• Menu
  • Skip to right header navigation
  • Skip to main content
  • Skip to secondary navigation
  • Ugrás az elsődleges oldalsávhoz
  • Ugrás a lábléchez

Before Header

  • EN

Magyar Jogász Egylet

  • Rólunk
    • A Magyar Jogász Egyletről
    • Az MJE szervezete
    • Tudományági szakreferenseink
    • Közzétételi kötelezettségek, dokumentumok
    • Együttműködő partnereink, támogatóink
    • Kapcsolat
  • Területi szervezetek
  • Jogélet
    • Publikációs szemle
    • Konferenciák
    • Egyleti hírlevelek
    • Jogalkalmazás
    • Jogalkotás
    • Pályázati hírek
    • Külföld
    • Interjúk
    • Deák Ferenc-díjasok
  • Szakosztályok, bizottságok
  • Média
    • Videók
    • Podcast
  • Tudástár, linkgyűjtemény
    • Tudástár
    • Linkgyűjtemény
  • Jogászegyleti Értekezések
  • Képzések
  • Keresés
  • EN
  • Rólunk
    • A Magyar Jogász Egyletről
    • Az MJE szervezete
    • Tudományági szakreferenseink
    • Közzétételi kötelezettségek, dokumentumok
    • Együttműködő partnereink, támogatóink
    • Kapcsolat
  • Területi szervezetek
  • Jogélet
    • Publikációk
    • Konferenciák
    • Egyleti hírlevelek
    • Jogalkalmazás
    • Jogalkotás
    • Pályázati hírek
    • Külföld
    • Interjúk
  • Szakosztályok, bizottságok
  • Média
    • Videók
    • Podcast
  • Tudástár, linkgyűjtemény
    • Tudástár
    • Linkgyűjtemény
  • Jogászegyleti Értekezések
  • Képzések

Családi kapcsolattartás és letartóztatás – újabb elsőbbségi alkotmányossági kérdést döntött el a francia Alkotmánytanács: nem történt jogalkotói mulasztás, a családi élet garanciái nem sérültek

A francia Alkotmánytanács 2021. január 21-én francia büntetőeljárási és büntetésvégrehajtási jogszabályok felülvizsgálatával kimondta, hogy a jogalkotót nem terheli felelősség a családi élethez való jog személyesen történő érvényesítésének garanciáinak megalkotásával összefüggő mulasztás miatt az (előzetes) letartóztatásban lévők és családtagjaik vonatkozásában, hiszen a jogi szabályok számos alternatív módot is biztosítanak a kapcsolattartásra.

2021-02-03

alkotmánybíróság büntetésvégrehajtás büntetőeljárás családi élethez való jog fogvatartás Franciaország igazságszolgáltatás Jogalkotás jogalkotó felelőssége Joggyakorlat kapcsolattartás Külföld letartóztatás QPC

Az Alkotmánytanács (CC) eljárását még 2020. októberében kezdeményezte a Semmitőszék (Cour de Cassation), összesen négy QPC kérdésben, amelyek a 2009. november 24-én elfogadott 2009-1436. sz. (büntetésvégrehajtási) törvény (loi) 22. és 35. cikkeinek az alkotmány alapjogokat garantáló rendelkezéseivel voltak kapcsolatosak, de a 2021. január 21-én közzétett határozatában a CC tekintettel volt a francia Be. egyes rendelkezéseire és az Alkotmánytanácsra vonatkozó törvényi és rendeleti szabályokra is.

A 2009-es törvény egyik kifogásolt rendelkezése (22. cikk) szerint a fogvatartási hely vezetése biztosítja a fogvatartottak méltóságát és alapjogait, és csak a fogvatartással, a biztonság fenntartásával, az intézmény rendjének védelmével, valamint a visszaesés megelőzésével és az áldozatok védelmével lényegileg összefüggő korlátozásokat alkalmazhat – tekintettel a fogvatartottak életkorára, egészségi állapotára, fogyatékosságára vagy személyiségére. A törvény 35. cikke a családtagokkal való kapcsolattartás kapcsán kimondja, hogy az a családtagok által megvalósított látogatások során érvényesül, vagy akkor, ha az elítélt helyzete megengedi azt, hogy látogatás céljából a büntetésvégrehajtási intézmény elhagyására engedélyt kaphasson. Látogatásokra a családtagoknak legalább heti 3 alkalommal kell lehetőséget adni, míg az elítéltek számára legalább heti egy alkalommal. A szabályozásból az is kiderül, hogy az illetékes közigazgatási hatóság az ilyen engedélyek kiadását – indokolt határozatban – kizárólag a rend és a biztonság fenntartása, valamint bűncselekmény elkövetésének megelőzése okán tagadhatja meg.

