő elkövetésre megállapított jogkövetkezmények nem alkalmazhatók (BH [111]-[117]). Ezért a felülvizsgálati indítványnak a Kúria a nem adott helyt.
A Kúria a felülvizsgálat megengedhetősége kapcsán tett fejtegetéseiben alapvető tételeket fogalmazott meg az büntetőeljárási egyezségre, valamint a terhelt előkészítő ülésen tett vallomásának a bizonyítékként felhasználhatóságára is.
A felülvizsgálati indítvány szerint az egyezség jóváhagyásának a Be. 733. §-ában rögzített feltételei között az egyezség tárgyát képező büntetés törvényessége ugyan kifejezetten nem szerepel, a bíróság azonban törvénysértő büntetés kiszabására nem kötelezhető, ezért a Be. 734. § (1) bekezdése szerint a bíróság dönthet úgy, hogy az egyezség jóváhagyásának – a feltételek fennállta esetén is – akadálya van. A Kúria döntése rendszertani és teleologikus értelmezéssel megerősíti ezt az álláspontot és kimutatja, hogy az egyezségre vonatkozó előírásokon, e külön eljárás szabályozásában (melyet a törvény miniszeri indokolása is tükröz) végigvonul az egyezség törvényességének követelménye. Bár az egyezségnek megfelelően kiszabott szankció ellen a Be. a fellebbezés lehetőségét kizárja, amennyiben a büntetés vagy intézkedés törvénysértő, akkor ennek rendkívüli jogorvoslat keretében történő kiküszöbölése nem eredményezi a fellebbezési jog kizártságára vonatkozó törvényi előírás megkerülését (BH [79]]. E törvénysértésre való hivatkozás felülvizsgálati okot képez.
Eljárásjogi szempontból – az új Be. alkalmazásában – szintén jelentős megállapítása a felülvizsgálati végzésnek, hogy a terheltnek az előkészítő ülésen a törvényi figyelmeztetéseket követő kihallgatása szabályszerűen beszerzett bizonyíték forrása. Az egyezség jóváhagyásának megtagadása esetére a törvény nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy az e terhelti vallomásból megszerzett bizonyíték felhasználása a büntetőeljárásban kizárt. Így a vallomásában előadottak törvényes, így a további eljárás során felhasználható bizonyítéknak minősülnek (BH [95]-96]).
Szerző: Szomora Zsolt
Elhunyt Erdei Árpád, a Magyar Jogász Egylet korábbi főtitkára (1939-2021)