Gátolja-e az EU alapvető szabadságait, ha az ügyvédi társaság tulajdonosai csak ügyvédek lehetnek?

Az ügy központi kérdése az volt, hogy a német ügyvédi jogállásra vonatkozó szabályok, amelyek előírják, hogy ügyvédi társaságok tulajdonosi többségét ügyvédek birtokolják, összeegyeztethetők-e az Európai Unió alapvető szabadságai, különösen a letelepedés szabadsága (EUMSZ 49. cikk) és a tőke szabad mozgása (EUMSZ 63. cikk) elveivel.

Az ügy alapját a német Halmer Rechtsanwaltsgesellschaft UG (HR) ügyvédi társaság és a Müncheni Ügyvédi Kamara közötti jogvita képezte. A HR, egy német tőkeegyesítő társaság, eredetileg Daniel Halmer ügyvéd irányítása alatt állt. Később a társaság tulajdonosi szerkezete megváltozott, miután Halmer az üzletrészek 51%-át egy osztrák társaság, a SIVE Beratung und Beteiligung GmbH számára átruházta. A HR létesítő okiratában biztosították, hogy a társaság ügyvezetése kizárólag ügyvédi kamarai tagok kezében maradjon, a függetlenség fenntartása érdekében.

A Müncheni Ügyvédi Kamara azonban visszavonta a HR ügyvédi kamarai nyilvántartásba vételét, arra hivatkozva, hogy a társaság új tulajdonosi szerkezete sérti a német ügyvédi jogállásra vonatkozó szabályokat. E szabályok előírják, hogy ügyvédi társaságokban az üzletrészek és a szavazati jogok többsége ügyvédek tulajdonában kell maradjon. A HR az ügyet a bajor tartományi ügyvédi bíróság elé vitte, amely előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesztett az Európai Unió Bírósága elé.

Az ügy központi kérdése az volt, hogy a német ügyvédi jogállásra vonatkozó szabályok, amelyek előírják, hogy ügyvédi társaságok tulajdonosi többségét ügyvédek birtokolják, összeegyeztethetők-e az Európai Unió alapvető szabadságai, különösen a letelepedés szabadsága (EUMSZ 49. cikk) és a tőke szabad mozgása (EUMSZ 63. cikk) elveivel.

Az ügy érintette továbbá a 2006/123/EK irányelv rendelkezéseit, amelyek célja a szolgáltatások szabad mozgásának elősegítése és a belső piac akadályainak lebontása. A kérdés az volt, hogy a német szabályozás arányosan korlátozza-e e szabadságokat, és megfelelően szolgálja-e az ügyvédi függetlenség és a jogi szolgáltatások igénybevevőinek védelmét.

A Bíróság megállapította, hogy a német szabályozás korlátozza mind a letelepedés szabadságát, mind a tőke szabad mozgását, mivel megakadályozza, hogy nem ügyvédek többségi tulajdont szerezzenek ügyvédi társaságokban. Ugyanakkor az ilyen korlátozás nem feltétlenül jogellenes, ha közérdeken alapuló kényszerítő indokok, például az ügyvédi függetlenség védelme igazolják azt.

A Bíróság szerint a német szabályozás célja, hogy megakadályozza a nem ügyvédi tulajdonosok olyan befolyását, amely veszélyeztetné az ügyvédi társaságok függetlenségét. Ez a cél közérdeken alapuló kényszerítő indoknak tekinthető. Az ügyvédi függetlenség kulcsfontosságú a jogi szolgáltatások iránti bizalom fenntartása és az igazságszolgáltatás hatékony működése szempontjából.

A Bíróság vizsgálta, hogy a német szabályozás arányos-e a kitűzött céllal. Megállapította, hogy a szabályozás alkalmas az ügyvédi függetlenség védelmére, ugyanakkor szigorúan ellenőrizni kell, hogy a korlátozás nem haladja-e meg a cél eléréséhez szükséges mértéket. Például, ha a társaság szabályozási és szervezeti keretei biztosítják az ügyvédi vezetés függetlenségét, a tulajdonosi korlátozás indokoltsága csökkenhet.

A Bíróság hangsúlyozta, hogy az ügyvédi társaságok speciális jogállása és a társadalomban betöltött szerepük indokolttá tehet bizonyos tulajdonosi korlátozásokat. Azonban ezek a korlátozások nem lehetnek önkényesek, és figyelembe kell venniük a belső piac szempontjait.

Az Európai Unió Bírósága kimondta, hogy a német ügyvédi jogállásra vonatkozó szabályok, amelyek előírják, hogy az ügyvédi társaságok többségi tulajdonosai ügyvédek legyenek, összeegyeztethetők lehetnek az uniós joggal, ha arányosak, és valóban szükségesek az ügyvédi függetlenség védelméhez. A konkrét esetben azonban a nemzeti bíróság feladata annak meghatározása, hogy a HR tulajdonosi szerkezete és szabályozása megfelelően biztosítja-e az ügyvédi függetlenséget, és hogy a korlátozás valóban szükséges és arányos-e. Az ítélet jelentőséggel bír a jogi szolgáltatások szabályozásának jövőbeli kialakításában, különösen a belső piaci szabadságok és a szakmai függetlenség közötti egyensúly megtartásában.

Szerző: Szalai Anikó

Hivatkozott ügy: C‑295/23. sz., Halmer Rechtsanwaltsgesellschaft-ügy, az Európai Unió Bíróságának ítélete