A harmadfokú büntetőeljárás lehetősége csak kivételes esetekben, az első- és a másodfokú bíróság bűnösségre vonatkozó eltérő rendelkezése esetén nyílik meg. A harmadfokú bíróság – az eredeti koncepció szerint – elsősorban ún. „jogbíróság”, a felülbírált ítéletben megállapított tényálláshoz való kötöttsége a másodfokú eljárásra jellemző kötöttségnél is szorosabb, eszközei pedig korlátozottabbak: bizonyítást nem vehet fel.
Amennyiben a másodfokú bíróság ítélete megalapozatlan volt, a harmadfokú bíróságnak arra nyílt lehetősége, hogy bizonyítás felvétele nélkül, a bizonyítást érintő ügyiratok alapján, valamint ténybeli következtetés alapján felülbírálja a másodfokú bíróság ítéletét, és ez alapján a tényállást helyesbítse vagy kiegészítése. Ugyanakkor a megalapozott tényállás megállapítása érdekében arra nem volt lehetősége, hogy – a bűnösséget érintő – eltérő tényállást állapítson meg. Ha a másodfokú ítélet megalapozatlanságát ilyen módon nem lehetett kiküszöbölni, akkor annak kasszációs jogkövetkezménye volt a Be. 625. § (4) bekezdése alapján, amely – az eset körülményeitől függően – a másod- vagy az elsőfokú eljárás megismétlését vonta maga után.
A Be. módosítását előterjesztő javaslat indokolása szerint „a jogszabály nem jeleníti meg azt a mögöttesen érvényesülő másodfokú rendelkezésekre épülő, mára egységesnek mondható joggyakorlatot, amely alapján, a másodfokú bíróság eljárási szabálysértésének kiküszöbölése az eredményeként a harmadfokú eljárásban lehetőség nyílik a másodfokhoz képest eltérő tényállás megállapítására. Ebből következően a 619. § (3) bekezdése alapján úgy tűnik, hogy a másodfokú tényállástól való érdemi eltérésre nincs lehetőség, holott a törvény más szabályai azt – korlátozott körben – lehetővé teszik.”
A 2023. január 1-jén hatályba lépő módosítás értelmében – továbbra is bizonyítás felvétele nélkül – az ügyiratok, valamint ténybeli következtetés alapján lehetőség van eltérő tényállás megállapítására is, ha a vádlott felmentésének vagy részbeni felmentésének, vagy az eljárás megszüntetésének vagy részbeni megszüntetésének van helye [Be. 619. § (3) bekezdés b) pont]. Fontos azonban felhívni a figyelmet arra, hogy nem csak a vádlott javára, de terhére is megnyílik az eltérő tényállás megállapításának lehetősége. A Be. 619. § (3a) bekezdése szerint: ha a másodfokú bíróság az 593. § (1) és (2) bekezdésére figyelemmel törvénysértő módon állapított meg az elsőfokú bíróságtól eltérő tényállást, a harmadfokú bíróság az ítéletnek a másodfokú bíróság eltérő tényállás megállapítását eredményező részét kirekeszti és a másodfokú bíróság által felmentett vagy megszüntetéssel érintett vádlott bűnösségét állapíthatja meg.
Amíg a terhelt javára az eltérő tényállás a fent írt módokon korlátozás nélkül megállapítható, addig a terhelt terhére ez nem jelentheti teljesen új tényállás megállapítását, hanem csak a másodfokú ítélet törvénysértő módon megállapított részeinek kirekesztését (pl. korábbi gyakorlat szerint a másodfokon törvénysértően kirekesztett bizonyítékok visszaemelését), majd a tényállás esetleges további kiegészítését és helyesbítését. A bűnösség kimondásához vezető eltérő tényállás ilyen esetben az egyébként megalapozott elsőfokú ítélet tényállásához való visszatértést jelenti.
Látni kell, hogy az eltérő tényállás megállapításának lehetőségével a módosítás alapvetően szakít a harmadfokú eljárás eredeti koncepciójával. Ezt úgy lehet röviden összefoglalni, hogy a harmadfokú eljárás – nem minden részletében, de meghatározó jellemzőit tekintve – a büntetőjogi főkérdést, azaz a bűnösséget érintő előrehozott anyagi jogi felülvizsgálatvolt. Ezzel van szoros összefüggésben a Be. 650. § (1) bekezdés a) pontja, amely a harmadfokú bíróság jogerős ügydöntő határozatával szemben az anyai jogi okból történő felülvizsgálatot kizárja. Ez a szabály azonban továbbra is hatályban van, az eredeti koncepció koherenciája az új rendelkezéssel megbomlott.
Szerző: Szomora Zsolt
Rövid időtartamú ingatlanbérlet Olaszországban: az Airbnb-nek is forrásadót kell fizetnie