Az ügyben érintett indítványozó érvelése szerint e szabályok nem számolnak a családi kapcsolattartáshoz kapcsolódó jog érvényesülésével egy (előzetes) letartóztatásban lévő személy esetében a nyomozás időtartama alatt a fogvatartás helyének megállapítása kapcsán. Amennyiben tehát a fogvatartás helye túl távol esik a családi lakóhelytől, így a fogvatartottat megfosztják a családtagokkal való kapcsolattartás jogától. Más szóval „e rendelkezések figyelmen kívül hagyják a normális családi élet viteléhez való jogot”. Az elsőbbségi alkotmányossági kérdés tehát a fent ismertetett jogi szabályok azon részére vonatkozik, amelyek rögzítik, hogy a fogvatartottaknak „joguk van ahhoz, hogy őket családtagjaik vagy más személyek meglátogassák, legalább hetente három alkalommal”, tekintettel a látogatást korlátozó jogalapokat rendező 35. cikk rendelkezéseire.

A CC szerint a jogalkotó felelőssége, hogy az alkotmány 34. cikke alapján a büntetőeljárásokra vonatkozó garanciális szabályokat megállapítsa az (előzetes) letartóztatásba (détention provisoire) vett személyek vonatkozásában. Az ezen személyek számára biztosított alkotmányos jogok között foglal helyet a családi élet viteléhez fűződő jog (droit de mener une vie familiale), amely az 1946-os alkotmány preambulumának (ti. „alkotmányossági blokk” ezen részének, ld. Boissy, 2002, 13-21.) 10. bekezdéséből ered. Annak ténye, hogy a jogalkotó nem vagy tévesen ismerte fel jogalkotási kötelezettségének létét egy adott kérdésben, a CC szerint nem hozható fel hivatkozásként elsőbbségi alkotmányossági kérdés alátámasztására, csak abban az esetben, ha ez a tévedés egy az alkotmány által védelmezett jogra vagy szabadságra önmagában hatással van.

A CC mérlegelése alapján pedig a nyomozás időtartama alatt az indítvány által kifogásolt szabályok egyike sem gátolja a fogvatartott személy (vagy családja) lakóhelyének figyelembevételét a fogvatartás helyének meghatározásakor. Ilyen esetekben az elsődleges szempont annak a „közelségnek” a biztosítása, amely a nyomozásban érintett személyek (terheltek) és a nyomozás során eljáró szervek vonatkozásában releváns. A hely megválasztását tehát alapvetően a nyomozás érdekei orientálják és azt egyszerűsítsék, hogy a nyomozás során adott esetben a terhelt fizikai megjelenése az eljáró bíró előtt vagy nyomozati cselekményeknél biztosítható legyen.

Ezen a felül a CC tekintetbe vette azt is, hogy a nyomozás során számos szabály biztosítja az eljárás alá vont személy és családja kapcsolattartását, amelyek lehetővé teszik a legalább heti három alkalommal történő érintkezést. Ha a lakóhely és a fogvatartás helyetti távolság miatt ezen garancia hatékonysága változó, akkor más rendelkezések segítik a családi kapcsolatok ápolását, többek között pl. egy három havonta egyszeri családi életre alkalmas meg nem figyelt egységben (UVF, unité de vie familiale), ezen kívül pedig például szóban (telefonon) és írásban is kapcsolatot tarthat a családtagjaival a fogvatartott.

Az irányadó szabályok áttekintését követően a CC arra a következtetésre jutott, hogy a jogalkotót nem terheli alkotmányos felelősség mulasztás miatt a családi élethez való jog érvényesítéséhez kapcsolódó jogi garanciák kidolgozásának hiányosságaival kapcsolatban. Az indítványokat elutasította és az abban támadott rendelkezések alkotmányosságát állapította meg. 

Szerző: Sulyok Márton

További híreink

Bállal zárta a jogásznapot a Magyar Jogász Egylet Csongrád-Csanád Vármegyei Szervezete

A Kúria szerint a kisajátított ingatlanon földhasználati joggal rendelkező és kártalanításban részesülő személyt a bíróságnak értesítenie kell az érdekeltként való perbelépés lehetőségéről

A Kúria a hatósági eljárást megindító kérelem visszautasításának szabályait értelmezte ítéletében

Kártérítési igény környezetvédelmi normák megsértéséért? – válogatás az Európai Bíróság 2022 év végi ítéleteiből – Podcast

A kiadatás jogintézményénél különbség tehető a saját állampolgár és a más tagállamból jövő uniós polgár között

Módosultak a tényálláshoz kötöttség szabályai a harmadfokú büntetőeljárásban

Rövid időtartamú ingatlanbérlet Olaszországban: az Airbnb-nek is forrásadót kell fizetnie

2023. január 1-től módosultak a pótmagánvádas és a magánvádas eljárás szabályai

Az ügyvédi munkadíjaknak pusztán az óradíj elve szerinti megfizetését előíró kikötés tisztességtelen az EUB szerint, ha annak pénzügyi következménye nem világos és átlátható a fogyasztónak

Előző bejegyzés « A járvány és a munka világa
Következő bejegyzés A Gazdaság és Jog duplaszámával Sárközy Tamásra emlékezik »

Footer

  • Rólunk
  • Területi szervezetek
  • Jogélet
  • Szakosztályok, bizottságok
  • Stúdióbeszélgetések, interjúk
  • Tudástár
  • Képzések
  • Kapcsolat

Magyar Jogász Egylet
1054 Budapest, Szemere utca 8.
mje@jogaszegylet.hu
+36 1 311 4013
+36 70 776 18 97

  • Facebook
  • Adatkezelési szabályzat

Magyar Jogász Egylet