(C-269/19. sz. ügy)
A fogyasztóval kötött hitelszerződés feltételeinek állítólagos visszaélésszerű jellege és abszolút semmissége tárgyában folyamatban lévő jogvitában a kolozsvári törvényszék előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesztett elő, amelyben a 93/13/EGK tanácsi irányelv vonatkozó rendelkezéseinek értelmezését kérte.
Az EUB az ítéletében a tisztességtelen kikötést tartalmazó fogyasztói szerződések nemzeti bíróságok általi módosítására vonatkozó korábbi gyakorlatát több szempontból is kiegészítette. Megállapította, hogy a fogyasztóval kötött szerződésnek főszabály szerint úgy kell fennmaradnia, hogy csak a tisztességtelen feltételek elhagyása folytán módosuljon, feltéve, hogy a belső jogszabályok értelmében a szerződés jogilag ilyen módon fennmaradhat. Ennek alapján, ha a nemzeti bíróság megállapítja az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződésben szereplő tisztességtelen feltétel semmisségét, e bíróság nem egészítheti ki a szerződést ezen feltétel tartalmának módosításával. Amennyiben ugyanis a nemzeti bíróság jogosult lenne arra, hogy ilyen szerződésben foglalt tisztességtelen feltételek tartalmát módosítsa, ez a lehetőség sértené a 93/13-as irányelv 7. cikke által elérni kívánt hosszú távú célt.
Ezzel szemben abban az esetben, ha az eladó vagy szolgáltató és egy fogyasztó között létrejött szerződés valamely tisztességtelen feltétel elhagyása után nem maradhat fenn, az EUB szerint a 93/13-as irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével nem ellentétes az, hogy a nemzeti bíróság a tisztességtelen feltételt – a szerződések jogára vonatkozó elvek alkalmazásával – a nemzeti jog valamely kiegészítő rendelkezésével helyettesítse. Erre olyan helyzetekben kerülhet sor, amikor a nemzeti bíróságnak a teljes szerződés érvénytelenségét kellene megállapítania, és ezzel a fogyasztót különösen hátrányos következményeknek tenné ki, és ily módon a fogyasztót büntetné.
Az EUB szerint egy ilyen helyettesítés a 93/13-as irányelv céljára tekintettel teljes mértékben igazolt, mivel arra irányul, hogy a szerződő felek közötti formális egyensúlyt a felek egyenlőségét helyreállító, valódi egyensúllyal helyettesítse. Ennek a lehetőségnek a hiánya ugyanis a fogyasztót különösen hátrányos következményeknek tenné ki, és ily módon a szerződés semmisségéből eredő visszatartó erő kerülne veszélybe. Ennek során a nemzeti bíróság kötelessége, hogy belső jogának egészére figyelemmel tegyen meg minden ahhoz szükséges intézkedést, hogy a fogyasztó védelmet élvezzen azon különösen hátrányos következményekkel szemben, amelyeket a szerződés megszüntetése válthat ki.
A nemzeti bíróság hatásköre azonban nem terjeszkedhet túl azon a mértéken, amely feltétlenül szükséges a szerződő felek közötti (tényleges) szerződéses egyensúly helyreállításához. Ha ugyanis a bíróságnak lehetősége lenne arra, hogy módosítsa vagy enyhítse a tisztességtelen feltételek tartalmát, e hatáskör veszélyeztethetné a szerződő felek közötti egyensúly/egyenlőség helyreállítását, valamint az eladó vagy szolgáltató visszatartását attól, hogy a fogyasztóknak kínált szerződéseibe ilyen kikötéseket illesszen be.
Annak azonban az EUB szerint nincs akadálya, hogy a nemzeti bíróság felhívja a feleket arra, hogy a fogyasztóval kötött szerződés tisztességtelennek tekintett kikötéséről tárgyaljanak, feltéve, hogy rögzíti e tárgyalások keretét, és azok a szerződő felek jogai és kötelezettségei közötti tényleges egyensúly helyreállítására irányulnak, a 93/13-as irányelv alapjául szolgáló célkitűzésekre is figyelemmel.
Az ítélet magyar nyelven itt érhető el:
https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:62019CJ0269&qid=1611734664608&from=HU
Szerző: Bodzási Balázs
A Nemzetközi Bíróság megállapította joghatóságát az Irán kontra Amerikai Egyesült Államok ügyben