Még február hónap végén hozott döntést a Kúria a Kfv.II.37.452/2020. sz. ügyben indított eljárásban, amelyben kimondta, hogy az Országgyűlés elnöke és annak Hivatala (továbbiakban együtt mint alperes, OGY) a Kp. 4. § (7) bek. 1. pont e) alpontja alapján nem minősülnek közigazgatási szervnek, és ezért az általuk hozott döntések sem lehetnek tárgyai közigazgatási jogvitának.
A kérdésre adott válasz az Azonnali Média Kft. mint felperes által indított eljárásban került kifejtésre, az alábbiakban a Kúria által ismertetett tényállásból és érvekből szemlézünk röviden:
A felperes az alperestől kapott elektronikus tájékoztatást a Kp. alapján egyedi döntésnek minősítve arra hivatkozott, hogy azok közigazgatási jogvita tárgyát képezhetik, és az azok alapjául szolgáló házelnöki rendelkezés (9/2013, módosította: 4/2019) hatályon kívül helyezését és megsemmisítését kérte a bíróságtól.
Az első és másodfokon eljáró bíróságok ezt az érvelést nem fogadták el és a keresetet elutasították, illetve az elutasítást helyben hagyták. Az elsőfokú végzés rögzítette, hogy az OGY Hivatala nem része az államigazgatásnak, az OGY elnöke pedig nem végez közigazgatási jogvita tárgyává tehető tevékenységet. Fellebbezést követően a másodfokú határozat – az elsőfokú döntést helybenhagyólag – kifejtette, hogy „a Kp. 4. § (7) bekezdés 1. pont e) alpontja a közigazgatási szerv fogalmát kitágítja, és funkcionálissá teszi, mely által közigazgatási szervnek minősülhet bármilyen szervezet vagy személy, akire jogszabály közigazgatási cselekmény megvalósítására vonatkozó hatáskört telepít –, és az elsőfokú bíróság is helyesen végezte el a Kp. által felállított többszintű, közigazgatási jogi jogvita és közigazgatási jogviszony definíciója elemeinek vizsgálatát.”
Ennek kapcsán az indokolás rögzítette, hogy „az államhatalom más ágaiba tartozó közhatalmat gyakorló szerv a közigazgatási szerv tág értelmezése esetén – azaz a Kp. 4. § (7) bekezdés alapján, az 1. pont e) alpontban meghatározott funkcionális közigazgatási szerv fogalomra figyelemmel – sem vonható közigazgatási szerv körébe, ha nem felel meg annak a kritériumnak, hogy jogszabály a közigazgatási cselekmény megvalósítására feljogosította.”
A jogerős végzéssel szemben a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelynek egyes érvelései megtörni látszanak azt az alkotmányjogi axiómának is tekinthető dogmatikai, rendszertani álláspontot, miszerint az OGY-re vonatkozó szabályok ún. tiszta alkotmányjogi normák, vagyis más jogág szabályozása annak kapcsán érvényesül. Utalt továbbá a kérelem az At. 28. cikkének jogalkalmazást orientáló rendelkezései kapcsán a Kp. 4. §-hoz fűzött indokolására, amely a népképviselet helyi szerveit (önkormányzati képviselőtestületet) közigazgatási szervnek minősítette, és ezért per analogiam az OGY ilyen mivoltát látta igazolnak.
A felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Kúria e vonatkozásokban az alábbi kijelentéseket tette: Az Ogytv. felperes által megjelölt azon rendelkezései (melyeket nem tekintett a felperesi álláspont alkotmányjogi normának, így megalapozva a bíróság hatáskörét a jogvita eldöntésére) valójában alkotmányjogi normák, hiszen „a közjogi szervek, így az Országgyűlés és azok szervei gyakorolhatnak közigazgatási-hatósági jogkörhöz nagyon hasonló jogköröket és azokkal a hatásuk is azonos lehet, de ténylegesen mégsem közigazgatási feladattal való felruházottságról van szó, és mivel nem közigazgatási feladatot látnak el, hiszen más közjogi alrendszerhez tartoznak, ezért nem a közigazgatási bíróság feladata jogorvoslatot nyújtani.”
Az Alaptörvény 28. cikk kapcsán a Kp. 4. §-hoz fűzött indokolás vonatkozásában a Kúria pedig úgy foglalt állást, hogy „az Országgyűlés szervezeti egységei és a Mötv. hatálya alá tartozó helyi önkormányzatok szervei párhuzamba állítása a jogvita megítélése vonatkozásában azért nem helytálló, mert a Kp. 4. § (7) bekezdése a közigazgatási szerv körében annak 1. pont b) alpontjában az önkormányzat képviselő-testületét és szervét kifejezetten nevesíti. Mindez a Kúria álláspontja szerint az alperesi érvelést erősíti, ugyanis a Kp. 4. § (7) bekezdés 1. pont b) alpontja adja meg azt a külön felhatalmazást, amely közigazgatási jellegű cselekmény végzése esetében a közigazgatási szervvé minősítést jelentheti.”
Ezen kívül elvi éllel kimondta az ítélet azt is, hogy „a Kp. 4. § (7) bekezdés 1. pont e) alpontja szinte határok nélkülivé tette a közigazgatási szervek meghatározhatóságát, és a közigazgatási perrendtartás funkcionális közigazgatási szerv fogalma szerint a végzett tevékenység jellege, annak mibenléte a döntő tényező általában a közigazgatási szerv meghatározhatóságakor, és a rendészeti jogkör gyakorlása jellemzően, funkcionális szempontból közigazgatási jellegű cselekménynek ítélhető meg.”
Végső döntésében a Kúria tehát fenntartotta hatályában a támadott másodfokú döntést és kimondta, hogy az alperes (OGY elnöke és OGY Hivatala) nem közigazgatási szervek a Kp. 4. § szabályai értelmében, aktusaik pedig (a vitatott házelnöki rendelkezések és az azok alapján hozott „egyedi döntések”) nem lehetnek közigazgatási jogvita tárgyai.
Szerző: Sulyok Márton
Új bűncselekménytani monográfia gazdagítja a magyar büntetőjogi szakirodalmat